Főoldal

Kaktusztalajtan

Kis segítség élőhelyi talajokhoz hasonló, fiziológiailag optimális ültetőközegek összeállításához.

Írta: Vasas István Alsózsolca

Kritika, észrevétel, segítség esetén anapsida@gmail.com

A pozsgások tartási, élőhelyi körülményeiről úgy általában egyre többet tudunk. Azért csak úgy általában, mert van néhány olyan körülmény, melynél igencsak hiányosak az információk. Ezek közé tartozik az élőhelyi talaj és a használható ültető közeg. Még akkor is, ha ismert, hogy min él az adott taxon, gyakran óriási a fejetlenség, gyakoriak a tévhitek, az élőhelyi talaj és az ültetőközeg tulajdonságaira vonatkozóan. Így alakulhatott ki, például a savanyú bazalt, vagy a káros mésztartalom legendája, annak ellenére, hogy a bazalt erősen bázikus, a pozsgások jelentős része pedig mészkövön él. Ezen fejetlenség hatására jó egy éve írtam ismerőseimnek egy rövid összefoglalót az alapvető kőzetfajták tulajdonságairól. Mivel ez nem volt teljesen érthető, így megszületett a mostani már több embernek szóló írásom, melyben igyekszem bővebben kifejteni a témát.

Ezzel elsősorban hozzám hasonlóan kezdő, kis és közepes gyűjteménnyel rendelkezőkhöz szólok, azonban remélhetőleg a tapasztalt, nagy gyűjtőknek is tudok újat mondani. Mivel ők (ti) jobbára hobbisták és nem szakemberek, ezért nem a 100%-os tudományos korrekcióra törekedtem, hanem a teljes közérthetőségre. Ha e miatt kissé „szájbarágósra”, önismétlőre sikeredett volna, elnézést kérek.

Megjegyzem: nem célom több évtizedes eredmények kétségbe vonása. Számos módszer létezik, melyekből ez csak az egyik. Ennek megfelelően a növényeket nem így kell, hanem így lehet tartani. Ha valakinek más vált be, azon vétek lenne változtatni. Igyekeztem, hogy az érveket pro és kontra is felsoroljam, de írásom, természetesen, a saját nézőpontomat tükrözi leginkább.

            Akkor csapjunk is bele:

Min élnek a pozsgások?

Szárazságtűrő, szukkulens növények a Világ majd minden táján, igen sok különböző élőhelyen előfordulnak. Ennek megfelelően számos a talajaik félesége is. A leggyakoribb típusok:

Sokszor hallom, hogy a kaktuszok sivatagi növények. Ez már azért is marhaság, mert a sivatagok azért sivatagok, hogy nincsenek bennük növények. Nevüket éppen a nem összefüggő, térben vagy időben a megszakított növényzetről kapták. Tájképi megjelenésükben éppen a rendkívül gyér vegetáció jellemző. Az összborítás 25% alatti. Az itt élő fajok száma csekély, jelenlétük folt-, pontszerű, vagy időszakos. Többségüket kényesnek tartják, sokszor kuriózumoknak számítanak. Ilyenek, pl. az Andok nyugati oldalán, az Atacama sivatag déli részén, vagy a Namíb sivatagban élők (pl. Conophytum és Copiapoa fajok).

Epifiták: Gyűjteményekben szintén kis számú, de gyakori csoport. Néhány tradicionális növény, könnyű tarthatóságuk miatt alapfajnak számít, míg más nem olyan könnyen kezelhetőek, csak most kezdenek elterjedni. Jó néhány taxon teljesen a talajtól függetlenül tenyészik pl szürke Tilladsiák (érofitonok) és rengeteg kis termetű bromélia. A többi fák, vagy más nagy méretű növény, elágazásainál felgyűlt szerves anyagban. Ilyenek az Epiphyllumok, Sclumbergerák, Hatiorák stb. Míg az előbbiek lakásban csak bajosan tarthatók, az utóbbiakból minden komolyabb nagymamánál megtalálható néhány.

Nekünk nem kell talaj.

Litofiták: Átmeneti kategória az epifiták és törmeléklakók között. Mindkét csoport tagjai előfordulnak tisztán az alapkőzeten vagy annak repedéseiben felgyűlt anyagban. Tipikus képviselői ritkák. Ilyen néhány Tillandsia faj.

A félsivatagok nevüket onnan kapták, hogy növényzettel való borításuk nem teljes, de is hiányos. Jellemzően 25 és 50% között van. A víz időszakosan még sok is lehet, akár el is lehetnek árasztva. Viszonylag nagy kiterjedésűek, klímazónaként megjelennek. A talajuk világos, szerves anyagban szegény (<1%), de evaporitokban, vagyis bepárlódott ásványi sókban gazdag. Ritkán előfordulhat, hogy laterit talajúak, de ez korábbi talajfejlődés eredménye, ehhez általában a csapadékösszeg nem elég. Dominál a porfrakció, de gyakori a száraz agyag, homok, kavics is. A kémhatás többnyire enyhén savanyú, homoktalajoknál erősen savanyú. Nagyobb mértékű bepárlódás esetén lúgossá válhat (pl: gipsz). Sokuk hegyek lábánál, nagy völgyek feltöltődésével, időszakos áradások hatására jött létre, tehát összetételük az erodált kőzettől is függ. Száraz területeken a több évtizedenként, vagy akár századonként végbemenő komolyabb esőzések, gyorsan levonuló, erősen erodáló, nagy mennyiségű anyagot megmozgató torrens áradatokat hoznak létre, melyek ritkák bár, de annál nagyobb hatásúak. Bokros vegetáció a jellemző. Ilyen helyeken élnek az Opuntiák, Agavék, nagy méretű Cereidák, bokros kristályvirágfélék stb. Itt él a legnagyobb mennyiségű növény (produkcióra, mennyiségre nézve).

Termőtalajok: A kifejezetten jó minőségű, művelésre alkalmas talajokon a pozsgás taxonok száma viszonylag csekély. Ennek két oka is van. Egyrészt a jobb talajokon a gyorsabban növő nem szukkulens fajok, többnyire igen hamar beárnyékolják a pozsgás növényeket. A másik, hogy ezeket a területeket az ember viszonylag hamar művelésbe vonta. Az őshonos vegetáció pedig nem bírta sem a tehéncsordákat, sem az ekét. Ilyen fajok találhatóak Dél-Amerikában a pampán (pl. Gymnocalycium sp), vagy északon a prérin (pl. Echinocereus sp, Escobaria sp.), de Mexikóban a közismert anyósüles is ide tartozik (Echinocactus grusonii).

Edafikusan száraz területekről vagy lefolyik a víz, vagy keresztülszivárog rajtuk. Többnyire kis vagy közepes kiterjedésűek, mivel nem klimazonális megjelenésűek. Nagy területeken a hegységekben, hegységrendszerekben fordulnak elő, ahol az egyes talajtípusok/élőhelyek, a kitettség, magasság, lejtőszög stb függvényében gyakran erősen mozaikolnak. Gyakran csak egy nagyobb sziklát, sziklafalat jelentenek. Sokszor olyan helyeken fordulnak elő, ahol a csapadék viszonylag sok, a klimaxtársulás (záróvegetáció), valamilyen fás közösség. Mindig az alapkőzet tulajdonságai dominálnak: sziklás, törmelékes, néha kavicsos ún. „váztalajok”. A kémhatás, tápanyag szolgáltató képesség erősen változó lehet. Gyakran maga a csupasz alakőzet jelenti a talajt. Az ásványi anyag tartalom többnyire magas, szerves anyag akár nulla. Felszín közelében, felső gyökérzónában, vízfelgyűlés és só felhalmozódás soha nincsen! A fajok többsége domb- vagy hegyvidéki, de a karsztfennsíkokon és lávafolyásokon élők is gyakoriak. Ilyenek az eurázsiai fajok többsége Sempervivum, Orostachys, Jovibarba, a letörpülő növények Rebutia, Sulcorebutia, az ablakos növények Conophytum, Lithops, Haworthia, a legtöbb „szőrös” növény Tephrocactus, Espostoa, Oreocereus stb. Fragmentáltságuk miatt, itt él a fajok jelentős többsége, ún. evolúciós gócpontok. Gyakoriak az ultraszelektív közegek. Ultraszelektíven speciális alkalmazkodást kívánót, nagy szelekciós nyomást kifejtőt értek. Növényzetükkel jellemezni is lehet őket, mivel többnyire nem fordulnak elő máshol. Tipikusan ilyenek pl. a gipsz, szikek, tőzegmohalápok, de a jobban málló, mint oldódó kőzetek is. Hazánkban erre jó példa a dolomit, de a piroxénandezit és szerpentin is ilyen.

Tipikus törmeléktalajok hazánkól, kövirózsákkal és varjúhájakkal. Ezek utánzására szolgáló tartók.

 (Félre értés ne essék: Másként is lehet csoportosítani a fentieket. Attól mert valami edafikus, még klíma szempontjából lehet sivatagi, félsivatagi is. Ez a felosztás csak az eltérő talajok okait hivatott bemutatni, ezért kicsit sarkítva van.)

Tulajdonságok. Alapok. Avagy milyen a talaj?

A talaj a növények számára nem csak élőhely, de tápanyag- és vízszolgáltató közeg, ennél fogva nem csak fizikai, de kémiai környezetet is jelent. Ezek mérésére szolgál néhány általánosan használt fogalom.

Szemcseösszetétel: Egyszerű nagyságbeli besorolás. A szemcsék méretével általában nő a vízvezető képesség, levegőzöttség, míg csökken a víz- és tápanyag-raktározó képesség. Elnevezésük az uralkodó frakció szerint.

Hazaiak közül számunkra legkedvezőbb a kavicsos, homokos típus. Otthoni földünk meghatározásának legegyszerűbb módja, ha nedvesen meggyúrjuk a talajt, majd hagyjuk kiszáradni. Minél könnyebben szétesik, minél könnyebben szétmorzsolható, annál durvább anyaggal van dolgunk.

Nemrég, magokat rendeltem és megkérdeztem a gyűjtőt, hogy milyen talajt javasol. A válasz az volt, hogy legjobb a kerti homok. Nos nálunk a kiszáradt „jó kerti homok” rögeivel agyon lehet verni egy embert. Ebből is látszik, hogy sajnos hazánkban nem minden talaj alkalmas szukkulenták termesztésére. Egy próbát azonban mindenképp megér, hisz ez már készen van (már ha nem panelban lakunk), nem kell fizetni érte.

Zúzalékoknál természetesen más a helyzet, hisz ezek már meg sem gyúrhatóak. Ezeknél az a méret az ideális, ami már nem cementálódik keménnyé, de még tartja a szerkezetét. Gránitnál ez 0.2-3 mm, míg riolitnál 1-10 mm között van. Kémiai összetételre nézve a kettő megegyezik, de a porozitásuk, tápanyag szolgáltató képességük fényévekre van egymástól. Cementálódást általában elkerülhetjük, ha egy normál szúnyoghálóval (1mm) átszitáljuk a közeget. A kémhatás ebben is megmutatkozik, hisz a bázikus anyagok még hosssszabb idő után is csak gyengén tapadnak össze, de savanyúakból még az 1-4-es kvarc is egybeáll. Csak érdekességként jegyzem meg, hogy a rómaiak a betonba porrá őrölt savanyú tufát tettek cement helyett és az ebből készült építmények némelyike még mindig áll (pl. Colosseum).

Üledékes kőzetekből a mosott osztályozott folyami kavicsok használata javasolt. Én az általános 0,1-es homok helyett 0-4-est használok. Az ennél durvábbakban nincs összetartó erő, mozgatás esetén nem tartják a formájukat, őrölik a gyökérzetet, illetve nehezen hatolnak bele a gyökerek. A finomabb viszont még gyakran hajlamos a bedöglésre illetve a cserépből való kifolyásra. A 0,5 mm-esnél kisebb szemcséket is tartalmazó (poros) ún. bányahomokok használatát mindenképp kerülendőnek tartom.

20cm<	Tömb görgeteg
2mm-20cm	Kavics törmelék
0,02-2mm	Homok
0,002-0,02	Kőzetliszt iszap vályog
0,002>	Agyag nehézagyag

Szerkezet, tömörödöttség: Függ az egyes szemcsék méretétől, az őket ragasztó anyag típusától. Legkedvezőbb morzsás szerkezetet ad, a meszes, humuszos, márga, legkedvezőtlenebb kenődőt: a szikes, agyagos. Számunkra legjobbak a humuszos homok, esetleg vályog és a törmeléktalajok. Kerti talajokba, kertbe való ültetéskor van jelentősége, mert szerkezet nélküli talajokon könnyen megáll a víz.

Mállással szembeni ellenálló képesség: Mennyire tartja meg a formáját fizikai, kémiai behatásokkal szemben. Leginkább tárolásnál kell figyelembe venni. A tufák nedvesség hatására összeállásra hajlamosak, míg pl. a bazalt szabályosan korrodálódik. Ültetőközegek esetében viszonylag kicsi a jelentősége, hiszen a növény nem szokott annyi időt egy cserépben tölteni, hogy a mállás végbemehessen. Azt érdemes azonban tudni, hogy a természetben a mállott anyag mit jelent. A magas Si-tartalmú, savanyú kőzetek ellenállóbbak, ezért a végtermék többnyire kvarc. Ez mindenképp igaz hidegebb éghajlaton, így a hazai mérsékelt, nedves kontinentálison is. Azonban meleg, trópusi körülmények között inkább az Al az, mely helyben marad, míg a Si oldatba megy és kimosódik. Ez eredményezi az alkalikus, trópusi vörösföldeket, leteriteket, újabb nevükön plintiteket.

            Ugyanakkor a mállékonysággal, porozitással összefüggésben van az is, mennyire meghatározó a közeg a kémiai tulajdonságok tekintetében. Ennek megfelelően a lösz, tufák erősen meghatározók, míg a kvarc, gránit, bazalt inkább öntözővíz domináns.

Kationmegkötő képesség: A tápanyagok jellemzően ionokként vannak jelen a talajban, így gyakorlatilag a tápanyag megkötő- raktározó képességet jelenti. Értéke a kémiai összetételtől és a felületnagyságtól függ. Szemcsenagyság növekedésével általában csökken. Kivételt képeznek a nagy belső felülettel rendelkező anyagok, ahol durva anyagnál is viszonylag nagy értéket kapunk. Ilyenek pl. a vulkáni tufák és a humuszanyagok. Humuszanyagoknak jellemzően jóval magasabb a kationcserélő képességük mint az ásványiaknak. Tápanyag leadó képességük is némileg eltér. A szerves anyagok maximális tápelem szolgáltató képessége 5,5, az ásványiaké 6,5 pH-nál van (általában!). Jelölése T. Mértékegysége mgeé (milligramm egyenérték per 100 gramm)

Duzzadóképesség, vízmegkötő képesség: Magyarázatra nem szorul, így csak két dolgot jegyeznék meg. Agyagok esetében a duzzadóképesség szoros összefüggésben van vízfelvétellel. A nyáron erősen berepedező talajok ilyen erősen duzzadó agyagok jelenlétére utalnak, ezért használatukat mindenképp kerülni kell. Nem egészen ugyanez a helyzet a szerves anyagoknál, melyek erősebben kötik a vizet, azonban duzzadásra nem hajlamosak, így sokkal nehezebben döglenek be. Van ez annak ellenére, hogy még a legnagyobb duzzadóképességű agyagok víztatása is nagyságrendekkel elmarad a rosszabb minőségű szerves anyagokétól.

Szerves anyag tartalom: Ez a köznapi értelemben annyit takar, hogy mennyi komposztot adunk a közeghez. Valójában persze a komposzt, is csak részben áll szerves anyagból. Ennek megfelelően, egy tudományos leírásban szereplő szám jóval alacsonyabb, mint amit laikusként várnánk. Például hazai váztalajok esetén 1%, míg szántóföldieknél 5% körüli a humusztartalom. 20% felett már szerves talajokról beszélünk.

pH: Talán az egyik legfontosabb és leginkább félreértett tulajdonság. Bár egyre több helyen feltüntetik, kevesen szokták tudni mire jó. Jelentősége abból áll, hogy sok tápelem vegyértékváltó, oldhatósága függ a kémhatástól, tehát azonos relatív mennyiség mellett, pH tartományonként más-más koncentrációban vannak jelen a talajoldatban. Már pedig a növények kizárólag az oldott formában jelen lévő anyagok felvételére képesek. Magyarul: a pH szabja meg, hogy a rendelkezésre álló anyagok közül a növény mit, milyen formában és milyen arányban vehet fel. Általános tendencia szerint lúgosabb kémhatásnál a makro- (N, P, K), míg savanyúnál a mikrotápelemek (Fe, Mn, Mo stb.) felvehetősége a jobb. Ebből következik, hogy ha egy meszes, bázikus közeghez alkalmazkodott taxont savanyúra teszünk, gyakorlatilag megmérgezzük. Egy savanyúhoz alkalmazkodott bázikus talajon, viszont a lassú éhenhalásnak néz elébe. A pH optimális beállítása azért is nehéz, mert az nem csak a használt anyagok, de azok aprózódottságának és pufferképességének megfelelően, a víz és az élőlények módosító hatásaitól is függ. A növények légzésükkel (szénsav), és anyagfelvételük ellensúlyozására szolgáló hidrogénion leadásukkal, maguk is savanyítják a talajt. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a tápszereknek is van módosító hatása. Egy részük savasan vagy lúgosan hidrolizál (oldódik). Pl. (NH4)2SO4+H2O à NH4OH+H2SO4 (kénsav). Más részük semleges, de a növény felveszi a tápiont a vegyületből és helyette hidrogén- vagy hidrokarbonát iont ad le. Ez a jelenség különösen többféle tápoldat használatakor okozhat kellemetlen meglepetéseket. A megváltozó pH-val, egyes eddig a közegben deponálódott anyagok felszabadulhatnak (oldatba mehetnek) és torzulásokat, vagy más nem várt furcsaságokat okozhatnak.

            Mint lentebb látni fogjuk, a legtöbb tévhit a talajok kémhatásához kötődik és csak nem régen jöttem rá, hogy miért. Kaptam egy ímélt, melyben egy külföldön általánosan használt anyag tulajdonságaira kérdeztek rá. Rákerestem a neten és kép alapján savanyú tufának mondtam (gres). Miután megkaptam az összetételt, már biztos voltam benne. Csakhogy a forgalmazó mellékelte a kémhatást is, mely semleges, sőt 7-estől kicsit magasabb volt. Sehogy nem értettem, hogy 75% Si tartalommal, tipikusan erősen savanyú riolittufára jellemző összetétellel, hogy lehet semleges. Ennek oka egy olyan egyszerű elvi hiba, amit valószínűleg, a kifejezetten talajjal foglalkozó szakemberek kivételével, szinte mindenki elkövet. Ugyanis nem tudunk pH-t mérni. Persze jön ilyenkor a válasz, hogy hogyne tudnánk. Felöntjük a mintát vízzel, várunk kicsit, beledugjuk a mérőt, majd leolvassuk. És már meg is állapítottuk a kémhatást. Közben pedig a nagy büdös nagy túrót! A talaj egy három fázisú polidiszperz rendszer, vagyis egymásban korlátozottan oldódó szilárd, folyadék és gáz fázisból épül fel. Tehát ha a vizet mérjük, nem a talaj pH-ját mérjük, hanem a talajoldatét. Nem ugyanaz? Nem bizony. Amennyiben a mátrixot adó anyag szénsavas vízben jól oldódik, akkor a valósághoz közelítő értéket fogunk kapni (mészkő, gipsz, sok humuszanyag). Amennyiben viszont nem, attól igencsak eltérőt. Gondoljunk bele, mennyit kéne várnunk, hogy a kvarc feloldódjon. Az ilyen anyagok elsősorban nem oldódásukkal, hanem felületükön történő ionmegkötéssel módosítják a kémhatást. Ezért mérik a talajokat nem vízzel, hanem valamilyen ionkötésű molekula oldatával. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ált. KCl-t adnak hozzá, majd a maradékot visszatitrálják. Akkor hogyan mérünk? Nos sehogy. Az egyes talajfajták kémhatása otthon csak nagyjából állapítható meg.

Talajtípusok

Nincs talaj az epifitáknál, egyes litofitáknál és a vízkultúrás növényeknél. A tereptárgyon élőkről már beszéltem, azt hiszem fölösleges ragozni a dolgot. A vízkultúra már egy speciális eset. Általános tévhit, hogy a szukkulens növények nem szeretik a sok vizet, de ez nem igaz. Minden növény szereti a vizet! A szárazságtűrő növények a gyökérzónában fellépő levegőtlenséget viselik nehezen. Igaz, ez többnyire a talaj víztartalmával van összefüggésben, hiszen ha a víz kiszorítja a levegőt, gyorsan bekövetkezik a befülledés. A vízkultúra ezt kerüli ki azzal, hogy a gyökér valamilyen műtermékben rögzülve (műanyag, kerámiagolyó stb.), bomló szerves anyag nélkül, közvetlenül a friss vízből veheti fel a tápanyagokat. Szerves anyag nélkül a víz oxigén tartalmát csak a gyökérlégzés használja. Megfelelően nagy, vagy mozgásban lévő víztér esetén a levegőztetés folyamatos, így nem alakulhatnak ki anaerob körülmények. Azonban még így is figyelni kell, hogy a gyökérnyak a vízből ki legyen, lehetőleg csak a gyökérzet alsó harmada lógjon bele. Előnye, hogy gyors, intenzív fejlődés érhető el igen rövid idő alatt. Hátránya, hogy a tápanyagokat folyamatosan pótolni kell, különösen melegebb napokon fennáll a rendszer berothadásának veszélye, kártevők hatványozottan nagy veszélyt jelentenek és hogy felfújt növényeket (tököket) eredményezhet. Összességében: egy jól megépített rendszer, biztonságosan és gyorsan, az oltáshoz hasonló eredményeket produkál saját gyökéren. Én magam nem próbáltam, de hazai gyűjtők közül többen is érdekes eredményeket értek el vele. (Megjegyzem: a mezőgazdasági gyakorlatban, gyakran minden mesterséges közegben való nevelést vízkultúrának hívna. Tehát ebben az értelemben a talajkeverékekben nevelt cserepes növények is vízkultúrát jelentenek.)

Talaj? Há ammeg minek?

Keverék talaj: Szerves és ásvány részeket egyaránt tartalmaz. Tulajdonképp ez „A” klasszikus talaj. Ide tartoznak a készre kevert virágföldek is. Rengeteg változata ismert. Pontos összetételét mindenkinek magának kell kikísérleteznie. (Sokat segítettem, mi?) A keverék talajokra jellemző, hogy viszonylag stabilak, állandóbb közeget jelentenek, így nagy átlagban legbiztosabban használhatóak. Vagyis: ismeretlen élőhelyi adottságok mellett ebben tarthatók életben a legbiztosabban az egyes növények. Ajánlott összetétel: 95-99,9% ásványi rész, ebből 30-90% drén és 0,1-5% szerves anyag (10-50% komposzt). Élőhelyi talajként használhatóak számos bokros, leveles, intenzíven fejlődő, általában kevésbé szukkulens növénynél. Legtöbb Opuntia, Agave, Aloe, Anacampseros, dögvirágok, Crassulák, Sedumok, kritályvirágfélék közül a tagoltabb fajok stb.

            Szerves talaj: 20% feletti szerves anyag tartalomnál, már szerves talajokról beszélünk. Kertészetekben használatosak tisztán elhalt növényi anyagok is. Legtipikusabb formájuk a mindenki által ismert tőzeg. Puffer és víztartó képességük többnyire igen nagy. Nehezen száradnak ki, nehezen vesznek fel vizet. Élőhelyi talajnak számítanak a legtöbb broméliafélénél, epifitáknál, mocsári és lápi növényeknél. Nem szabad elfelejteni, hogy a kapható virágföldek többsége már keverék, és még a tiszta komposzt sem tiszta szerves anyag. Néhány példa:

Alginit	Magas ásványi anyag tartamú harmadidőszaki moszatok és tufa iszapolódásából, vulkáni krátertavakban keletkezett kőzet. Víz hatására szétesik, levegőtlenségre hajlamos
Átmeneti tőzeg	Rostos és szuroktőzeg közötti, közepesen bomlott tőzegféleség
Avar	Lomblevelek és korhadékuk Fenyőavar pH-ja 3-5 erősen savanyú kationokban szegény Lombhullatók avarja pH 5-7 közötti gyengén savanyú kationban gazdag
Faforgács, fűrészpor	Viszonylag gyorsan bomlik Kedvezőtlen összetételű lehet Gombásodásra hajlamos Levegőtlenségre hajlamos Legtöbb pozsgás esetén nem használható
Fakéreg, faháncs	Fajonként erősen változó lehet lehet az összetételük Általában talajtakarásra, mulcsozásra használják Egyes fajok növekedésgátló anyagokat tartalmaznak (kompostálással bomlik) Viszonylag lassan bomlanak el
Humolit	Oxigénmentes körülmények közt képződött gyengén bomlott szerves anyag. A sorban a tőzeg előtt áll
Kókuszrost	Tőzeghez hasonló, jó víztartó képességű de attól levegősebb, semleges kémhatású szerves anyag Stabil, lignin tartalma miatt nehezen bomlik, kémhatását tartja Tápanyag tartalma változó lehet Kezeletlen (natúr) változata káros mennyiségben tartalmazhat nátriumot A kezeltnél (mosott, buffered) ilyen probléma nincs Intenzív körülmények közt 2-3 (4) év alatt elbomlik, de pozsgásoknál a 10 évet is kibírhatja
Kotu	Nedves körülmények között, szerves anyagból képződött, fekete színű porszerű anyag Kotusodás folyamán a szerves anyag jelentős része elvész, az ásványi részek viszont feldúsulnak
Moder	Közepesen bomlott avar Egyes szklerenhimatikus (váz) elemek még felismerhetőek
Mohatőzeg	Főleg tőzegmoha-félékből keletkezett tőzegféleség Savanyú vagy erősen savanyú kémhatású (pH 3-4) Meszes vázakat jellemzően nem tartalmaz Préselés után is megtartja formáját Kiszáradás után is, fokozatosan újranedvesíthető Gyommagvakat jellemzően nem tartalmaz Gyakorlatilag sterilTőzegek foszformegkötő képessége nagy, ezért a hiánybetegségek elkerülése végett, foszfor túltelítést kell végezni használatuk előtt Nitrogénszolgáltató képességük nagy, ami pozsgásoknál szintén nem kívánatos
Mor	Gyengén bomlott avar Levéltöredékek egész levelek
Mull	Erősen bomlott avar Az egyes összetevők nem ismerhetők fel
Rétláptőzeg	Rét- vagy síklápokban, magasabb rendű növényekből felhalmozódott tőzegféleség Kémhatása savanyú, semleges és bázikus egyaránt lehet, de a gyengén savanyú a leggyakoribb Gyakran tartalmaz mészvázakat, főleg apró csigákét Nem tömöríthető Száradás után kemény és levegőtlen lesz Csak nehezen nedvesíthető újra Mohatőzegnél általában nagyobb mennyisgű tápanyagot tartalmaz, de káros anyag tartalma is magas lehet Esetenként gyommagvakat, gombákat tartalmazhat Tőzegek foszformegkötő képessége nagy, ezért a hiánybetegségek elkerülése végett, foszfor túltelítést kell végezni használatuk előtt Nitrogénszolgáltató képességük nagy, ami pozsgásoknál szintén nem kívánatos
Rostos tőzeg	Gyengén bomlott tőzeg. A növényi rostok jól felismerhetők
Szuroktőzeg	Erősen bomlott tőzegféleség Egynemű barna vagy fekete anyag
Tőzeg	Nedves levegőtlen viszonyok közt felhalmozódott, részben elbomlott szerves anyag

1. Táblázat Szerves eredetű anyagok

Jól érzik magukat szerves anyagban gazdag közegben a levélkaktuszok. Epiphyllum crenatum (x?)

Ásványi talaj: Kizárólag kőzettörmelékből, őrleményből áll. Szerves anyag tartalma 1% alatti. Különösen a durva törmelékes keverékeknek nagyon jó a vízáteresztő képességük. Megakadályozzák a deformált megnyúlásos növekedést, berothadást stb. Hátrányuk, hogy nem megfelelő kémhatás kiválasztásakor nagy valószínűséggel hazavágják a növényt. Használatuk először ködövezetek fajainál, ablakos növényeknél jelent meg. Nagyon látványosan kompakt, egészséges, sűrű formák érhetők el általuk, miközben gyakoribb locsolással a növekedés üteme sem csökken. A magas ásványi anyag tartalom miatt vagy rendszeresen át kell mosni őket, vagy csak felülről locsolhatóak. Magot is lehet rájuk vetni, de a só kiválásokra, ekkor még intenzívebben oda kell figyelni. Kizárólag megfelelő szakértelem, vagy odafigyelés, türelem mellett használatosak. Valamennyi erősebben szukkulens, edafikus talajokon élő fajnál ajánlom használatukat.

Haworthia törmeléken

Törmelékek előkészítve vetési kísérlethez

Készre kevert általános drén

Szerves anyagok hasznáról

(a leírt arányok kitettség és öntözési gyakoriság függvényében változhatnak)

Használjunk-e? Persze, hogy használjunk. A szerves anyagok, humuszanyagok sok olyan kedvező élettani hatással bírnak, melyek miatt a pozsgás növények többségénél érdemes használni. Általános puffer, jó víztartó és tápanyag szolgáltató. Ugyanakkor persze ezek hátrányként is jelentkeznek, hiszen eltorzítják, sokszor legyengítik a növényt. Tehát: használjunk szerves anyagot a leveles, a nagy bokros és a gyorsan növő és fiatal növények többségénél. Van olyan faj, mely igazából egyik sem, de mégis szüségünk van virágföldre. Tipikusan ilyen az anyósülés (Echinocactus grusonii), vagy sok Ferocactus. Viszonylag lassan nő és kompakt, de mégse szereti a tiszta zúzalék talajokat. Ennek oka, hogy az anyósülés eredeti élőhelye Mexikó legjobb, ma már szinte 100%-ban művelt, termőföldjein volt. Számos olyan pozsgásnövény akad, mely bár általában sekély, de magas szerves anyag tartalmú közegben él.

Mennyit használjunk? Nos, alapvetően tartási körülményektől függ. Én úgy mondanám, hogy a fennt említett vízigényesebb taxonoknál 30-60% (50%) a megengedhető. Az általánosan elterjedt, de kompaktabb növényeknél, mint a legtöbb Mammillaria, Echinocereus, Escobaria, Gymnocalycium stb., le kell szorítani 10-20%-ra, de akár sokszor el is hagyhatjuk. A kifejezetten kompakt növényeknél, mint Haworthia, Lithops, Epithelantha, a hegyvidékiek: Rebutia, Sulcorebutia stb., én kerülendőnek tartom (0-5%).

Függ a növény életkorától: A fiatal növények még nincsenek teljesen „készen”. Gyökérzetük kicsi, struktúrálisan fejletlenek stb. Többnyire nem tolerálják azokat a hibákat, amiket a nagy növények igen, illetve víz és tápanyag igényük magasabb. Ennek megfelelően ajánlottabb nagyobb mennyiségű humuszt használni. A természetben is többnyire olyan repedésekben, résekben indulnak fejlődésnek a magoncok, ahol kedvezőbb a mikroklíma, védettebb a hely. Növekedésükkel aztán hamar elhagyják ezt a helyet. Hogy ez mekkora korban következik be taxonfüggő is lehet. Egy hordókaktusznál az öklömnyi méret még szinte csíra, míg Epithelanthenál már matuzsálem. Általában 2-3 éves kortól és 5 cm-es cserépméret fölött (lásd követező bekezdés) érdemes a komposzt arányát csökkenteni.

Függ a cserépmérettől is! Minél nagyobb egy edény, annál több benne a föld (törmelék), így annál nagyobb mennyiségű vizet, tápanyagot képes tárolni. Hiába van lazább közegben, egy több literes konténer mindig nehezebben szárad ki, mint egy kettő decis. Ennek megfelelően a legtöbb fiatal palántát, kis cserépben nevelt növényt, humuszosabb közegben érdemes tartani. Egy-két literes űrtertalom felett, már nincs feltétlen humszra szükség. Tíz liter fölötti konténereknél pedig, még a legelvetemültebben növekvő gyomoknál is elhagyható.

A humusz pótolható! Részben maguk a szemcsék is átveszik a szerepét. Minél nagyobb a szemcsék fajlagos felülete, vagyis minél porózusabbak, annál jobban képesek helyettesíteni a humuszanyagok kolloid rendszerét. Az olyan anyagok, mint a tufák (bazalttufa, riolittufa) vagy az agyag (kerámia/cserép), csökkentik a szerves anyag igényt. A kemény, tömör kőzetek, mint a gránit, kvarc kavicsok, bazalt, erre sokkal kevésbé képesek.

Jó módszer lehet a faszén használata is. Tapasztalt gyűjtők által ismert régi trükk a faszén használata. Egyesíti a humusz- és ásványi anyagok kedvező hatásait. Erősen porózus, jó puffer, ugyanakkor nagy szemcseméretű is lehet, gyakorlatilag steril és nem bomlik.

A faszénhez köthető a világ egyetlen tradicionális (régi), 100%-ban mesterséges talaja is. Az Amazonas-medencében olyan savas a talaj, hogy szinte semmilyen élelmiszernövény sem termeszthető rajta. Sokáig úgy gondolták, hogy a térségben sosem léteztek nagy települések, mert az indiánok vadászó-gyűjtögető életmódot folytatnak, ami nem elég a jelenleginél nagyobb népsűrűség fenntartására. Több helyen azonban olyan talajok találhatóak, melyek kémhatása durván semleges, akár évi 3-4 betakarítás is lehetséges rajta (!) és a folyamatos művelés ellenére sem merülnek ki (!!). Talajszelvény alapján egyértelmű, hogy több méter (!!! És van még felkiáltójelem!!!!) vastagságban mesterségesen hozták létre a termőréteget. A bizonyítékok alapján valamikor számos városban, magas népsűrűséggel volt megtalálható az őshonos lakosság. Az ő ellátásukra készültek ezek a földek. Az európaiak bejövetele után, elsősorban a behurcolt betegségeknek köszönhetően, a lakosság lélekszáma a töredékére esett vissza (értsd: kiírtották őket). Ezzel együtt egy életmódváltás történt és a talajkészítés receptje elveszett. Ma sem tudjuk, hogy pontosan hogyan készültek, de úgy tűnik a fő összetevő a faszén. Szántóföldi kísérletek nagyon kedvező, akár 50%-ot meghaladó produkció növekedést okozott.

Mi is legyen akkor a cserépben? Módszerek, tévhitek, hibák.

„A pozsgásoknak legalább 30% drénanyagot (vízvezetőt) tartalmazó enyhén savanyú ültetőközegre van szükségük”, tartja a régi axióma. Ez persze nem igaz. Mint minden általánosítás ez is megállja a helyét, ha a nagy átlagot nézzük, de konkrét eseteknél bizony sokszor megbukik. Ennek oka a termesztett taxonok nagy és egyre nagyobb száma.

Módszerek: Sokáig ismeretlen volt a gyűjtők előtt az a környezet, amelyből szeretett, féltett növényeik származtak. Ez volt az egyik oka, hogy a nyugati világban az úgynevezett mesterséges tartás terjedt el. A másik ok az ipari jellegű kezelés volt, ami megköveteli a minél homogénebb elhelyezést. Nem lehet egy több ezres gyűjteménynél egyedre szabott keverékeket összeállítni. Ilyenkor a növények, igényeiktől függetlenül, gyakran számukra teljesen idegen közegekre kerültek rá. Mindenki által ismert pl. a (moha)tőzeg, mely egy szélsőségesen savanyú, tápanyagszegény, tartási hibákat sok fajnál nehezen toleráló környezetet teremt. Ennek ellenére, mind a mai napig igen sokan használják és érnek el vele nagyon szép eredményeket. Nálam és azt hiszem a legtöbb embernél, viszont a tőzegbe ültetett növények, már a víz puszta látványától kirothadnak. Az ilyen típusú, fizológiailag idegen talajok folyamatos stresszfaktort jelentenek az élőlénynek, így benne való életbenntartásukhoz, rendszeres mesterséges beavatkozásra van szükség. Értsd: tápoldatozni és permetezni kell. Az egyre inkább teret hódító fiziológiailag optimális tartás esetében ez jóval kisebb mértékben szükséges, vagy akár el is hagyható.

Mit is jelent ez? A növények számukra nagyon idegen környezetben is képesek növekedni. Tőzegre visszatérve: nehezen képzelhető el ennél idegenebb anyag, hiszen nem sűrűn látni pozsgást tőzeglápban? (Én mindössze egyetlen broméliafajról tudok: Connelia quelchii, mely Dél-Amerikában a Mesa-hegység, magashegyi, alkalmanként erős sugárzásnak kitett mocsaraiban él.) Ekkor, azonban a verseny- és ellenálló képességük lecsökken. Nem állítanak elő olyan anyagokat, melyek szerepe a védekezésben van, teljes mértékben a növekedésre, szaporodásra koncentrálnak. Ezek ún. szekunder (másodlagos) anyagcseretermékek, melyek a növény primer (alapszintű) folyamatai, mint a légzés, fotoszintetizáció, során nem jönnek létre, külön energia befektetést igényelnek, így ezek az elsők melyen a növények spórolni szoktak. Magyarul: előállításuk sokba kerül, így ha nincs rá keret, nem kerülnek gyártásra. Normál esetben a növény önmaga védekezne a támadások ellen, (jobbára eredménnyel), ilyenkor azonban nekünk kell. Sajnos az ehhez szükséges szerek igen erősek, így sokan inkább magukat mérgezik velük, mint a parazitákat. Sokuk a kezdők számára beszerezhetetlen, illetve a hozzáférhető szerek hatástalanok.

A másik hasonló, élősködőkhöz kapcsolódó hátrány a tápelemek állandó felvehetősége. Hazánkban legtöbb problémát a szívókártevők jelentik. Az általuk fogyasztott táplálék (nedv), egy nitrogén szegény anyag. Az állatoknak, és különösen a kitin (N-tartalmú poliszacharid) vázú élőlényeknek nagyobb mennyiségű nitrogénre van szükségük az életfolyamataikhoz, mint a növényeknek. Ezért van az, hogy a táplálék nagy részét változatlan formában kiürítik (mézharmatàcukrozott tetűkaki). Amennyiben biztosítjuk, hogy a nitrogén a nedvkeringésben csak rövid ideig legyen jelen, azzal erősen visszavetjük a kártevőket, miközben a növény fejlődése nem csökken számottevően.

A nitrogénhez kapcsolódik még egy érdekes dolog, nevezetesen hogy ez az egyetlen tápelem, melynél az a jó, ha minél több részletben kerül kijuttatásra. Nem csak pozsgásoknál van így. Szántóföldi növényeknél 2-3, zöldségeknél 4-5 alkalom az optimális. A többi tápelemnél általában egyszerre szórják ki az éves mennyiséget, de foszfornál például több éveset is ki lehet helyezni egyszerre.

Itt jegyzem meg, hogy a növények 10-15%-os fogyasztást még maximálisan tolerálni képesek, vagyis a produkciójukban (termelésben) ennyi még nem látszik meg. Problémát mindig a tömeges elszaporodások jelentik, amik viszont a védekezni képtelen egyedeken hatványozottan gyakrabban fordulnak elő. Nálam súlyos gyapjastetű fertőzések szinte mindig azokon a növényeken jelentek meg telente, melyeket nyáron nem megfelelő közegben neveltem.

Szintén probléma, a taxonok termesztésbeli és élőhelyi „kétarcúsága”. Gyakran tapasztaljuk, hogy élőhelyi fotókon teljesen máshogy néz ki az adott növény, mint ami nekünk otthon van. Ennek szintén egyik oka lehet a talaj. A tövisek mérete, sűrűsége szintén spórolási lehetőség. Ez felfújt, csökött, „zöld” növényeket eredményez. Gondoljunk csak a bolti saláták esetére, melyek vitamin és ásványi anyag tartalma gyakorlatilag nulla. Önmagában ritkán szembetűnő ez a hiba, de ha egymás mellé teszünk két ilyen egyedet, mindjárt kiderül a turpisság. A különbség nagyjából olyan, mintha egy-egy oltott és saját gyökerén élő növény habitusát próbálnánk összehasonlítani. Különösen látványos ez pl a hajas kaktuszoknál, melyeket, ha savanyú törmelékre ültetünk számos kis bubifrizurás Tupír Timit kapunk eredményként.

Hajasok zeolitos talajon. Vaku fényében sajnos a sűrűség nem jön jól vissza, de a növekedési sebesség jól látszik.

A harmadik, szintén gyakori ebből fakadó probléma a túlfújódás. Azok a taxonok, melyek élőhelyükön a rövid ideig (néhány óra) rendelkezésre álló vízkészletekhez alkalmazkodtak, hosszabb (néhány napos) nedvességtartalom hatására túlszívják, túlfújják magukat, szétrepednek. Az edafikus talajokon élő növények közül sok ilyen. Mivel ezeken a talajokon a víz gyakran csak átzuhan, a pozsgások evolúciójuk során erre a kihívásra a minden áron való felvétellel válaszoltak. Ez azt eredményezte, hogy nincs szabályozó mechanizmus, nem volt rá szükség, a túlzott vízfelvétel ellen. Ezt erősítheti a magas nitrogén felvétel is, mely közismerten gyengébb növényeket eredményez.

Ugyanez okozza a megnyúlásos növekedést. Ilyenkor a növények nem repednek, hanem abnormálisan növekednek. Jó példa erre az ablakos növények habitusa. Ha ablakos Haworthiákat savanyú törmelékre, pl. zeolitra ültetünk, azok olyanok lesznek, mint a szűzlány csecse: kicsik, kompaktak és gyönyörűek. Így készíthetünk a salátából valódi pozsgást.

 Haworthia cymbiformis var. cymbiformis hagyományos és törmeléktalajon.

Csalások, trükkök: Mi van akkor, ha az ember több módszer előnyeit is élvezni szeretné?

Talajtakarás. Két céllal használhatjuk: vagy esztétikum, vagy párolgásgátló. Néhány színes kavics jelentősen fel tud dobni egy pozsgás tálat, így legtöbben a takarást díszítő céllal próbálják használni. A baj csak az, hogy a párolgást gátló hatást, nem szokás figyelembe venni. Mivel ma már szinte csak műanyag edényeket használunk, ha letakarjuk a földet valamilyen kemény kőzettel, pl. folyami kaviccsal, az olyan, mintha rátennénk az edényre a fedőt. Célnak megfelelően kell kiválasztani a felhasznált anyagot.

Amennyiben csak a kinézeten szeretnénk javítani a „tető” legyen porózus. Jól használhatóak erre a célra a kisebb nagyobb tufák, tégla, kerámia, beton, műkő stb. Még ebben az esetben is fennáll a vízvisszatartó hatás, ezért érdemes lehet a szokottnál lazább talajt használni, vagy ritkábban öntözni. A porózus kőzetek még kis mennyiségben is erős pH módosításra lehetnek képesek, így az ültető közegéhez hasonlót kell választanunk.

Tömör kőzetek, mint például a szinte csak kvarcból felépülő folyami kavicsok, jól használhatóak zúzaléktalajok teljes kiszáradásának gátlására. Mivel ezek igen lazák, nem alakulhat ki bennük még ilyenkor sem pangó víz. A takarás csak arra képes, hogy egy magasabb páratartalmat tartson fenn, így gátolva meg a gyökérzóna hirtelen és teljes kiszáradását. Használata olyanoknak javasolt, akik szeretnék a levegős törmeléktalajok előnyeit élvezni, de nem érnek rá rendszeresen öntözni, vagy egyszerűen csak lusták, feledékenyek. Agócs Gyuri szokta mindig emlegetni, hogy ő csak úgy sitty-sutty, vagy kap, vagy nem kap alapon szokott locsolni. Nála tökéletesen működik a takarás, míg másoknál egy az egyben kirothasztotta a növényt.

(Tipp: patakok, gyorsabb folyók árterein nagyobb mennyiségben lehet szedni pl. építkezési hulladékból keletkezett, természetes folyami kavicshoz hasonlóan lecsiszolódott téglát, betont, üveget stb.)

Rétegezés: Több különböző talajt használunk egy cserépen belül. Felső rész egy durva őrlemény. Ebben van a gyökérnyak és a gyökérzet felső negyede-harmada. Az alsó rész hagyományos talajt tartalmaz, melybe már csak hajszálgyökerek hatolnak le. Én még nem próbáltam. Hátránya lehet, hogy lehetetlenné teszi a közeg nedvességtartalmának ellenőrzését.

Kiemelés: Az előzőhöz hasonló, azzal a különbséggel, hogy a növény maga itt benne sincs a talajban. Tulajdonképp a vízkultúra szárazföldi változata. A növényt rögzítjük 2-3 kő közt, vagy egy kövön, esetleg kőben és ezt helyezzük rá a talajra úgy, hogy a gyökérzet vége leérjen. Ezt régóta használják bonsai szerű, illetve kaudexes és kaudiciform (tőszáras és tőszár szerű) növények látványos elhelyezésére. Amennyiben a pozsgás gyökerei túl rövidek, vagy kis méretű egyedet szeretnénk így elhelyezni, a követ süllyesszük be a talajba, majd a növekedésnek megfelelően, évről évre emeljünk rajta.

Trichocaulon cactiforme zeolitban. Gyökérnyakat kiemeltem a rothadás elkerülésére. Intenzív locsolás ellenére problémám még nem volt.

Tévhitek. Sajnos sikeres tapasztalt gyűjtőktől is hallok néha egy-egy akkora ökörséget, ami épp csak, hogy el nem bőgi magát. Ebből is látszik, hogy mennyire egy elhanyagolt téma ez, melyre csak rájátszik a magyar nyelvű szakirodalmak ritkasága ill. nagyközönség számára hozzáférhetetlensége. Ennek következménye az, hogy ha valaki leír valami marhaságot, azt sokszor átveszik mások is. Ennek oka egyszerűen az, hogy míg külföldön egy-egy vékonyabb rétegnek is több szakirodalom áll rendelkezésére, mint nálunk egy szélesebbnek. Ilyenek számos területen vannak. Terrarisztikában Pénzes úttörő magyar irodalmi munkát végzett, de ugyanakkor ő írta, hogy a kígyók csak akkor esznek, ha az előző táplálékot már kiürítették. Nem is igazán értem, akkor minek az állatra két lyuk? Egy kertészeti alapmű szerint -10 fok alatt végzett metszésnél elfagy a növény. Igazából a nyugalomban lévő növénynek semmi baja nem lesz. A kertész fog elfagyni.

Kaktuszológia területéről ezek jutottak eszembe:

A mész (karbonát) tartalom ártalmas. Ha az, mért él a taxonok jelentős része mészkövön? Alig néhány csoport van, melyről azt tartják, hogy képesek életben maradni meszes talajon (Astrophytum). Mintha Mexikó java részét, és ezzel kaktuszos élőhelyek ezreit, nem egy korall-mészkő plató alkotná. Mintha a hazai (Eurázsiai), pozsgás élőhelyek java része nem mészkövön és dolomiton lenne. A karsztosodó kőzetek adják az edafikus élőhelyek egy jelentős hányadát!

Olyan állítást is hallottam, mely szerint a hazai mészkő nagyon puha, ezért erősebben bázikusabb, mint az élőhelyi. Nem igaz, de van igazság tartalma. Bár a hazai mészkövek többnyire megfelelőek, de kevés helyen bányásszák őket és ezek közül több is igen puha.  Ezek egyedüli közegnek nem, legfeljebb adalékanyagnak használhatóak. Ilyenek pl a pilisi, Eger melléki, keresztúri mészkövek. Az is gondot okozhat, hogy a dolomitot, dolomitos mészkövet is ugyanezen név alatt árulják (pilisvörösvári mészkő dolomit!). Az általam alkalmazott kemény, enyhén kristályos, bükki mészkő magában is tökéletes. A különbség, kis tapasztalattal, szemre is megállapítható. Dolomittól úgy tudjuk elkülöníteni, hogy az gyenge savakban nem pezseg, hidegen még sósavban sem. Amennyiben azonban nem vagyunk benne biztos mivel állunk szemben, keressünk kristályos anyagokat. Azok tuti, hogy elég kemények. (Tipp: Hazánkban több helyen árulnak őrölt márványt pl Mád, de magunk is törhetünk hulladékból.)

A savanyú bazalt. Talán az egyik leggyakoribb tévhit. Több könyvben, újságban, cikkben is leírták már ezt. A bazalt egy ERŐSEN BÁZIKUS kiömlési magmás kőzet! Ennek elterjedtsége valószínűleg az előző tévhitből fakad. Sokan tartanak jó eredménnyel bazalton növényeket, de mivel a pozsgások nem bírják a lúgos talajt, következésképp a bazalt csak savanyú lehet.

Sajnálatos tény, de szakirodalmakban is sokszor csak annyi van, hogy a talaj meszes, vulkanikus, szerves stb. A probléma az, hogy igazából nem az eredet számít, hanem a tulajdonság. Vulkanikus anyagok kémhatása a teljes skálát felöleli. Ennek megfelelően egy bazaltlakónak nem jelent nagy változást a mészkő, ezzel szemben a riolit igen.

Az öntözővíz megváltoztatja a kémhatást. Szintén bazalttal kapcsolatban olvastam, hogy bár lúgos anyag, mivel kemény, a víz kémhatása miatt enyhén savanyú közegnek számít. Ez az előző logika, kissé nyakatekert, továbbfejlesztett változata. A tömör, vizet fel nem szívó anyagok, viszonylag kis felülettel rendelkeznek, így kevésbé, ill. lassabban képesek pufferolni az őket érő kémiai behatásokat. Bár ettől a bazaltos közeg nem lesz savanyú, de valamivel eltolódhat a közeg pH-ja. Leginkább öntözés dominánsnak a sok szabad kvarcot tartalmazó gránit és homok nevezhető. Ezek talajként szélsőségesen savanyúak, ültető közegként inkább semlegesnek, enyhén savanyúnak tekinthetőek. Itt jegyzem meg, hogy mint a vízkőoldós reklámokból tudhatjuk, hazánk területének nagy részén a kemény, enyhén lúgos vizek dominálnak. Tehát az öntözés már azért sem savanyít. (Azokon a helyeken, ahol a talajvíz savanyú ált. magas fémtartalom miatt nem használható.)

A magvetés Ca-tartalma káros. Az optimális csírázás gyakran kémhatáshoz kötött, így ez nem feltétlenül igaz. Azonban van benne igazság. Nevezetesen a meszes talaj algásodásra hajlamos, a megszáradó algaréteg pedig, felpöndörödve képes felszakítani a magoncot. Ez ellen többféleképp is védekezhetünk. Amint lehet, térjünk át a felülről való locsolásra, vagy vessünk törmelékre és csak a borsónyi magoncokat vegyük ki az inkubátorból. (Kaktuszoknál a csírázásra gyakorolt hatás eléggé ismeretlen. Ezzel kapcsolatos kísérleteim eredményeit várhatóan később fogom leírni.)

Eltérő klíma. Gyakori hivatkozás, hogy ezt, vagy azt az anyagot azért kell használni, mert a mi klímánkon ez egy másiknak felel meg. Így leírva elég idétlenül hangzik, de néhány példából mindjárt érthető lesz. Valóban igaz, hogy az eltérő klíma miatt más folyamatok játszódnak le hasonló körülmények között. Már említettem, hogy hazánkban (és északabbra ez még inkább így van), a kilúgzódás végeredménye egy világos, savanyú, szilícium gazdag talaj (podzol). Ugyanez a trópusokon egy alkalikus, vörös talajt eredményez (laterit/plintit).

Hasonló a helyzet a humusszal. Olvastam egy cikket, ahol Uebelmanniák esetében feszegették a közeg humusztartalmát. A szerző azt hangoztatta, hogy egyes fajok magas szerves anyag tartalmú környezetben élnek, tehát ebben gazdag ültető közeget kell használnunk. Ez így is van. Azonban ilyenkor azt is figyelembe kell vennünk, hogy nálunk a lebomlást akadályozza, és így a felhalmozódást segíti, a víz többlete (anaerob viszonyok), míg náluk annak hiánya. Előbbi esetben gyengén bomlott, gyakran még formáját megőrzött nyers, szálas anyag, míg utóbbiban erősen módosult szerves-ásványi humuszkolloidok keletkeznek. Tehát a tőzeg még mindig nem élőhelyi anyag. Csak homályosításként jegyzem meg, hogy Ca-, Na-, Fe-humátok stb. dominanciája esetén is humuszról beszélünk, holott ezek tulajdonságai gyökeresen eltérnek egymástól.

Ugyanez vonatkozik az agyagra. Az agyag, kolloid tulajdonságú részekből, döntően agyagásványokból épül fel. Hogy mikor melyikből, az klimatikus adottságok függvénye. És hát ugye nem mindegy, hogy alacsony duzzadó (víztároló) és kationmegkötő képességű kaolinit, vagy erősen duzzadó és közepesen nagy kationmegkötő képességű vermikulit a fő alkotó. Ráadásul a cementálódott, evaporitokban gazdag finom port, gyakran keverik az agyaggal.

Összesítve: Mivel egyes anyagok tulajdonságai, egyazon név alatt is, eltérhetnek a hazaitól, mindenkor azok alaptulajdonságait kell figyelembe vennünk.

Saját gyökéren nem, vagy nehezen tartható növények: Ez az a termesztési kategória, ami szerintem igazából nem létezik. Általában azokat a növényeket tartják nehezen tarthatónak, melyek téli növekedésűek, vagy nekik nagyon idegen talajon próbálják őket nevelni.

A közgondolkodással ellentétben a téli növekedésű nem azért növekszik télen, mert a déli féltekéről származik és ott olyankor van nyár. Nem tudom, hogy ezt ki okoskodta ki, de akkora hülyeség, hogy az már fáj. Az itt téli növekedésű fajok őshazájukban is téli növekedésűek. Egyszerűen csak náluk az esős évszak a rövid nappalos, hűvös időszakra esik, így nálunk is ősszel kezdenek el fejlődni. Kényességük egyszerűen abból fakad, hogy mi sokszor ezeket is többihez hasonlóan kezeljük. Olyan ez, mintha egy Ferocactust próbálnánk meg decemberben növekedésre bírni.

Talajnál a problémás növények többnyire az ultraszelektív közegeken élők közül kerülnek ki. Számos ilyen akad: sós, szikes gipszes talajok, szerpentinitek, dolomitok stb. A legtöbb problémás növény, fent leírtak miatt, szilícium szegény talajokhoz kötött. Gondoljunk bele, hogy ha egy szélsőségesen bázikus sziklaalapon élő növényt próbálunk savanyú homoktalajon nevelni, az olyan mintha tölgyet próbálnánk tavi fajnak eladni.

Mindenható zeolit/riolit: A zúzalékok használatának terjedésével alakult ki az a tévhit, hogy a zeolit (zeolit tartalmú riolit tufa) mindenhez jó. Való igaz, hogy magas ásványi anyag tartalma miatt, lápi növények kivételével, kis mennyiségben minden növénynek adható. Mivel azonban egy erősen savanyú tufáról van szó (enyhén metamorf riolittufa), bázikus talajon élő fajok esetében, könnyen okozhat mérgezést, égést. A dologban az átverés az, hogy az ilyen típusú anyagok pH módosító hatásukat jórészt ionmegkötéssel fejtik ki. Mivel ez a vízből történő lassú kicsapódás eredménye, így eleinte az eredmények minden esetben kedvezőek. Mikor hagyományos gyengébben pozsgás selyemkóróféléket (Huernia, Orbea stb.) ültettem zeolitos (5-20%) talajra, nagyon szépen megindultak. Aztán az első tél végén lassan kezdtek fejlődni. Következő télen úgy néztek ki a gyapjastetűtűl, mint egy birkabunda. Tavasszal alig indultak meg és jelentős volt a hajtás száradás. Ezek után talajt cseréltem. Nagy mennyiségben használata kerülendő Sedumok, Mammillariak, Echinocereusuk, Ferocactusok, selyemkóró-félék, Euphorbiák stb. többségénél.

Van még egy fontos dolog: Általános tapasztalat, hogy az őrleményt árusítók nem tudják, hogy nekünk mire van szükségünk. Amit általában növényekhez javasolnak, az nem a legmegfelelőbb. Tú puha, viszonylag könnyen szétesik, nagy mennyiségben nem használható. Ez van a közismert macskaalomban is. A nekünk megfelelőt sétánykő néven találjuk meg. Abból is a sárga színűre esküsznek a legtöbben. Ez egy kicsit keményebb, kvarcosabb, hosszú távon is jól használható.

Hibák: Mi van akkor, ha nem találjuk el az optimumot. A talajból eredő hibák kiszűrése gyakran igen nehéz. Ennek az az oka, hogy a tünetek nem tipikusak, sok minden más is okozhatja őket, illetve, hogy késleltetve, többnyire a pihenési időszak alatt jönnek elő. Gyakran más probléma elfedi őket. A talaj okozta stressz miatt a kártevők könnyebben támadnak.

Túl durva szemcse, alacsony szerves anyag tartalom. A növény kókadt, kiszáradás jeleit hordozza, nehezen fejlődik.

Túl finom szemcse, magas szerves anyag tartalom. Gyakori berothadás, csökött, kicsi gyökérzet. Jellemző a megnyúlt, felfújt növekedés. Tipikus formája figyelhető meg ablakos növényeknél, ahol a finom és durva szemcsére ültetett növények, különböző fajnak néznek ki. Pihenési időszak alatt élősködők megjelenése valószínű.

Túl bázikus pH. Mivel a használható kemény kőzeteknél a bázikusság ritkán ér el olyan mértéket, hogy mérgező legyen, az egyetlen tünet a lassú fejlődés. Igen nehéz észrevenni.

Túl savanyú közeg. A leggyakoribb probléma. Enyhe mérgezés esetén csak a téli élősködő dömpinggel jön elő. Súlyosabbnál a tövisek megritkulnak, rövidülnek, torzulások jöhetnek létre. Tipikus hiba Mammillariák, Echinocereusok stb. esetén. Súlyos mérgezésnél, elsősorban leveles, ágas fajoknál, égés figyelhető meg. Az egyébként egészségesnek kinéző növény alulról fölfelé, majd felülről lefelé száradni, rothadni, és/vagy feketedni kezd. Más betegségektől, úgy lehet elkülöníteni, hogy általában a középső rész marad legtovább életben. Tipikus Sedumok, Crassulák, Tacitus, egyes Euphorbiák esetén.

Túl savanyú pH Mammilláriaknál és Echidnopsis cereiformisnál

Öntözés.

Szívassunk, avagy ne? Öntözés terén két módszer ütközik egymással: a felülről történő locsolás, és az alulról történő szívatás. A kaktuszos élet egyik fele az egyiket másik a másikat használja és mindkettő esküszik, hogy az övé a jobb. Igazából egyiküknek sincs igaza, mert a „jóság” a körülményektől függ.

A szívatás előnye, hogy a cserép teljesen átnedvesedik, a vizet, tápanyagokat van idejük a növényeknek fölvenni, elegendő ritkábban alkalmazni. Nagyobb mennyiségű növény esetén sokkal kényelmesebb megoldás, egyszerűen a tálkába kell tölteni a vizet, majd a felesleget eltávolítani. Hátránya, hogy a felesleges ásványi sók felhalmozódhatnak a talajban. Ez „elsósodáshoz”, szikesedéshez vezethet, melyet jól mutat a felszínen kiülő világos, gyakran szélein rozsdás, mintájában karfiolra emlékeztető kiválás. (Ált. nem Na, hanem Ca, Mg tartalmú. Tehát csak megjelenésében emlékeztet a valódi szikre.) Gyorsabban mutatkozik meg savanyú közegnél, mivel itt mobilisabbak a sók, hamarabb vándorolnak és ülnek ki a felszínre. Az erre hajlamos növények könnyebben szétrepednek. Hosszabb száraz periódus után szoktatni kell őket, mielőtt teljes vízadagot adunk. A módszert ajánlom azoknak, akik ásványi anyagokban szegényebb talajokat használnak (homok, humusz), vizük nem túl kemény, ellenben gyűjteményük nagy. Semmiképp nem ajánlom ásványi talajokat használóknál. A só felhalmozódás elkerülése érdekében az időnkénti felülről történő átmosást érdemes elvégezni. Figyelem! Technikai szempontból, az is szívatásnak számít, ha felülről locsolunk, de a növény alatt tálka van, ahonnan a vizet visszaszívhatja.

Felülről való öntözéskor, a víz gyakran csak átszalad a közegen. Előnye a rövid vízhatás, só kimosás, gyakori locsolási lehetőség, a felfújódás, repedés, megnyúlásos növekedés kisebb esélye. Hátránya, hogy időigényesebb, gyakrabban kell ismételni, több odafigyelést kíván. Tömörebb talajoknál előfordul, hogy a víznek nincs ideje beszívódni a mélyebb részekre, hanem megtölti a cserepet és nagyrészt haszontalanul lefolyik az oldalán. Ajánlom olyanoknak, akik a laza, ásványi talajokat részesítik előnyben, vagy öntözővizük kemény. Kisebb gyűjteményekben jobban használható.

Gyakoriság: Az előbb előnyként és hátrányként is feltüntettem a gyakori locsolást. Előny, mert sok taxonnál, sokszori kis vizes locsolásnál jobb, kiegyensúlyozottabb növekedés érhető el. Hátrány, mert időigényesebb, mi pedig ugye alapvetően lusták vagyunk.

Időközök: Főleg kezdők kérdezgetik, hogy milyen időközönként locsoljanak. Sajnos erre nincs törvény, mindenkinek magának kell kitapasztalnia. Nem akarom ismételgetni a jól ismert frázisokat, de hát muszály. Csak a főbb szabályok:

A kisebb cserépben lévők, és a leveles növények nagyobb gyakoriságot igényelnek, mint a nagyobbak és a kompaktabbak.

A törmeléktalajok az extrémen gyakori locsolást is lehetővé teszik, a szerves és finomszemcsések nem. (Ne feledjük: a pozsgások leggyakoribb haláloka az agyongondozás.)

Az edafikusan száraz talajokról származók jobban szeretik a kis adagos, gyakori locsolásokat, míg a többi a nagy adagos, ritkát.

Nálam van olyan taxon, melyet nyáron naponta locsolok. Ezek kicsik, kis cserépben és tiszta, durva törmelékben élnek. Gyors növekedésük ellenére, mégsem híznak el látványosan, mint várnánk. Értelemszerűen ugyanezt egy 30 centis Feróval nem nagyon lehetne megcsinálni.

Mivel locsoljunk. Itt két fő forrás van: talaj és esővíz. Hazánk területének nagy részén a víz kemény, semleges, enyhén bázikus kémhatású. Az Alföldön viszont savas és gyakran fémes is. Ez a talaj és csapvízre egyaránt vonatkozik. A csapvízből azonban vegyileg sok oldott anyagot (Fe, Al), már kicsapattak. Az esővíz mindig lágy, enyhén savas.

Esővíz használatát ajánlom szívatásos locsoláshoz, illetve kedvezőtlen, sós, vasas, szennyezett talajvizek esetén. Hátránya, hogy gyűjteni kell, és mivel tápanyagszegény kiegészítő tápoldatozást igényelhet.

            Talajvizeket a felülről történő öntözéshez. Előnye, hogy nagy mennyiségben áll rendelkezésre, tápanyagban gazdagabb. Hátrány hogy összetétele sokszor kiegyensúlyozatlan, mérgező anyagokat tartalmazhat.

            Mindkettőre igaz, hogy érdemes feldolgoztatni őket. Használjunk tó vagy akváriumvizet locsoláshoz Ezek híg trágyaoldatnak felelnek meg és kevésbé hajlamosak szélsőségekre.

Vizek
Berettyó	Magas sótartalom, szikesítő hatás
Duna Dráva Sió Berettyó	Meszes víz/üledék
Tisza Körösök Szamos Túr Rába Rábca	Savanyú víz/üledék

Felismerés

A kőkereskedelemben, mint sok más területen is, általánosan elterjedt néhány gyűjtőnév használata, mely nem feltétlenül fedi a valóságot. Például minden mélységi magmás, sőt néhány esetben még az egynemű, erősen metamorf kőzeteket is gránitnak hívják. A riolittufát sokan ismerik, szemcsés összetétele miatt, homokkőnek. E miatt szükséges, hogy fel tudjuk ismerni legalább nagyjából, hogy mit vásárolunk. Mivel ásvány-kőzethatározó kézikönyvek széles körben kaphatóak, csak néhány általános elvet tüntetek fel.

Legegyszerűbb az eset vulkanikus kőzetek esetén. Ezek egy egyszerű táblázat segítségével kikövetkeztethetőek.

Magmás kőzetek
x	Ultra bázisos pH	Bázisos pH	Semleges pH	Semleges savanyú pH	Savanyú pH
Mélységi	peridotit	gabbró	diorit	granodiorit	gránit
Kiömlési fiatal	pikrit	bazalt	andezit	dácit	riolit
Kiömlési öreg		diabáz	porfirit		kvarcporfír
Színes összetevők	Olivin	Olivin piroxén	Piroxén amfibol (biotit)	Biotit (amfibol)	Biotit
Színtelen összetevők	_____	Anortit	Semleges plagioklászok	Savanyú plagioklászok	Savanyú plagioklászok kvarc
Általános tendencia	>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>> A szín világosodik. Szilícium tartalom és vele a savanyúság nő. Bázikusság csökken. Keménység, mállásnak való ellenállás nő.

2. Táblázat Magmás kőzetek általános osztályozása

            Az itt jól megfigyelhető ásványok sokszor más alkalommal is segíthetnek a számunkra fontos tulajdonságok megállapításában.

Amfibol	Piroxénektől megnyúltabb feketés-barnás-zöldes kristályok
Anortit	Ca[Al2Si2O8]
Biotit	Sötétbarna csillám Egyes homokokban gyakori
Gránátok	Focilabdaszerű, mállásnak ellenálló ásványok A zöld mész, vörös vas jelenlétére utal
Kvarc	SiO2 Világos, igen kemény többféle kristályformában előforduló anyag Szabad formában való megjelenése szinte mindig erősen savanyú kőzetre utal
Muszkovit	Világos, sárgás-barnás ezüstösen csillogó csillám Mállásnak ellenálló, ezért gyakori
Olivin	(Fe,Mg)2[SiO4] Zöldes apró kristályok Víz hatására barnásan rozsdálnak Ez bazaltnál jól megfigyelhető
Piroxén	Amfiboloktól zömökebb, megnyúlt, feketés-barnás sötét kristályok

3. Táblázat Jelzés értékű ásványok

            Ezek sokszor segítenek még metamorf kőzetek esetében is, de szedimentek (üledékesek) esetén sajnos gyakran nem. Mivel különböző körülmények között keletkezett anyagok mosódhatnak össze, így előfordulhat, hogy pl. magas Si tartalom párosul meszes ragasztóanyaggal. Ezek pontos összetételének megállapításához már szakértelem szükséges, így ha bizonytalanok vagyunk bennük, inkább kerüljük őket. Annyi azonban mindenképp igaz, hogy a folyami kavicsok, homokok magas kvarctartalmúak, tehát savanyúak. A lerakott homoknál már lehet eltérés. A Dunántúlon a meszes homok és lösz, a Dunán innen viszont a mészmentes a jellemző.

Pár kép segítségnek
Zeolit/riolit	Mészkövek	Márvány
Bazalt	Palák	Kalcit
Gránit	Diorit	Granodiorit

Vásárlás.

Példaként feltüntettem néhány árat, melyek segíthetnek elindulni. Ezek többsége termelői ár, így legtöbben ennek a sokszorosáért juthatnak csak hozzá.

0-1 mm mosott homok	1600 Ft/t
0-4 mm mosott homok	1270 Ft/t
0-8 mm mosott sóder	1180 Ft/t
0-16 mm mosott sóder	1230 Ft/t
0-24 mm mosott sóder	1150 Ft/t
0-32 mm mosott sóder	1000 Ft/t
4-8 mm mosott kavics	1150 Ft/t
8-16 mm mosott kavics	1150 Ft/t
16-24 mm mosott kavics	1150 Ft/t
16-32 mm mosott kavics	1150 Ft/t
0-1 mm nyers homok	1500 Ft/t
1-125 mm nyers sóder	460 Ft/t
1-125 mm bányakavics	690 Ft/t
30< mm kulékavics	370 Ft/t

4. Táblázat Egy alsózsolcai kavicsbánya 2007-es áfa nélküli árai

Mádi riolittufa és metamorfitjai (zeolit stb)	0-2 mm zúzalékok 1400-4000/q Kiszereléstől függően
	4-20 mm zúzalék 1500 Ft/q
Mészkőzúzalék Bükk	0- 1- 2-es szemcse 1400-1700/q
Mészkőzúzalék Pilis	0- 1- 2-es szemcse 900-1200 Ft/q
Színes, kemény őrlemények (Márvány gránit)	1- 2-es szemcse 4500-7000/q
Perlit	0-6mm 15 Ft/l
Bazalt Tarcal környéke	2 mm ~2000 Ft/q

5. Táblázat Őrlemények 2007-es árai

            Ezek elérhetőségével sokaknak lehetnek problémái. Érdeklődhetünk a következő helyeken: Tüzépek, építkezések, helyi szakemberek. Kis mennyiségben olcsón juthatunk hozzá szakmunkások maradék anyagaihoz pl. sírköves, műköves, kőműves. Ők sokszor a beszerzésekben is segíthetnek. Szintén olcsón vagy ingyen szerezhetünk alapanyagot bontásokból. Cementes anyagok, beton, műkő, használhatóak meszes anyagok, tégla semleges helyett. A 19. században és a 20. elején sokszor alkalmaztak riolitot elsősorban kerítésekhez, lábazati anyagokhoz (ez újabban megint divat). Szinte bármit megtalálhatunk a temetőkben. Az itteni bontott anyagokat, főleg vidéken, gyakran nem szállítják el, hanem valamelyik sarokban deponálják. Ezekből mi is szemezgethetünk. (Mielőtt nekiesünk samuval, azért győződjünk meg róla, hogy tényleg szemét. Ha van gondnok kérdezzük meg.)

Név	Tulajdonságok/jellemzők
Adamellit	Savanyú, durvaszemcsés, vulkáni kőzet
Agglomerátum	Lekerekített kőzettörmelékből cementálódott kőzet
Agyag	Döntően agyagásványokból felépülő változatos összetételű üledékes kőzet
Agyagkő	Finom agyagásványokat nagy mennyiségben tartalmazó üledékes kőzet Kvarc földpát és mésztartalma változó
Agyagpala	Kvarc csillám és földpát keverékéből felépülő üledékes kőzet Általában enyhén savanyú, de bázisos is lehet
Aleurit	Kőzetliszt
Aluurolit	Iszapkő Kőzetlisztből cementálódott üledékes kőzet
Amfibolit	Bázisos Fő összetevője a hornblende és plagioklász
Andezit	Fiatalabb, semleges vulkáni kőzet Dominálnak benne a plagioklászok piroxének, amfibolok, biotit
Anortozit	Bázikus mélységi magmás kőzet Min. 90% plagioklász alkotja
Arkóza	Földpáturalkodó, kvarc barna vasoxidokkal cementálva
Bazalt	Bázikus, fiatalabb, kiömlési vulkanikus kőzet Dominálnak benne a plagiokászok, piroxének, amfibolok és olivinek esetenként nefelin és leucit
Bentonit	Viszonylag tisztán montmorillonitból álló agyagásvány
Biotitpala	Uralkodó a biotit Ásványai csillám kvarc földpát
Bojit	Bázisos mélységi magmás kőzet Fő alkotója a barna horblende
Breccsa	Szögletes éles kődarabok összecementálódásával keletkező üledékes kőzet
Cipolino	Szilikátot csillámokat tartalmazó márvány
Csillámpala	Metamorf kőzet Csillámok a hasadás mentén rendeződve jellegzetessé teszik Mennyiségük meghaladja az 50%-ot
Csillámpegmatit	Savanyú gránitos összetételű kőzet A fehér muszkovit csillám vastag réteget alkot
Dácit	Semleges, átmeneti kiömlési magmás kőzet Plagioklászok, káliföldpátok, piroxének, kvarc, amfibolok, biotit
Diabáz	Bázikus, idősebb, kiömlési vulkanikus kőzet Dominálnak benne a plagioklászok, piroxének, amfibolok és olivinek
Diorit	Semleges kémhatású, mélységi magmás kőzet Dominálnak a plagioklászok, piroxének és amfibolok, biotit. Kvarc, csillámok és ortoklász jelen vannak, olivinek nincsenek
Diszténpala	Disztén a jellemző ásvány Kvarc földpát csillámok
Dolerit	Bázisos magmás kőzet Bazaltos vidékek telérkőzete
Dolomit	CaMg(CO3)2 Kalcitnál nehezebben oldódó, de mállékonyabb
Dunit	Peridotit változat Ultrabázisos mélységi magmás kőzet Több mint 90% olivin
Eklogit	Főleg gránátból és omfacitból álló plagioklászt nem tartalmazó bázisos metamorf kőzet
Eolikus lösz	Magasabb szárazabb területeken képződött lösz
Erlán	Mész-szilikát kőzet Max. 50% mész mellett Ca- Al-szilikátokat tartalmazó metamorf kőzet
Fekete agyagpala	Kvarc csillám és földpát keveréke Sok karbonátot tartalmaz
Fehérpala	Világos színű, palás, főleg talkból és kianitból felépülű, nagy Al tartalmú metamorf kőzet
Feketepala	Metamorf kőzet Ásványai: kvarc, csillám, földpát Színét a szerves anyag, pirit adja
Fillit	Metamorf , finomszemcsés, palás kőzet Ált. selymesen csillogó fényű Ásványai: szericit, albit, klorit, kvarc
Fillonit	Fillithez hasonló kinézetű, filloszilikátokban gazdag milonit
Fosszíliák, fossziliás kőzetek	Csak üledékes vagy enyhén metamorf kőzetekben fordulnak elő Többnyire meszes kőzetekben általánosak, de bárhol előfordulhatnak
Fossziliás agyagpala	A többi agyagpalától több meszet tartalmaz
Földpát pegmatit	Savanyú, gránithoz hasonló ásványos összetételű kőzet A pegmatit a lassú lehűlés miatt igen durva szemcsés
Gabbró	Bázikus kémhatású mélységi magmás kőzet Dominálnak benne a bázisos plagioklászok, piroxének, és amfibolok Olivinek nagyobb mennyiségben jelen vannak, kvarc, ortoklász és csillám nincsen Ásványok még amfibolok, biotit, magnetit, ilmenit, kromit, kalkopirit, pirrhotin
Gneisz	Metamorf kőzet Enyhén sávos, de nem palás szerkezetű Uralkodók a földpátok, de nagyobb mennyiségben lehetnek kvarc, csillám, gránátok
Gránit	Mélységi magmás, savanyú kőzet Dominál benne kvarc, sok az ortoklászok és plagioklászok
Gránátperidotit	Ultrabázisos sötét kőzet Olivin és gránát a fő alkotók
Gránát szarukő	Többnyire sötét metamorf kőzet Kvarc csillám földpát alapban vöröses gránát foltok
Granodiorit	Átmeneti (semleges) mélységi magmás kőzet Dominál benne a kvarc plagioklász és alkáliföldpát
Granofir	Savanyú magmás kőzet Jellemző a földpát és kvarc ún. granofíros összenövése
Granulit	Erősen metamorf kőzet Ásványai: gránát, káliföldpát és kvarc Uralkodó a piroxén
Grauwacke	Kvarc és kőzettörmelék szemcsék kvarccal és földpátokkal cementálva Üledékes kőzet
Helleflinta	Elsősorban tufákhoz kötődő metamorf kőzet Szlikátokban gyakran feldúsul ezért többnyire savanyú
Homokkő	Összecementálódott homokból keletkező kőzet Többnyire savanyú
Hornblendit	Ultrabázisos magmás kőzet Amfibol (Több mint 50%) piroxének
Horzsakő	Riolitos összetételű könnyű felgőzölt vulkános kőzet
Ignimbrit	Kemény, összesült, robbanásos kiömlési kőzet Savanyú vulkáni termék
Infúziós lösz	Átiszapolt lösz Porhullás vizes területre történt
Írókréta	Nagyon tiszta mészkő Gyakran fossziliákat tartalmaz
Iszapkő	Agyagkőtől több kvarcot tartalmaz Szerves-, mésztartalma és ezel kémhatása változó
Kataklázit	Kataklázison átment kőzet Szögletes ásvány és/vagy kőzettörmelékekből áll
Kaolin	Porcelánföld Szinte tiszta kaolinitből áll
Kék márvány	Jórészt kalcitból áll, de dolomitot is tartalmazhat Színét szennyező anyagok adják Bázisos
Kékpala	Nagy mennyiségű Na-amfibólt tartalmazó kékes palás metamorf kőzet Ásványai még: albit, epidot-zoizit, klorit, lawsonit, muszkovit, fengit, gránát
Kimberlit	Sok szerpentinesedett olivint tartalmazó ultrabázisos kőzet
Konglomerát	Kavics össze cementálódásával keletkező üledékes kőzet
Kordierit szarukő	Változatos összetételű metamorf kőzet Kvarc csillám és kordierit szemcsék Sötét színű
Kovakő	Szlíciumdús gumó vagy réteg
Kötélláva	Hígan folyó, bázisos vulkáni anyagok megszilárdult formája
Kristályos pala	Metamorf Szabad szemmel jól látható, palásan elhelyezkedő kristályok
Kvarcit	Több mint 75% kvarcból álló metamorf kőzet
Kvarcporfír	Idősebb, savanyú, kiömlési vulkáni kőzet Dominálnak benne a kvarc ortoklász plagioklászok
Lamprofir	Változatos összetételű vulkáni magmás kőzet
Larvikit	Bázisos, durvaszemcsés, magmás kőzet
Leukogabbró	Bázisos magmás kőzet Kémhatásához képes világos színű
Lösz	Porból cementálódott üledékes kőzet
Löszbábok	Konkréciók Szénsavas mész mélyebb rétegekbe való lemosódásával keletkező tömör kőzet
Márga	Agyag és mész együttes lerakódásával keletkező üledékes kőzet
Márvány	Döntően kalcitból és dolomitból felépülő metamorf kőzet
Meszes agyagkő	Világos színű sok kalcitot tartalmazó agyagkő
Mészkő	Élőlények mészvázából keletkező üledékes kőzet Kalcit a fő összetevője
Metakvarcit	Homokkő átalakulási terméke Kvarc 90% fölött Erősen savanyú
Migmatit	Közepes vagy nagy méretű részlegesen megolvadt, kevert eredetű metamorf kőzet Összetétele gránithoz hasonló
Milonit	Mechanikai hatásra átalakult igen finomszemcsés kőzet Szemcseméret csökkenéssel jellemezhető Összetétele nem tipikus, eredettől függ
Muszkovitpala	Muszkovitcsillám az uralkodó Kvarc földpát kevés biotit
Nefelinszienit	Átmeneti (semleges), nagymennyiségű nefelint tartalmazó magmás kőzet Kvarc nincs benne
Norit	Gabbróhoz hasonló mélységi bázisos magmás kőzet
Obszidián	Szinte csak kőzetüvegből álló kagylós törésű kiömlési kőzet
Ofikalcit	Szerpentinásványokat tartalmazó márvány
Olivingabbró	Bázisos magmás kőzet Plagioklász, piroxén olivin alkotja
Olivin márvány	Kalcit alapban barnás-zöldes üregeket tartalmaz Erősen bázisos
Opál	Si-oxidok SiO2*nH2O Kvarchoz hasonló de amorf szerkezetű színes anyag
Ortokvarcitok	Döntően kvarcból felépülő üledékes ásvány (95%)
Peridotit	Ultrabázisos magmás kőzet Olivin (több mint 40%) piroxének
Perlit	Lazai vulkáni kőzet hevítésével készülő semleges könnyű mesterséges anyag
Piroxén szarukő	Sötét metamorf kőzet Piroxén kvarc csillám alkotja
Piroxenit	Ultrabázisos magmás kőzet Piroxén (több mint 50%) olivin
Plintit	Laterit újabb elnevezése
Porfirit	Idősebb, semleges, kiömlési vulkanikus kőzet Dominálnak benne a plagioklászok piroxének és amfibolok
Predazzit	Periklász vagy brucit tartalmú márvány
Radiolarit	Üledékes kőzet Kvarccal cementált radiolaria szemcsék
Riolit	Fiatalabb, savanyú, kiömlési vulkáni kőzet Dominálnak a kvarc, ortoklász, plagioklászok, biotit, szanidin, tridimit
Rodingit	Alkáliákban és ált karbonátokban szegény mész-szilikát kőzet
Rombporfír	Átmeneti kiömlési vulkáni kőzet Alkáliföldpátok hornblende piroxén biotit
Spilit	Párnalávaként előforduló báziosos magmás kőzet Albit tartalmú
Szaruszirt	Kontakt metamorfózis során kialakult kőzetek összessége
Szerpentinit	Ultrabázisos Több mint 75%-ban szerpentinekből álló metamorf kőzet
Szerpentinek	Csillámkőzet csoport Jellemzően bázisosak Vas és magnézium-karbonátok elegye Mélységi metemorfit
Szienit	Semleges mélységi magmás kőzet Káliföldpátok, plagioklászok, amfibolok, piroxének
Szirt	Olyan metamorf kőzet melyben nincs ásványi irányítottság Nem gneiszes, palás
Szkarn	Mész-szilikát szaruszirt Sokféle ásvány Kémhatása változó
Szurokkő	Bármilyen kémhatásnál előforduló obszidiánt és kristályos anyagot tartalmazó, jellemzően sötét rostos kinézetű kőzet
Szürke márvány	Viszonylag kevés szennyezőt tartalmazó, csaknem tiszta kalcitból felépűlő márvány Bázisos
Trachit	Átmeneti vulkáni kőzet Alkáliföldpátokban gazdag
Troktolit	Gabbróváltozat Kalciumos plagioklászok és olivin alkotja
Tufa	Felgőzölt kiömlési vulkanikus kőzet, vulkáni hamu Laza szerkezetű, mállékony
Tufit	Más egyéb anyagokkal keveredett vulkáni hamu
Tűzkő	Szinte tiszta szilícium tartalmazó gumó vagy réteg
Turmalin pegmatit	Savanyú, gránitos összetételű vulkáni kőzet Nagyon durva szemcsés, turmalin kristályokat tartalmaz
Vaskő	Vastartalmú kovakőzet
Vermikulit	Agyagásvány Ugyanezen név alatt fut mesterséges perlithez hasonló hevített terméke is Jó víztartó bázisos
Vörös homokkő	Föleg kvarcból épül fel, de csillám és földpát is jelen lehet Savanyú
Zeolitok	Vulkáni üregekben képződő enyhén metamorf kőzetek Használják zeolitos kőzetekre is
Zöld homokkő	Szennyezőktől zöldes, döntően kvarcot tartalmazó homokkő
Zöldkő	Zöld nem palás, metamorf kőzet Ásványai: klorit aktinolit epidot ritkán pumpellyit
Zöld márvány	Fő alkotója a kalcit, de kevés dolomitot is tartalmazhat Színát kevés szennyező ásvány adja Bázisos
Zöldpala	Zöld színű ált finomszemcsés, palás, metamorf kőzet Ásványai: kvarc, földpát, csillám Színéta a klorit adja (aktinolit epidot ritkán pumpellyit)
Zsindelypala	Metamorf Nagyon finom, mikroszkóposan palás

És ímé a lényeg:

Miután kedves olvasó, átverekedted magad azon a rettenetes mennyiségű rizsán amit összehordtam, elérkeztél ahhoz a ponthoz, ahol már csak még több van hátra.

Tréfát félretéve. Eljutottunk a konkrét talajkeverékekig.

Hogyan határozzuk meg az optimális talajt?

1 Lehetőleg minél pontosabban ismerjük a taxont.

2 Először is tudnunk kell milyen az adott élőhely. Keressünk leírásokat. A jó leírás nem csak a növényről szól, de ismerteti a lelőhely helyét, klímáját (csapadék, hőmérséklet), környezetét (tályolás, társnövények), illetve a talajt is. Ennek megfelelően a jó leírások sokszor igencsak ritkának mondhatók. Szerencsére a két nagy hazai szaklap és az általuk kiadott lefűző, ezen a téren is igyekszik színvonalat hozni.

Külföldiekből a monográfiák általában használhatóak, bár nagy elvárásaink ne legyenek. Jó ha minden ötödik tartalmaz pontos, használható adatokat. Viszonylag jól leírtak a közép- és észak-amerikai kaktuszok és egyes kristályvirágfélék. Náluk az adatok viszonylag konkrétak. A dél-amerikai és afrikai növények többségénél, viszont jó, ha utalásokat találunk. Dél-Amerikában pl szinte mindenütt annyi áll, hogy vulkanikus eredetű talajon.

Ha nincs adat következtethetünk:

3. Nagy elterjedésű fajoknál ált. nincs speciális igény, a nagyobb földrajzi egység általános talaját használjuk, kerülve a szélsőségeket. (pl: Dél-Amerika: savanyú, észak bázikus) Pontszerű elterjedésnél már cifra lehet az ügy, itt érdemes még nézelődni.

4. Keressünk fotókat. Az élőhelyi képeket nagyjából látszik a környezet. Ha nem is tudjuk megmondani min lehet rajta, fénykép alapján igencsak profi geológusnak kellene lenni, de belőhetjük a szemcseméretet, a környező növényzetet.

5. Intenzíven növekvő fajok kevésbé durva talajt igényelnek. Lassan növők, törpe növények és hegyvidékiek durvábbat. Általános tapasztalatom, hogy a nagy méretű és a kommerszebb növényeknél érdemesebb humuszosabb, üdébb keverékeket használni. (Echinocactus grusonii, sok Ferocactus, nagy Mammillariak, Parodiak stb)

6. Kényesnek, rothadásra érzékenynek mondott taxonoknál szinte biztos a durvább törmeléktalaj.

7. Ha csak egy bizonyos taxont nem találunk nézzünk szét a rokonságban. A rokon fajok gyakran váltják egymást hasonló környezetben más területen. Ha a rokoni kör jobbára hasonló talajokon él jó eséllyel az ismeretlennél is megfelel. Pl: Mammillariák többsége=mészkő. Kerüljük a szélsőségeket. (Vigyázat itt durva eltérések lehetnek még populációs szinten is!)

8. Árnyéban élő (kevésbé tövises, zöld bőrszövetű, csupasz felszínű) növények vastagabb humuszosabb talajban élnek (többnyire). Ezeknél érdemesebb semlegeshez közeli tartományban maradni. Jó példa az Astrophytum asterias, mely nagy testű rokonaitól eltérően a kevésbé bázikus csak enyhén mészköves közeget kedveli.

9. Hagyjuk ki a homokot. A kaktuszosok többsége homokos talajkeverékeket használ. Sok taxonnál nem hagyható el a humusz használata, de a homoké igen. Keverjünk össze virágföldet és kemény, nagyobb szemcséket (apró folyami kavics/kvarc, bazalt), így egy általános földet kapunk. Ez viszonylag jó arányban tartalmazza a humuszos és ásványi talajok tulajdonságait. Legtöbb leveles, bokros pozsgásnál használható taktika.

10. Az élőhelyi talajt utánozzuk, ne másoljuk. Nincs szükség pontosan ugyanolyan közegre, csak struktúrálisan hasonlóra. Sok taxon nem azért él ott ahol, mert ott a legjobbak az életlehetőségei, hanem mert ott versenyképes. Sok esetben jobb minőségű talajokról az intenzívebben fejlődő növények, vagy éppen az ember (földművelés) kiszorítják. A növényeknek is van toleranciájok, viszonylag széles tartományban jól érezhetik magukat. Pl: A mészkövön élőknek nincs szükségük tiszta mészkőre, csak mészköves talajra.

Területek tulajdonságai.

Bár pontos tulajdonságok nagy területre nem adhatóak meg, de a főbb irányvonalak igen. Már ha a származási földrészt ismerjük, jó sejtésünk lehet az alkalmazandó talaj tulajdonságairól. Az egyes területek, jelenlegi alapkőzetei a múltban jöttek létre, így a földtörténeti múlt ismeretével, az adott terület jelenlegi tulajdonságait is megkaphatjuk. (Ismétlem: a leírtak áltralánosítások!)

Észak-Amerika: A kaktuszos élőhelyek java a déli középső és délnyugat területeken van. Ezeknek a területeknek a jórészén, és különösen azoknak, melyek Mexikóval folytatólagosak, üledékes meszes alapkőzetük van. Ez annak köszönhető, hogy a területek, a földtörténet során többször is beltengererk alját képezték. Az ezen áttörő később hegységek döntően kristályos, savanyú magmás anyagból épülnek fel. Ezeket azonban, többnyire erdei, vagy magashegyi vegetáció borítja. Nem tipikus pozsgás élőhelyek.

Közép-Amerika: Alapkőzetként a korall mészkő dominál. Ennek oka, hogy egészen a földtörténeti közelmúltig a z ország jelentős része tengerfenék volt és csak Észak és Dél-Amerika ütközésével emelkedett ki. A bázikus közeg főleg az északi részen igaz, délen, ahol a szárazabb területek azonban ritkábbak, ettől lehet eltérés. Az egész kontinensre jellemző, hogy a nyugati részeken, ahol a fiatal hegységrendszer kiemelkedett gyakoribbak, vagy uralkodóak a savanyú kőzetek. Mexikóra jellemző még a gipsz, mely erősen savanyú. Mészkő dominancia érvényes az öböl szigeteire is, azzal a kitétellel, hogy itt gyakoriak a kifejezetten kicsi, aggregált, egymástó erősen különböző élőhelyek, különböző talajokkal. A szigetek központi tömbjeit adó kőzetek jellemzően kristályos magmás anyagok, de nagy területeken korallmészkővel borítva.

Dél-Amerika: Az Andok miatt elsősorban a savanyú vulkáni kőzetek és szedimentek a jellemzőek. Meszes anyagok megjelenése ritka. Ez néhány esetben annyira igaz, hogy például az Amazonas medencében az esővíznek nagyobb a Ca tartalma, mint a talajnak (az esőcseppek az un. aeroszol, vagyis szálló por és folyadék részecskék felszínén válik ki, ezért szigorúan véve nem desztillált víz). Érdekességet képeznek a nagyon ősi mélységi magmás eredetű platók, röghegységek (Roraima stb). Az innen származó tradicionális növények többsége nem a kifejezzen száraz, hanem inkább üdébb, hegyi talajok lakója, így ezeknek kevésbé durva talajt keverjünk (pl. Gymnocalycium, Notocactus). Ezzel szemben az utóbbi évtizedben elterjedő, az Andok magasabb és a szárazabb főleg nyugati feléről hozott taxonok kifejezetten a durva, vizet egyáltalán nem tartó közegeket kedvelik. Az Andok nyugati, tenger felőli oldalán találhatunk olyan platókat, melyek a hegyek közé benyomult korábbi óceánfenék felemelkedései. A tenger felőli, extrémen száraz ködövezetek növényei sokszor speciális igényűek, de a magashegyi fajok viszonylag könnyen tarthatóak. Nagyobb menyiségben még északnyugaton találkozhetunk mészkővel. Ezek, azonban inkább kivételek. Az egész földrészen a savanyú, kristályos, vulkanikus kőzetek erős dominanciája a jellemző. Az élőhelyek leírása sajnos a legtöbb esetben erősen hiányos.

Afrika: Sajnos szinte teljesen fehér folt. Az Afrikából származó leírások többsége még említés szintjén sem foglalkozik a talajjal. Az már jó, ha a környezetet nagy vonalakban leírják. Pozsgás élőhelyek egy jelentős részén valószínűsíthetőek a meszes közegek. Ez az Euphorbia élőhelyeknél szinte biztos. (Savanyú közegnél égést tapasztaltam és sokuk látható karsztokon.) A nagy elterjedésű, egyéb taxonok, azonban inkább savanyún élhetnek.

Dél-Afrika: Önálló flórabirodalom, ezért külön vettem. A déli részek jelentős részét egy ősi kontinenskezdemény borítja, melynek kvarctartalma magas, oldható anyagtartalma alacsony. Bázikus talajok csak a tengerparthoz viszonylag közel fordulnak elő, főleg délen és ott sem nagy kiterjedésben. Nagyon sok gyűjteményi növény származik innen, mely a fajfejlődést elősegítő erőteljes élőhely fragmentációnak köszönhető. Legismertebb területek az erősen pozsgás kristályvirágfélék (Conophytum, Lithops, Titanopsis, Faucaria) és ablakos Haworthiák, Gasteriák élőhelyei. Ezek főleg lepusztult, erősen savanyú, kvarc domináns talajokon élnek. A kavicsmezők, erodált gránitos oldalak, gyakran egészen nagy területeket borítanak. Az ilyen területek növényei legbiztosabban apró folyami kavicson, kvarcosabb tufákon nevelhetőek, legfeljebb kevés adalék zeolittal. Törpe Crassulákat eredményesen nevel Tóth Laci bazalttufán. Nálam zeoliton viszont szinte minden esetben kiégtek. Hasonlóan jártam a legtöbb selyemkóró-félével is. Az erősen tagolt fajokat nálam megviselte a zeolit. A pozsgásabb Hoodiat és Trichocaulont nem, ami valószínőleg annak köszönhető, hogy ezek kevésbé kilúgzott, gyakran mélyebb talajú területek lakói.

Madagaszkár: A meszes közegek dominálnak, de akad jó pár erősen savanyú is, elsősorban grániton. Az innen származó növények többsége különlegesség, így mindenképp érdemes utána nézni az élőhelyi adatoknak.

Eurázsia: A földtörténeti múltban Európa többnyire szigetek csoportja volt, így itt egyértelműen a tengeri eredetű üledékek, a mészkő, dolomit a domináns. Sok pozsgás él az Alpok, Kárpátok vonulataiban, melyek viszont inkább savanyúak. Általánosságban az alacsonyabb elő és középhegységek közt kifejezetten az üledékes és többnyire bázikus kőzetek, míg a magasabb hegyeknél a kristályos, mélységi magmás kőzetek a dominánsak. Nálam az Aeoniumoknál vált be a tiszta zeolitra- zeolit homok keverékre történő ráültetés. Látványos a hatása A. tabuliforme esetében. Mivel az itteni növények nem erősen szukkulensek, így általában nem érdemes durva talajokkal bíbelődni. Használjunk általános pozsgáskeveréket.

Cactaceae/Kaktuszok
(A nevekben az ssp. var. fa. rövidítések mögötti pont elhagyásának oka csak a lustaság. Az a kurva world mindig nagybetűt használ utána. )
	Ancistrocactus brevihamatus	Mexikó: Tamaulipas: Reynosa– Mészkődombvidék legeltetett oldalain – Mészáros Zoltán
	Ancistrocactus tobuschii	USA: Texas: Bandera megye: Edward Plateu 500m Mészköves talajban
	Ariocarpus agavoides	Mexikó: Tamaulipas állam: Tula környéke. San Luis Potosí Erodált síkságok, domboldalak. Jellemzően meszes talajon, San Luis Potosíban máson is (eltérő alak miatt lehet külön taxon?)
	Ariocarpus bravoanus	Mexikó: San Lusi Potosí, Mexikó D. F. és San Luis Potosí közti főúttól nem messze Sík, durva, mészköves talajban
	Ariocarpus bravoanus ssp hintonii	Mexikó: San Luis Potosí: Matehuala 1550-1600m Alacsony mészkődomboko, főleg laza törmelében, többnyire nyílt felszíneken, növényzet csak elszórva van
	Aricarpus confusus	Mexikó: Nuevo León: Aramberri környéke Sík, vagy enyhén lejtős, sokszor kopár, de többnyire gyenge növényzetű, jellemzően mészköves területen
	Ariocarpus fissuratus	USA/Big Band régó/Pecos folyótól Texasig. Mexikó/Coahuila-Chihuahua-Durango Jellemzően mészkőlakó. Erodált meszes törmeléktalajok.
	Ariocarpus kotschoubeyanus	Mexikó/Coahuila-Durango-Nuevo Leon-Queretaro-San Luis Potosi-Zacatecas Jellemzően lúgos kémhatású, magas agyagtartalmú síkságok.
	Ariocarpus retusus	Mexikó: Észak-Mexikó Mészkődombokon, többnyire nyílt köves felszíneken
	Ariocarpus retusus ’scaphirostroides’
	Ariocarpus retusus ssp. trigonus	Mexikó/Tamaulipas/Jaumave völgy-Nuevo León/Sierra Madre Oriental keleti része Erodált mészkőfelszínek
	Ariocarpus scaphirostris	Mexikó/Nuevo León/Galeana várostól északra egy völgyben Szürke mészkő és agyagpala, gyakran teljesen törmelékbe süllyedve
	Armatocereus mataranus	Peru: Pueblo Libre 2450-2500m – Kovás-andezites törmelékes talajon, alacsony ritka bozótosban – Varga Zoltán
	Arrojadoa x albiflora	Brazília: Bahia: Urundi felett Homokkősziklák között
	Arrojadoa beateae	Brazília: Minas Gerais: Serra do Espinhaco: Montes Clarosnál 1000m Szikláktól, kvarchomokig, nyílt felszínektől árnyékig
	Arrojadoa dinae	Brazília: Bahia: Urunditól délkeletre: Sierra do Espinhaco 900m Homokos-agyagos talajban, nagyobb növények alatt
	Arrojadoa dinae ssp nana	Brazília: Minas Gerais: Montezuma 1000m Fátlan déli domboldalak kvarckavicsos, vas és mangáneres felszínén
	Arrojadoa eriocaulis	Brazília: Minas Gerais: Mato Verdénél 950m Homokos talajon
	Arrojadoa eriocaulis var rosenbergeriana	Brazília: Minas Gerais: Mato Verdétől délkeletre Homokos-kavicsos talajon, félárnyékban
	Arrojadoa marylanae	Brazília: Bahia: Serra Escura: Sucuarana környéke Szinte tiszta kvarcon, homokban törmelékben, caatinga vegetációban
	Arrojadoa rhodantha	Brazília:Piauí, Bahia, Minas Gerais, Pernambuco 200-1000m Vulkanikus és metamorf, nyílt vagy gyengén záródott sziklafelszínek.
	Arrojadoa rhodantha ssp canudosensis	Brazília: Bahia: Canudos közelében 400m Catinga bozót vegetációban
	Arrojadoa rhodantha var occibahiensis	Brazília: Bahia: Rio San Fransiscotól nyugatra 450m Mészkősziklákon, száraz bozótban
	Astrophytum asterias	USA/Dél-Texas Mexikó/Nuevo León-Tamaulipas Főleg erodált mészkövön létrejött talajokon, meszes agyagon, törmeléken, kövek, vagy növények árnyékában. Más alapkőzeteken is előfordul. Termőhelye viszonylag jobb minőségű talajú. A szántóföldi növénytermesztés kipusztulással fenyegeti.
	Astrophytum capricorne	Mexikó/Chihuahua-Coahuila-Durango-Nuevo-León Főleg mészkövön létrejött törmelékes talajokon. Puszta kőzettől, meszes agyagokig.
	Astrophytum caput-medusae	Mexikó: Nuevo León Sík talajon, cserjék alatt, gyakran azok tövében
	Astrophytum coahuilense	Mexikó: Coahuila középdéli része Többnyire mészkövön létrejött sekély talajokban, jellemzően nyílt felszíneken
	Astrophytum myriostigma	Mexikó/San Luis Potosi-Tamaulipas-Nuevo León/Chihuahua Többnyire kifejezetten mészkövön, annak repedéseiben, törmelékén, humusszegény környezetben, viszonylag nagy területen. Cserjék füvek árnyékában és nyílt területen egyaránt
	Astrophytum myriostigma var coahuilense	Mexikó/Coahuila/Parras város környéke-Rio Nazas melletti hegyek M/Kelet-Durango-Zacatecas Jellemzően mészkövön létrejött váztalajokon.
	Astrophytum ornatum	Mexikó/Qureretaro/Hidalgo/Keleti Sierra-Madre déli nyúlványin Üledékes főleg mészkő alapú kőzeteken és a rajtuk kialakult talajokon. A mélyebb talajú, humuszusabb völgyekből hiányzik
	Austrocylindropuntia verschaffeltii	Bolívia: Oruro: T. Barron: Eucaliptus 3380m Köves-poros hegyoldal száraz fűcsomókkal - Dr Gellén János
	Austrocylindropuntia vestita	Bolívia Argentína/Jujuy Kopár kőzetfelszínek, pázsitfüvek dominálta sziklagyepek
	Aztekium hintonii	Mexikó: Nuevo León – Sierra Madre Oriental Gipszen kialakult, gipszes-agyagos váztalajban, sokszor Geohintonia mexicana-val
	Aztekium ritteri	Mexikó Keleti Sierra Madre Kifejezetten kopár, gyakran szinte függőleges sziklafelszínek. Mészkövön, palán és gipszen.
	Blossfeldia liliputana	Argentína, Dél-Bolívia. Andok keleti régiói 1200-3500m Jellemzően meredek, sokszor függőleges nyílt sziklafalak, oldalak repedései hasadékai Gyakran palaszerű, agyagos málladékú kőzeten Bolívia: Potosí: Saavedra: Millares: Puente Mendez 2350m – palás, száraz sziklás hegyoldal az országút mellett – Dr Gellén János
	Brasilicactus graessneri	Brazília: Rio Grande do Sul legészakibb részén Köves buckákon, fűcsomók közt
	Brasilicactus haselbergii	Brazília: Rio Grande do Sul északkeleti részén Sziklás kiemelkedések köves felszínén
	Carnegiea gigantea	USA/Arizóna-Délkelet-Kalifornia Mexikó/Sonora Sziklás hegy és domboldalak
	Cereus aethiops	Argentína nyugati határa és Brazília közötti tartományok 2000m-ig Szikléás száraz hegy és domboldalak, ritkás cserjés lejtőgyepekben, sziklagyepekben.
	Cintia knizei	Bolívia: Nor Cinti tartomány: Lecori város közelében 3000-4000m Köves területek, sokszor poros-agyagos talaj
	Cleistocactus buchtienii	Bolívia/Chuquisaca-Potosí-Tarija-La Paz 2000-3700 m Hegy és domboldalak száraz- közepesen száraz, zártabb növényzetű törmelékes talajain
	Cleistocactus hyalacanthus	Argentína: Salta: Quebrada del Toro/Bika-völgy: El Alisal/Campo Quianostól 35, 46 km-re 1850m – Csaknem függőleges hegyoldalak – Dr Gellén János
	Cleistocactus samaipatanus	Bolívia/Florida/Santa Cruz környéke 1890 m Vulkanikus eredetű sziklafelszíneken szikla és lejtőgyepekben.
	Cleistocactus strausii	Észak-Argentína, Bolívia déli része Gyér vegetációjú sziklás lankák
	Cleistocactus winteri ssp colademono	Bolívia: Santa Cruz körzet: Florida megye (Típusélőhely: Cerro el Fraile hegy 2000m) A típusélőhelyen homokköves lejtőn.
	Cleistocactus winteri ssp winteri	Bolívia Argentína Uruguay Kiálló sziklákon, alacsony cserjésben
	Consolea macracantha	Kuba: Tortoguila – Mészkőteraszok - Gerard Delanoy
	Consolea moniliformis ssp guantanamana	Kuba: Macambo – Tengerpart melléki mészkőteraszokon, törmelékben, jellemzően tűző napon Békefi, Rigerszki Kuba: Playita de Cayobabo – Korallmészkövön – Békefi, Rigerszki
Copiapoa		Igazi különlegességnek számítanak a gyűjteményekben. Tipikus élőhelyük az Andok keleti, tengerparti és környező ködövezetbe tartozó részei. Talajuk, majdnem mindig, nagyon laza, sziklás, köves, homokos és humuszmentes. Durva, vizet nem tartó, ásványi talajt igényelnek.
	Copiapoa humilis ssp humilis	Chíle: Antofagasta és Atacama tengerparti hegyeken 0-1000m Kőtörmelékes, humuszszegény talajban, kitett kopár felületen
	Copiapoa krainziana	Chile: Taltaltól északra a parti hegyeknen 200-700(2000)m Nyílt vagy enyhén zárt aprózódott andezit
	Copiapoa laui	Chile/Esmeralda-Antofagasta környéke ~100m Palás törmelékek
	Copiapoa solaris	Chíle: Antofagasta: El Cobre - Mina Sebastian 800m – Köves, törmelékes kopár lejtőkön – Dr Gellén János
	Copiapoa tenuissima	Chile: Antofagasta déli része: El Cobretol keletre Tengerpart menti dombok, hegyek, kopár, növényzetszegény, aprózódott vulkanikus talajában.
	Corryocactus ayacuchoensis	Dél-Peru Kopár sziklás domboldalak
	Corynopuntia schottii	Mexikó: Tamaulipas: Reynosa – Mészkődombok erősen legeltetett oldalain – Mészáros Zoltán
	Coryphantha borwigii	Mexikó: Coahuila Lapos mészkődombokon
	Coryphantha delicata	Mexikó/Tamaulipas-San Luis Potosí-Nuevo León-Coahuila-Zacatecas Jellemzően mészkövön létrejött törmelékes síkságok, ritkábban enyhe lejtők
	Coryphantha elephantidens	Mexikó/Morelos-Puebla-Oaxaca-Querétaro-Jalisco—Guanajuato-Aguascalientes-Zacatecas-Mexico/Egy keskeny, de hosszú sávban Főleg vulkanikus kőzeteken, többnyire füves területen, humuszban gazdag talajban
	Corypantha erecta	Mexikó: Hidalgo: Metztitlan-völgy Nyílt és cserjés, mészköves talajon
	Coryphantha georgii
	Coryphantha greenwoodi	Mexikó: Veracruz: Ciudad Mendoza fölött, Valle de Acultzingo 1500m – Ritkásan cserjés, humuszos talajon – Mészáros Zoltán
	Coryphantha macromeris ssp macromeris
	Coryphantha melleospina	Mexikó: Puebla: Tehuacantól északra kb 20 km-re 2000m – Mészkődomb humuszosabb foltjain – Mészáros Zoltán
	Coryphantha nickelsae	Mexikó: Nuevo León: Monterrey: Grutas Garcia 600-800m – Mészkőlejtőkön, cserjék árnyékában/félárnyékában – Mészáros Zoltán
	Coryphantha octacantha
	Coryphantha pallida	Mexikó/Puebla-Oaxaca Jellemzően enyhén zárt, mészkőtörmelékes dombokon lejtőkön Mexikó: Puebla: Tecamachalco déli pereme – Mészkőtörmelékes dombok, ritkás sziklagyep – Tóth Norbert Mexikó: Puebla: Tehuacan – Mészkőtörmelékes, poros-törmelékes talaj, ritkás sziklagyep – Tóth Norbert Mexikó: Puebla: Tehuacantól északra kb 20 km-re 2000m – Mészkődomb humuszosabb foltjain – Mészáros Zoltán
	Coryphantha pallida ssp calipensis
	Coryphantha palmeri	Mexikó/Coahuila-Durango-Nuevo León-Zacatecas-San luis Potosí-Tamaulipas 200-2000 m Főleg sík, gyakran agyagos, erősen kitett talajok
	Coryphantha poselgeriana	Mexikó/Coahuila-San Luis Potosí-Durango-Zacatecas-Chihuahua Nyílt, vagy gyengén zárt, gyakran erősen gipsze, homokos folyami hordalékok
	Coryphantha pseudonickelsiae
	Coryphantha pycnacantha	Mexikó: Mexico, Hidalgo, Puebla, Veracruz Füves síkságok, mély, gyakran kifejezetten jó minőségű bázikus talajain
	Coryphantha wohlschlageri	Mexikó/San Luis Potosí/Rio Verdétől északra 1000-1100m Kavicsos, törmelékes dombok
	Cumupontia pentlandii	Bolívia: Chuquisaca: Mal Pasonál 4100m – Szürkésbarna palából álló hegyen – Herbert Thiele
	Cylindropuntia bigelowii	USA délnyugati része Főleg hegy és domboldalak törmelékes váztalajai
	Cylindopuntia echinocarpa	- - USA Yoshua Tree NP: Sík területek száraz homokos talaja/Barna János
	Cylindropuntia histrix	Kuba: Tortoguila – Mészkőteraszok - Gerard Delanoy
	Cylindropuntia imbricata	USA/Új-Mexikó-Kansas-Kolorádó-Texas-Oklahoma-Arizóna Mexikó nagy részén Jellemzően doboldalak váztalajai Mexikó: Nuevo León: Monterrey: Grutas Garcia 600-800m – Mészkőlejtőkön – Mészáros Zoltán
	Cylindropuntia leptocaulis var pluriseta	Mexikó: Nuevo León: Monterrey: Grutas Garcia 600-800m – Mészkőlejtőkön – Mészáros Zoltán
	Cylindropuntia whipplei	USA/Új-Mexikó-Arizóna-Kolorádó-Utah 1200-2200m Zártabb hegyi rétek, lejtőgyepek
	Denmozoa rhodacantha	Argentína: Mandozától Saltáig 2000-2800 Hegy és domvidékek főleg keleti lejtőin
	Discocactus bahiensis	Brazília: Bahia északi része Agyagos-homokos, néhol durva kavicsos talajban
	Discocactus bahiensis ssp gracilis	Mészkősziklákon
	Discocactus boliviensis	Bolívia: Santa Cruz: San Cyrilo közelében Mészkősziklákon
	Discocactus catingicola	Jellemzően homokon, caatinga vegetációban
	Discocactus ferricola	Brazília: Mato Grosso: Corumba Mangánérces kőzeten
	Discocactus hartmanni	Brazília: Goias, Minas Gerais, Mato Grosso, Mato Grosoo do Sul Jellemzően homokos, laza talajokban
	Discocactus horstii	Brazília: Minas Gerais, Serra de Barao 1000m Kifejezetten kvarc domináns törmelékek, homokos kavics/homok
	Discocactus nigrisaetosus	Brazília: Bahia: Porte Nove falu környéke 400-500m Sűrűbb erdők, sziklás-köves tisztásain
	Discocactus pseudoinsignis	Kvarctörmelék, kvarchomok
	Discocactus silicicola	Brazília: Mato Grosso 150m Tipikusan magas kvarctartalmú, kovaföldeken
	Discocactus zehnteri ssp araneispinus	Fehér homokban
	Discocactus zehnteri ssp boomianus	Sziklákon Brazília: Bahia: Chapada Diamantina: Morro de Chapéutól 20 km-re nyugatra – Homokkő alapkőzet – Andreas Hofacker
	Discocactus zehnteri ssp buenekeri	Fehér homokban
	Discocactus zehnteri ssp horstiorum	Mangánércet
	Disocactus phyllanthoides	Mexikó/Veracruz-Puebla Epifita
	Echinocactus grusonii	Mexikó/Querétaro-San Luis Potosí-Zacatecas
	Echinocactus horizontalonius	USA/Arizóna-Texas-Új-Mxikó Mexikó nagy részén Több féle alapkőzeten kialakult nyílt, vagy enyhén zárt köves felszíneken
	Echinocactus platyacanthus	Közép-Mexikó Sokféle, de főleg meszes talajok Mexikó: Puebla: Tehuacan – Mészkőtörmelékes, poros-törmelékes talaj, ritkás sziklagyep – Tóth Norbert
	Echinocactus polycephalus	USA/Kalifornia-Nevada-Utah-Arizóna Mexikó/Sonora északnyugati része Nyílt gyakran teljesen csupasz törmelék és sziklafelszínek
	Echinocactus texensis	USA/Texas-Új-Mexikó Mexikó/Coahuila-Nuevo León-Tamaulipas Jellemzően mészkövön létrejött törmeléktalajok. Gyakran a talajba húzódva
	Echinocereus berlandieri	USA/Texas Mexikó/Nuevo León-Tamaulipas Alacsony dombok és síkságok
	Echinocereus chisoensis var fobeanus	Mexikó/Coahuila/San Pedro de las Colonias környéke M/Durango/Gomez Palacio Enyhén vagy közepesen zért mészkőfelszínek
	Echinocereus coccineus	Usa délnyugati államaiban Főleg gyengén záródott mészkősziklás hegyoldalak
	Echinocereus dasyacanthus	USA/Arizóna-Új-Mexikó-Texas Mexikó/Sonora-Chihuahua-Coahuila Többnyire bázikus törmeléktalajok
	Echinocereus engelmannii	USA délnyugati és Mexikó északnyugati része Sziklás váztalajokon Mexikó: Nuevo León: Monterrey: Grutas Garcia 600-800m – Mészkőlejtőkön, cserjék között – Mészáros Zoltán
	Echinocereus fendleri	USA/Arizóna, Új_mexikó, Kolorádó, Texas Mexikó: Chihuahua, Sonora 900-2400m Homokos, sziklás váztalajok. Többnyire meszes alapkőzeten
	Echinocereus ferreirianus ssp lindsayi	Mexikó: Baja California Lankás dombok meszes talaján, mostoha körülmények közt.
	Echinocereus knippelianus	Mexikó: Délkelet-Coahuila és Dél-Nuevo León – Sierra Madre 2200m
	Echinocereus knippelianus ssp kruegeri	Mexikó: Nuevo León: Ascensiontól északra 2000m Erősebben záródott füves dombok
	Echinocereus leucanthus	Mexikó: Sonora délnyugati részén: Guaymastól délre/Sinaloa északnyugati rész: Los Mochis közelében
	Echinocereus lindsayi
	Echinocereus moricalii	Mexikó: Nuevo León: La Boca gáthoz közel, Monterreytől délkeletre 300-360 m Nyílt száraz tölgyes erdők mészköves talajában
	Echinocereus palmeri	Mexikó: Chihuahua, Durango 1400-2200m Sokféle talajon
	Echinocereus pamanesiorum	Mexikó: Zacatecas Durango Többnyire kőzettörmelékes talajokon, de agyagostól gipszesig többfélén is
	Echinocereus pectinatus	Nagy területen Észak-Mexikóban. Sokféle talajon. Többnyire mészkövön kialakult sekély váztalajokban, nyíl és cserjés-füves vegetációban egyaránt.
	Echinocereus pentalopus	Mexikó: San Luis Potosítól Rio Verde felé Sziklás magaslatok meredek felszínek, szakadékok.
	Echinocereus pentalopus ssp procumbens	Mexikó: Tamaulipas. USA: Texas Többrétegű mélyebb talajok
	Echinocereus polyacanthus	Mexikó: Chihuahua, Durango, Baja California Általában törmelékes váztalajok
	Echinocereus peseudopectinatus	USA: Arizóna Mexikó: Sonora Homokos agyagos félsivatagok
	Echinocereus poselgeri	Mexikó: Coahila, Tamaulipas, Nuevo León. USA: Texas Többnyire bozótosok mélyebb, homokos talaja
	Echinocereus poselgeri ssp kroenleinii	Mexikó: Coahuila: El Amparo falu közelében Mély homokos talajon
	Echinocereus pulchellus	Mexikó: Puebla, Querétaro, Nuevo León. Viszonylag mélyebb, mezőgazdaság számára is alkalmas talajokon.
	Echinocereus pulchellus var amoenus	Mexikó: San Luis Potosí Füves réti vegetációban
	Echinocereus pulchellus ssp sharpii	Mexikó: Nuevo León 2000m Füves dombokon
	Echinocereus pulchellus ssp weinbergii	Mexikó: Zacatecas Viszonylag mélyebb, mezőgazdaság számára is alkalmas talajokon
	Echinocereus reichenbachii	USA déli és Mexikó északi része Többféle alapkőzeten törmeléklejtőktől félsivatagokig
	Echinocereus reichenbachii ssp baileyi	USA: Texas, Oklahoma – Nagy füves síkság Leginkább síkvidéki alfaj. Ennek megfelelően a száraz, alacsony füves mezőségi talajok lakója
	Echinocereus reichenbachii ssp perbellus	USA: Texas:Big Spring környéke Meszes alapkőzeten kialakult sűrűbb vagy ritkásabb gyepek
	Echinicereus rigidissimus	Mexikó: Sonora keleti része, Chihuahua. USA: Délkelet-Arizóna Mészköves füves területeken
	Echinicereus rigidissimus ssp perbellus	Mexikó: Chihuahua: Sierra Obscura 1600-2000m Nyitott vagy gyengén zárt sziklás felszíneken Mészkövön és vulkáni alapkőzeten egyaránt
	Echinocereus x roetteri	USA: Texas, Új-Mexikó Mexikó: Chihuahua Többféle grániton, mészkövön homokon kialakult talajon
	Echinocereus russanthus	USA: Texas Mészkövön kialakult sekély váztalajok
	Echinoceresu sciurus	Mexikó: Kaliforniai félsziget déli csücske Jellemzően nyitott grániton és rajta kialakult durva talajokon
	Echinocereus scheeri ssp gentryi	Mexikó: Sierra Obscura nehezen megközelíthető területein, Sonora és Chihuahua határán: Canon Saucitóban Kitett köves felszíneken
	Echinocereus schereri	Mexikó: Durango: Mina Navidad közelében 1600 Réteken
	Echinocereus stoloniferus	Mexikó: Délkelet-Sonora, Észak-Sinaloa Vulkáni konglomerátumon kialakult agyagos váztalajon. Ritkás tölgyerdők felnyílásaiban		Mészköves talajon nálam jól érzi magát.
	Echinocereus stramineus	Chihuahua sivatag: Új-Mexikó, Nyugat-Texas, és Chihuahua, Coahuila, Coahuila, Nuevo León Mészkő alapkőzeten
	Echinocereus subinermis	Mexikó: Észak-Sinaloa, Dél-Sonora, Nyugat-Chihuahua Cserjések, erdők agyagos tisztásain
	Echinocereus triglochidiatus	USA délnyugati és Mexikó Északnyugati területeinek gyengén záródott növényzetű száraz területei Tipikusan hegyoldalak, az itt szokásos, többnyire meszes talajon létrejött törmeléktalajokkal
	Echinocereus viereckii ssp viereckii	Mexikó: Tamaulipas délnyugati része Ritkás erdők viszonylag üdébb agyagos talajai tisztásai
	Echinocereus viridiflorus	USA: Colorado, Nebraska, Új-Mexikó, Oklahoma, Dél-Dakota, Wyoming Jellemzően hegyvidéki növény. Sokféle kőzeten kialakult nyílt, vagy gyengén zárt törmeléklejtők, vagy sziklafelszínek.
	Echinocereus viridiflorus ssp chloranthus	USA: Texas, Új-Mexikó Mexikó: Chihuahua Jellemzően mészkövön létrejött felszíneken, nyílt törmelétől a zárt gyepig
	Echinocereus viridiflorus ssp cylindricus	USA: Texas, Új-Mexikó Többféle, jellemzően bázikus alapkőzeten létrejött váztalaj
	Echinofossulocactus coptogonus
	Echinomastus johnsonii	USA: Arizóna nyugati, Nevada déli, Kalifornia keleti rész Tipikusan teljesen nyílt kősivatagi területeken
	Echinomastus unguisinus
	Echinopsis arachnacantha	Bolívia: Santa Cruz megye: Samaipatánál 2400m Sziklás hegyoldalak
	Echinopsis atacamensis ssp pasacana	Argentína: Salta: Quebrada del Toro/Bika-völgy: Golgota 2550-3250m – Meredek köves-sziklás hegyoldalak – Dr Gellén János
	Echinopsis aurea ssp aurea	Argebtína: Córdoba, Catamarca, La Rioja, Santiago del Estero Jellemzően vulkanikus sziklafelszínektől sziklagyepekig
	Echinopsis aurea ssp shaferi	Argentína: Catamarca Viszonylag üde bozótosok, magasabb humusztartalmú lombfölddel
	Echinopsis backebergii ssp wrightiana	Peru: Huancavelica: Mantaro-völgy 2200-2800m Sziklás-málladékos, gyér növényzetű hegyoldalak
Echinopsis bridgesii ssp vallegrandensis	Echinopsis cochabambensis	Bolívia: Cochabamba tartomány: Cochabamba (típuslőhely) és a környező városok környéke 2400-3000m Gyéren füves, cserjés, kőzettőrmelékes-sziklás, alacsony humusztartalmú talajon
	Echinopsis famatinensis	Argentína: La Rioja, San Juan VUlkanikus alapkőzeten létrejött, földpátos talajok
	Echinopsis ferox	Bolívia: Oruro, Chiquisaca, Potosí, Tarija Argentína:: Jujuy, Salta Chile: Tarapacá Tipikusan magashegyi Vulkanikus eredetű nyílt, csupasz kőzetfelszínektől közepesen záródott, erősen törmelékes váztalajokig
	Echinopsis formosa ssp formosa	Argentína: Mendoza, Catamarca, San Juan Chile határos területei Nyílt vagy erősebben záródottt sziklás hegyoldalaktól, sziklagyepekig
	Echinopsis haematantha	Argentína: Salta, Catamarja, Jujuy Jellemzően különféle mértékben záródott sziklagyepek lakója.
	Echinopsis hertrichiana	Peru: Cuzco: Urubamba folyó völgye Sziklafelszínektől, törmeléklejtőkön át, gyengén zárt sziklagyepekig
	Echinopsis huascha	Észak-Argentína többnyire 1000-2000m-ig Tipikusan vulkanikus eredetű kőzetek felszínén kialakult gyengén zárt kőzetfelszíneken, sziklagyepekben, váztalajokon
	Echinopsis leucantha	Kissé zavaros taxonómájú. Az E. l. néven leírt forma Argentína nyugati részén Széles elterjedése miatt változatos, de jellemzően, köves sziklás váztalajok
	Echinopsis mirabilis	Argentína: Santiago del Estero, La Rioja, Mendoza Főleg vulkanikus alapkőzeten létrejött, nyílt, vagy gyengén zárt, törmelék és sekély váztalajokon
	Echinopsis spiniflora	Argentína: Catamarca, Cordoba, San Luis, Santiago del Estero 1000-1500 m Gyengén vagy közepesen zárt sziklagyepekben, vulkanikus felszíneken létrejött törmelék, vagy váztalajokon
	Echinopsis taquimbalensis	Bolívia: Potosí: Saavedra: Millares: Puente Mendez 2350m – palás, száraz sziklás hegyoldal az országút mellett – Dr Gellén János
	Echinopsis terscheckii	Argentína: Salta: Quebrada del Toro/Bika-völgy: El Alisal/Campo Quianostól 35, 46 km-re 1850m – Csaknem függőleges hegyoldalak – Dr Gellén János
	Echinopsis thelegonoides	Argentína: Jujuy Nyílt vagy gyengén zárt törmelékes, sziklás domboldalak
	Echinopsis thionantha ssp glauca	Argentína: Catamarca tartomány: Belén várostól északra, La Rioja tartomány 2000-3000m Ritkás növényzetű, humuszszegény, kőzettörmelékes, vulkanikus, főleg andezit eredetű talajon.
	Epiphyllum oxypetalum	Brazília: Surinam Mexikó: Chiapas, Veracruz Guatemala: Izabal Jellemzően epifita, de üdébb sziklafelszíneken is megél
	Epithelantha micromeris	Mexikó északi részén nagy területen Szinte mindig mészkövön vagy erősen meszes köves talajokon. Csupasz szikláktól, törmeléken át, gyengén zárt sziklagyepekig		-Tiszta mészkövet elég jól viseli. Erősen meszes talajt ajánlok. -Zeolitos talaj (Tóth Norbert Debrecen)
	Eriosyce islayensis ssp islayensis	Peru: Arequipa, Moquegua, Tacna, Chíle: tarapacá. 0-1200m tenegerparti hegyeken Sziklás-kőzettörmeléke, humuszszegény, gyér növényzetű felszíneken.
	Eriosyce odieri ssp odieri	Chíle: Copiapoa tartomány: Caldera tótól délre keleti irányban a Monte Amargo hegyig 10-270m Kopár humuszszegény, jórészt kőtörmelékből álló talajon.
	Eriosyce taltalensis ssp taltalensis	Chile: Atacama sivatag: Antofagasta várostól délre Calderáig Tengerpart menti dombokon, hegyeken. Gyakran szinte humuszmentes talajon, kőzettörmelékben.
	Escobaria alversonii	USA: Kalifornia, Arizona Főleg a sík területek félsivatagos cserjéseinek, tisztább részein. Jellemzően félsivatagi, durva hordaléktalajokon
	Escobaria bella	Mexikó: Tamaulipas: Rexnosa– Mészkődombvidék legeltetett oldalain, cserjék/sziklák tövében – Mészáros Zoltán
	Escobari chaffeyi fa viridiflora	Mexikó: Chihuahua: Flors Magon közelében Mészkövön, sziklás felszíneken.
	Escobaria cubensis	Kuba: Oriente: Hoguíntól délkeletre Alacsony szerpentindombok nyílt, vagy gyengén zárt törmeléktalajai Kuba: Holguín közelében – Alacsony szerpentin dombok, gyorlatilag tisztán durva törmelékben, ritkás fűcsomók közt – Békefi, Rigerszki
	Escobaria dasyacantha	Mexikó: Chihuahua, Coahuila, Zacatecas USA: Nyugat-Texas, Új-Mexikó Főleg mészköves, de vulkanikus alapkőzeten is
	Escobaria dasyacantha ssp chaffeyi	Mexikó: Zacatecas, Coahuila, San Luis Potosí, Chihuahua USA: Texas Sokféle élőhelyen, főleg mész alapkőzeten, de vulkanikuson is létrejött, nyílt, gyengén, vagy közepesen zárt, törmelékekben, sziklagyepekben, vagy félsivatagi váztalajokban
	Escobaria emskoetteriana	Mexikó: Coahuila, Nuevo León, Tamaulipas USA: Texas Általában meszes alapkőzeten létrejött törmelékes talajú félsivatagos környezetben
	Escobaria grata	Mexikó: Coahuila: Sierra el Burro 1200m Mészkődombokon
	Escobaria hesteri	USA: Texas: Brewster co. Füves Sivatag 1200-1500m Főleg mészkövön, de más alapkőzeten is kialakult talajokban. Nyílt törmeléktől, közepesen záródott lejtőgyepekig
	Escobaria minima	USA: Texas: Brewster co. Chihuahua füves sivatag 1200-1350m Magas kvarctartalmú finom szemcsés, szinte teljesen nyílt sziklafelszíneken, néha mészkövön
	Escobaria missouriensis ssp asperispina
	Escobaria missouriensis ssp missouriensis	USA: Észak-Dakota, Arizona, Texas Változatos talajokon, mészkövön löszön vagy más alapkőzeten kialakult törmelékeken, sekélyebb vagy mélyebb váztalajokon. Nyílt felszíntől az erősebben záródott társulásokig		Nekem erősen mészköves közegben eddig nem volt problémám.
	Escobaria sneedi	USA: Texas: Franklin hgy, Új-Mexikó: Florida-hgy Guadalupe-hgy
	Escobaria sneedii var leei	USA: Új-Mexikó: Eddy megy: Carsbadtól nyugatra Néhány vízmosás falán
	Escobaria tuberculosa	USA: Arizona, Új-Mexikó, Nyugat-Texas Mexikó: Chihuahua, Durango, Hidalgo, Durango, Coahuila, 750-1500m Általában mészkövön kialakult törmeléken, váztalajokon, ritkábban hordalékokon
	Escobaria vivipara	Dél-Kanadától az USA-n át Észak-Mexikóig Bár a meszes alapkőzeten kialakult talajokon, törmelékeken a leggyakoribb, de rendkívül változatos helyeken előfordul, nyílt sziklafelszínektől zárt gyepekig, gránittól, löszön át gyengébb erdőtalajokig.
	Escobaria vivipara var neomexicana	USA: Új-Mexikó, Nyugat-Texas, Mexikó: Chihuahua Az alaptípushoz hasonlóan változatos felszíneken, de kisebb elterjedési területe miatt leggyakrabban nyílt vagy legfeljebb közepesen zárt, meszes alapkőzeten létrejött törmelékekben, sekély vagy mélyebb talajokban, löszön, homokon. Prérin: löszön, homokon, homkkövön. Nagy-Síkságon: löszön, homokon, homkkövön, mészkövön. Sziklás-hegységben: mészkövön, homokkövön. Kaliforniában: grániton, mészkövön. Nevadában: homokkövön, mészkövön. Prérin és a keleti Nagy-Síkságon mély mezőségi talajokon. Nagy-Síkság nyugati részén gesztenyebarna, barna, fekete mezőségi talajokon. Nebraskában nagy területen homokon. A hegységekben sziklafelszíneken, törmeléken, váztalajokon.
	Escobaria vivipara var vivipara	Nagy területen. Kanadától Albertától délnyugat Manitobáig. USA-ban: Oregon, Montana, Minnesota, Kansas, Utah, New-Mexico 300-2400m Sokféle talajtípuson, de főleg mészkő alapkőzeten
	Escobaria zilziana	Mexikó: Coahuila, Durango Leginkább mészkövön, sziklás felszíneken
	Espostoa guentheri	Bolívia: Chiquisaca: Rio Grande völgy El Oro 800-1000m A völgy oldalának ritkásabb cserjés-fás növényzetében
	Espostoa melanostele	Peru: Rio Sinsicap 1000m – Meredek gránittörmelékkes, kopár domboldal – Varga Zoltán Peru: Simbal 640m – Törmeléklejtő – Varga Zoltán Peru: Canate völgy – Gránit morzsalékos murvás finomabb törmelék – Varga Zoltán
	Espostoa nana	Peru: Pueblo Libre 2450-2500m – Kovás-andezites törmelékes talajon, alacsony ritka bozótosban – Varga Zoltán Peru: Caraztól északre 2130m – Andezittörmelékes-humuszos talajban, sűrűbb bozótos közt – Varga Zoltán
	Eulychina iquiquiensis	Chíle: Antofagasta: El Cobre - Mina Sebastian 800m – Köves, törmelékes kopár lejtőkön – Dr Gellén János
	Ferocactus chrysacanthus	Mexikó: Kaliforniai félsziget: Cedros-sziget, San Benito sz.csoport, San-Margarita-sz.
	Ferocactus cylindraceus	USA: Kalifornia Mexikó: Kaliforniai félsziget északkeleti része, Északnyugat-Sonora Nyílt sziklafalaktól, humuszosabb lejtőgyepekeig. Jellemzően törmelékes lejtőkön
	Ferocactus diguetii	Mexikó: Kaliforniai-öböl: Isla Cerralvo - Gránitsziget törmelékes, meredek, humusszegény felszínein, helyenként bozótosban – Kajdacsi János
	Ferocactus cylindraceus ssp cylindraceus
	Ferocactus echidne	Kelet-Közép-Mexikó Területnek megfelelően főleg mészkövön, de más alapkőzetn látrejött talajokon is
	Ferocactus echidne var echidne
	Ferocactus emoryi ssp rectispinus	Mexikó: Kaliforniai-fsz alsó harmada: San Ignaciótól Commonduig 700-2000m Sziklás gyér növényzetű, ritkábban bokros, vulkanikus alapkőzetű talajon
	Ferocactus flavovirens	Mexikó: Publa délkeeti részétől Oaxaca északi feléig Többnyire kitett mészköves felszíneken Mexikó: Puebla: Tehuacan – Mészkőtörmelékes, poros-törmelékes talaj, ritkás sziklagyep – Tóth Norbert
	Ferocactus fordii ssp fordii	Mexikó: Alsó-Kalifornia nyugat partvidéke Nyílt sziklákláktól, humuszszegény durva homokig
	Ferocactus glaucescens	Mexikó: Hidalgo, Querétaro, San Luis Potosí Mészköves kavicsos talajban
	Ferocactus gracilis	Mexikó: Sierra San Migueltől Baja Californiáig Ásványi talajban vagy grániton
	Ferocactus x grandiflorus	Mexikó: Kaliforniai félsziget: Vizcaino régió Többséle homokos-kavicsos talajon
	Ferocactus haematacanthus	Mexikó: Puebla, Veracruz ~2400m Mészkődombokon
	Ferocactus hamatacanthus	Mexikó középső és északi részei USA déli része
	Ferocactus hamatacanthus ssp sinuatus	USA: Texas: San Patricio megye Rio Grande síkja és szomszédos mexikói területek Főleg mészkövön létrejött törmelék vagy váztalajokon, és közepesig fedett durvább folyóhordalékon
	Ferocactus histrix	Mexikói felföld középső részén Csupasz sziklafalaktól, törmelékes oldalakig
	Ferocactus latispinus	Mexikói-fennsík déli és középső része Többnyire meszes, de gyakran más alapkőzeten kialakult váztalajokon
	Ferocactus lindsayi	Mexikó: Michoacan: Balsas folyó mentén, Tepalcatepec és Balsas összefolyásának környékén, guerrero határához közel, Apatzingan-tól délkeletre, Cuenca del Balsasnál, Paso De Chivonál, Uruapanból infiernilloba vezető út mentén és az infernilloi duzzasztógát közelében. ~600m Meredek, nyílt, erősen kitett, ritkás növényzetű füves, néhol bokros, erodált, vulkanikus sziklafalak
	Ferocactus pilosus	Mexikó: San Luis Potosí, Zacatecas, Durango, Nuevo León, Coahuila, Tamaulipas, Chihuahua (Querétaro, Guanajuato) Főleg mészkövön létrejött, de más alapkőzetű talajokon is. Nyílt sziklafelszínektől, mélyebb durva talajú lapályokig
	Ferocactus recurvus	Mexikó: Publa, Oaxaca Magasabb területeken mészkövön Mexikó: Puebla: Tehuacan – Mészkőtörmelékes, poros-törmelékes talaj, ritkás sziklagyep/xerofita bozót – Tóth Norbert Mexikó: Puebla: Tehuacantól északra kb 10 km-re 2000m – Domboldal, mészkősziklák között – Mészáros Zoltán
	Ferocactus robustus	Mexikó: Puebla: Tecamachalco déli pereme – Mészkőtörmelékes dombok, ritkás sziklagyep – Tóth Norbert Mexikó: Puebla: Tehuacantól északra kb 10 km-re 2000m – Domboldalon, mészkősziklák között – Mészáros Zoltán
	Ferocactus santa-maria	Mexikó: Kaliforniai félsziget délnyugati része: Santa-Maria öböl szigetei, félszigetei Jellemzően teljesen nyílt szikás felszínek
	Ferocactus tiburosensis
	Ferocactus viridescens	USA: Kalifornia: San Diego megy és szomszédos mexikói területek a tengerpart közelébe Főleg az óceán menti nyílt vagy gyengén záródott déli sziklagyepek, ritkábban füves homoksíkok
	Ferocactus viridescens ssp littoralis
	Ferocactus robustus	Mexikó: Dél-Puebla, Délnyugat-Veracruz, Észak-Oaxaca 1500-2500m Párnaképző Többnyire mészkövön kialakult talajokon
	Frailea alacriportana	Brazília: Cangucu közelében – Sziklákon, sziklarepedésekben – Kádár I Csaba
	Frailea alacriportana fa feeburgii	Brazília: Porto Alegretől keletre ~50m – Füves területen – Kádár I Csaba
	Frailea aureinitens	Brazília: Porto Alegretől délkeletre Baia de Guaiba öböl közelében egy dombon – Jellemzően sziklafelszínek szélén lévő mohás területen – Kádár I Csaba
	Frailea bueneckeri	Brazília: Vila Nova-tól pár km-re – Füves területen – Kádár I Csaba
	Frailea bueneckeri fa gemmrichii	Brazília: Vila Nova-tól pár km-re – Füves területen – Kádár I Csaba
	Frailea chiquitana	Bolívia: több hegyen Divi Miserato, Roboré, Santigo de Chiquitos Homokkő és vörös-okker kövek repedéseiben
	Frailea horstii	Brazília: Lavras környéke – Füves területen, bokrok tövében – Kádár I Csaba Brazília: Pedro do Segredo tetején – Köves talajon – Kádár I Csaba
	Frailea horstii fa ritteriana	Brazília: Corridor collares – Sziklákon, kövek közt – Kádár I Csaba
	Frailea mammifera	Brazília: Dom Pedritotól északkeletre – Füves területtől, homokos-kavicsoson át sziklarepedésekig – Kádár I Csaba
	Frailea perumbulicata	Brazília: Santana de Livramentotól nyugatra – Kövek közt, vagy kövek közvetlen szegélyén füves területen – Kádár I Csaba
	Frailea phaeodisca	Brazília: Minas do Camaqua környékén –Füves környezetben – Kádár I Csaba
	Frailea pumila	Brazília: Santana de Livramentotól nyugatra – Kövek közt, vagy kövek közvetlen szegélyén füves területen – Kádár I Csaba
	Frailea pygmaea	Brazília: Bagétól nyugatra Rio Negro patak partján –Füves környezetben – Kádár I Csaba
	Geohintonia mexicana	Mexikó: Nuevo León – Sierra Madre Oriental egyetlen völgyében 1200m Gipszen kialakult, gipszes-agyagos váztalajban, általában meredek, nyílt helyeken, gyakran a talajba süllyedve
	Glandulicactus uncinatus	Mexikó középső része: San luis Potosí, Nuevo León, Coahuila,Zacatecas, Chihuahua Gyér növényzetű, bokros-sziklás lapos területek, jellemzően tereptárgyak védelméban
	Glandulicactus uncinatus var wrightii	USA déli, Mexikó északi része Főleg a Chihuahua sivatag Jellemzően mészköves talajokon
	Grusonia clavata	USA és Mexikó száraz, félsivatagi jellegű füves pusztái Változatos, de többnyire törmelékes-homokos-poros félsivatagi talajokon
	Grusonia parishii	USA: Mojave-sivatag, Yoshua Tree NP, Nevada-Arizona-Kalifornia hármashatár közelében 900-1400m Homokos sík területek
	Grusonia schottii	USA: Texas és Mexikó Chihuahua sivatag és Rio Grande folyó síkja 300-1500m Homokos síkságokon
	Gymnocactus beguinii	Mexikó: Coahuila, Nuevo León, San Luis Potosi Nagy területen, mindig nagy magasságban
	Gymnocactus horripilus	Mexikó: Hidalgo: Barranca de Metztitlan Lejtős mészköves területen
	Gymnocactus knuthianus	Mexikó: San Luis Potosí Nyitott erdők aljnövényzetében
	Gymnocactus mandragora	Mexikó: Coahuila: Parras de la Fuente közelében Csak néhány palatörmelékes dombon, gyakran nagyonmeredek felszíneken
	Gymnocactus subterraneus	Mexikó: Nuevo León Füves területen, gyepben
	Gymnocactus subterraneus ssp zaragosae	Mexikó: Nuevo León: Zaragosa közelében Csupasz, csaknem növénytelen meszes sziklákon
	Gymnocactus ysabellae	Mexikó: Tamaulipas: Tula mellett Mészkődombokon Mexikó: Tamaulipas: Tula mellett – Meszes talajon, sziklák repedéseiben, cserjék tövében – Battaia, Zanovello
	Gymnocactus zegarrae ssp millaresii	Bolívia: Savedra: Potosí kerület: Millaresnél 2600m Kvarcit tartalmú alapkőzeten, puszta sziklától törmelékes gyenge talajokig. Nyílt társnövényekben szegény felszíneken
	Gymnocalycium andreae	Argentína: Sierra de Cordoba, Pampa de la Esquina 1500-2000m Köves, sziklás enyhén vagy közepesen fedett, füves cserjés területen
	Gymnocalycium anisitsii	Paraguay: Rio Tigitiyami folyó partvidéke
	Gymnocalycium baldianum	Argentína: Catamarca: Ancastinál Cserjés-füves kopár hegyoldalakon
	Gymnocalycium bayrianum	Argentína: Tucuman: Medina hegy 1000-1500m Sziklás, köves, cserjés, néhol füves oldalak
	Gymnocalycium bicolor	Argentína: Cordóba
	Gymnocalycium bruchii	Argentína: Cordoba: La Falda hegység Vulkanikus eredetű kőzeten létrejött sziklagyepekben, ritkás cserjék közt, gyakran sziklarepedésekben
	Gymnocalycium buenekeri	Brazília: Rio Grande do Sul Közepes vagy erősebb borítású, diabáz vagy bazalt alapkőzeten létrejött magas füvű sziklagyepek.
	Gymnocalycium capillaense	Argentína: Cordóba 700-1500m Ritkás hegyi cserjések, sziklagyepek
	Gymnocalycium carminanthum	Argentína: Catamarca: Sierra de Ambato 1300-2200m Viszonylag kopár bokros sziklagyepek, sziklás oldalak -Lombhulató erdők lapos tisztásain – Subik-Kunte
	Gymnocalycium castellanosii	Argentína: La Rioja 500-800m
	Gymnocalycium castellanosii var bozsingianum	Argentína: La Rioja: Cepes Viejo, Noqueve
	Gymnocalycium chiquitanum	Bolívia: Ciquitos: Santa Cruz kerület: San José 600m Ritkás fű és lombhullató cserjék közt
	Gymnocalycium denudatum	Dél-Brazília: Rio Grande do Sul Dél-Paraguay: Paraguari körzete 300m Uruguay: Tacuarembo, rivera környéke Változatos általában durva szemcsés talajokban
	Gymnocalycium erinaceum	Argentína: Córdoba: Sierra Chica, Sierra de Tulumba 1000-1050m Viszonylag magas humusztartalmú üdébb talajokban, cserjék között
	Gymnocalycium gibbosum	Argentína Patagonia: Rio Chubut és Rio Negro környéke400-500m Ritkás cserjés, alacsony sztyepp területen
	Gymnocalícium horridispilum	Argentína: Cordoba 900m Enyhe, füves-cserjés domboldalak
	Gymnocalycium horstii	Brazília: Rio do Sul: Cacapava körzet Fűfélék és cserjék közt
Gymnocalycium hossei	Gymnocalycium mazanense	Argentína: La Rioja: Mazan közelében Gyér növényzetű törmelékes felszíneken
	Gymnocalycium kieslingii	Argentína: La Rioja, Catamarca 1100-1700m Jellemzően homokos talajon, bokrok védelmében
	Gymnocalycium Kurtzianum	Argentína: Cordoba tartomány Köves lejtők viszonylag zárt vegetációjában
	Gymnocalycium mesopotamicum	Argentína: Mesopotamia: Corrientes: Mercedes város környéke ~200m Kifejezetten üde kavicsos talajú, cserjés rétek
	Gymnocalycium mihanovichii	Paraguay: Bahia Chaco és Bahia Negra környéke 40-1000m Savanyú vulkanikus alapkőzeten kialakul, köves puszták
	Gymnocalycium monvillei ssp achirasense	Argentína: San Luis: Achiras ~1000m Füves kavicsos terület
	Gymnocalycium monvillei ssp horridispinum	Argentína: Cordóba: Salsacate környéke Füves cserjés dombok kavicsos törmelékes talajában
	Gymnocalycium mostii	Argentína: Catamarca, Tucuman, Cordoba 900-1400m Vulkanikus alapkőzeten kialakult, törmelékes, füves cserjés talajokon
	Gymnocalycium mucidum	Argentína: Catamarca Viszonylag mély, kavicsos durva homoktalajok, gyéren fűvel cserjékkel borítva
	Gymnocalycium neuhuberi	Argentína: San Luis: San Luis hegység déli lábának nyugati része 1300m Cserjékkel közepesen fedett, magmatiton és grániton kialakult, sekély, humuszos törmeléktalaj
Gymnocalycium ochoterenae	Gymnocalycium ochoterenae	Argentína: San Luis: Sierra de San Luis északi nyúlványain 600-950m Alacsony cserjés, füves törmelékes talajú területek
	Gymnocalycium intertextum	Argentína: Córdoba: Sierra de la Higuera, Sierra de Serrezula 500-700 m Vulkanikus alapkőzeten kialakult gyér borítású sziklagyepekben, törmeléktalajokban
Gymnocalycium oenanthemum	Gymnocalycium ambatoense	Argentína: Catamarca: Sierra Ambato 900-1000m Fűfélék és cserjék alatt
	Gymnocalycium oenanthemum	Argentína: Cordoba: Cordoba város közelében Hegyi mezőkön, cserjék árnyékában
	Gymnocalycium paediophylum	Paraguay: Boqueron megye: Carro Leon közelében a Chaco északi részén Ritkás füves-cserjés, vulkanikus kőzeten kialakult, sekély, törmelékes váztalajok
	Gymnocalycium pflanzii	Bolívia: Tarija: Mendez megye északeleti része: Rio Pilaya déli hegyoldalain 1500-1900m - Vörös köves, törmelékes-agyagos lejtőkön, ritkás cserjékkel – Prof Dr Lothar Diers
	Gymnocalycium pflanzii ssp dorisiae	Bolívia: Tarija: Rio Paichu völgy Szétmállott pala lejtőin
	Gymnocalycium pflanzii ssp pflanzii	Bolívia délkeleti és Paraguay északnyugati területei Domboldalak erodált felszínű, ritkás gyepjei, cserjései, erdei Bolívia: Potosí: Saavedra: Millares: Puente Mendez 2350m – palás hegyoldal az országút mellett – Dr Gellén János
	Gymnocalycium raganosei	Aregntína: Catamarca 200-300m Száraz kavicsos talaj. Általában egészen a földbe süllyedve
	Gymnocalycium riojense ssp piltziorum	Argentína: La Rioja: Sierra Velasco hegyei 1200m Ritkás cserjés-füves, vulkanikus kőzeten kialakult sekély talajokon
	Gymnocalycium saglione	Argentína: Salta, Catamarca, Jujuy Száraz, törmelékes talajú oldalak
	Gymnocalycium schickendantzii	Argentína: Dél-Córdoba Catamarcáig és Tucumanig Ritkás cserjés sziklagyepek
	Gymnocalycium spegazzinii	Argentína: észak-déli irányban 290km hosszan Hegyvidéki sziklás talajokon Argentína: Salta: Quebrada del Toro/Bika-völgy: Golgota 2550-3250m – Meredek köves-sziklás hegyoldalak – Dr Gellén János
	Gymnocalycium spegazzinii ssp cardenasianum	Dél-Bolívia: Mendez: Tarija kerület: Ortes Carrizal környéke 1200-2000m Nyílt vagy gyengén fedett vulkanikus sziklákon, törmeléklejtőkön, néhol ritkás sziklagyepben
	Gymnocalycium spegazzinii ssp spegazzinii	Észak-Argentína és Bolívia déli rése A legnagyobb populációk időszakosan nedves, savanyú pH-jú, durvától finoman agyagos folyami hordalékon, gyakran öntésterületen élnek
	Gymnocalycium uruguayense var roseiflorum	Uruguay: Artigas Vulkanikus dombok ritkás növényzető talaján él
	Gymnocalycium valnicekianum var polycentralis	Argentína: Cordoba: Capilla de Monte város közelében Sík gránit alapkőzetű, sziklás területen, többnyire humuszban gazdag repedésekben
	Haageocereus chosiensis	Peru: Limától északra a pánameriaki autópálya mentén ~260 km hosszan Kietlen, csaknem növényzet mentes, sziklás-törmelékes síkságokon
	Haageocereus repens	Peru északi part menti része: Trujillótól délre Tipikusan homokos talajon, néha sziklák közt.
	Haageocereus zonatus	Peru: Rio Sinsicap 1000m – Meredek gránittörmelékkes, kopár domboldal – Varga Zoltán
	Hamatocactus setispinus	Mexikó: Tamaulipas: Reynosa – Mészkődomvidék legeltetett terület (1db) – Mészáros Zoltán
	Harrisia earlei	Kuba: Pinar del Rio Nyugaton (Sierra de Los Oraganos) és északon (Sierra del Rosario) mészkövön, délen (Las Lomas) palán kialakult talajokban
	Harrisia jusbertii	Csak kultúrából ismert
	Helianthocereus grandiflorus	Argentína: Catamarca: Köves, kopár talajon
	Hildewintera aureispina	Bolívia: Florida tartomány: Agua Claránál Sziklás szakadékok hegyoldalak
	Islaya bicolor	Peru: San Juan mellett 300m – Dűnehomokkal vékonyan fedett gránitdombokon – Varga Zoltán
	Islaya grandiflorens	Peru: transz-amerikai főút mentén ~700 km hosszan Atico-tól délre 100-200m Part menti sivatagokban, kietlen területen, tipikusan homokon, gyakran futóhomokon Vigyázat! Ködövezeti faj.
	Lemairocereus chende	Mexikó: Oaxaca, Puebla Mészköves síkságokon
	Leocereus bahiensis	Brazília: Bahia: Chapada Diamantina: Morro de Chapéutól 20 km-re nyugatra – Homokkő alapkőzet – Andreas Hofacker
	Leptocereos prostratus	Kuba: Vinales: Sierra de los Organos – Mészkövön, erodált kúpkarszton – Békefi, Rigerszki
	Leuchtenbergia principis	Észak és Közép-Mexikó Többnyire meszes alapkőzeten kialakult, törmelékes talajokon Gyakran más növények, tereptárgyak védelmében
	Lobivia chrysantha	Argentína északi terültei Sziklás kopár talajon
	Lobivia cinnabarina	Bolívia: Chuquisaca: Sopachuytól északra két hegyvonulaton - Kvarchomokkő alapkőzeten, törmeléken, ritkás sziklagyepekben
	Lobivia pampana	Peru: Pampa de Arrieros város közelében 3900m Többnyire kopár szikla felszíneken
	Lobivia rubescens	Észak-Argentína
	Lophophora diffusa	Mexikó: Querétaro Főleg homokos hordalékon, laza cserjésekben
	Lophophora williamsii	Mexikó jelentős részén és az USA Texas és Új-Mexikó államokban Általában meszes alapkőzeten kialakult törmelékes talajok, hordások, poros-agyagos talajok, ritkán sziklás területek. Száraz időszakban visszahúzódik a talajba
	Lophophora williamsii var fricii	Mexikó: Coahuila: Sierra de la bola: San Pedro és Viesca közelében Mészkő alapkőzeten, nyílt kőzet védettebb sziklarepedéseitől a rajta létrejött köves, sekély talajokig, legfeljebb ritkás, helyenként cserjés növényzetben
	Loxanthocereus pacaranensis	Peru: Canate völgy – Gránit morzsalékos murvás finomabb törmelék – Varga Zoltán
	Loxanthocereus tesselatus	Peru: Pueblo Libre 2450-2500m – Kovás-andezites törmelékes talajon, alacsony ritka bozótosban – Varga Zoltán
	Loxanthocereus trujilloensis	Peru: Rio Sinsicap 1000m – Meredek gránittörmelékkes, kopár domboldal – Varga Zoltán
	Machaerocereus eruca	Mexikó: Baja California nyugati partján, kis területen Kifejezetten mozgó homokhoz alkalmazkodott.
	Maihueniopsis clavaroides	Argentína: Mendoza: Valle de Uspallata, Valle de Calingasta, Valle de Iglesia hegyvidékek völgyei 2300-3000 Kifejezetten zord, hegyi törmeléklejtők, sziklás oldalak
Mammillaria
	Mammillaria albicans ssp albicans	Mexikó: Kaliforniai fsz délnyugati rész és a környező szigetek A félszigeten meredek, mészkövön, annak törmelékében, vagy sekély talajú, ritka sziklagyepekben. A szigeteken hasonló, de többnyire vulkanikus alapkőzetű felszíneken
	Mammillaria albicans ssp fraileana	Mexikó: Alsó-Kalifornia: Pichilique-sziget, Cerralboa-sz, Catalina-sz Mészmentes nyíl, vagy ritkásan fedett, vulkanikus kőzeten
	Mammillaria albiflora	Mexikó: Guanajuato: San Luis de La Paz város közelében 2200m Mészkő és annak törmeléke. A felszín gyéren füves
	Mammillaria armillata	Mexikó: Alsó-Kalifornia: San Jose del Cabo Grániton, annak málladékán Mexikó: Kaliforniai-öböl: Isla Cerralvo - Gránitsziget törmelékes, meredek, humusszegény felszínein, helyenként bozótosban – Kajdacsi János
	Mammillaria aureilanata	Mexikó: San Luis Potosí: Guadalcazár: Cerritos környéke 1400-1900m Kopár, nyílt, vagy gyéren növényes sík területek. Száraz időszakban talajba húzódva
	Mammillaria barbata	USA: Arizóna és Új-Mexikó déli részeitől Mexikó, Chihuahua államának közepéig Mexikó: Durango északkeleti vége Változatos felszíneken, többféle alapkőzeten. Jellemzően hegyvidéki, Lejtős területek, csupasz sziklától, száraz erdők tisztásaiig. Leggyakrabban ritkásabb növényzetű oldalakben
	Mammillaria beneckei	Nagy területen Mexikó nyugati és déli államaiban. Változatos felszíneken, grániton, bazalton, vulkáni tufán, meszes palán, sziklafalaktól, ritkás bozótos erdős területekeig Típusélőhelyén (Jalisco: Jilotlan körzet 1600m) humuszos gránitfövenyen. Rio Mexcalanál meszes palán
	Mammillaria blossfeldiana	Mexikó: Alsó-Kalifornia Száraz agyagos, gránittörmelákes talajban, gyakran teljesen besüllyedve
	Mammillaria bocasana	Közép-Mexikó, San Luis Potosi, Zacatecas, Queretaro. Mészköves talajokon gyakran bokrok alatt.	Mészköves keverék
	Mammillaria bombycina ssp bombycina	Mexikó: Aguascalientes északi határa és Északkelet-Jalisco: Villa Midalgo, Sierra Fria 1900-2500m Vulkanikus eredetű rioliton kialakult viszonylag jobb talajokban, erősebben zárt növényzet alatt/között
	Mammillaria boolii	Mexikó: Sonora: San Pedro öböl és környéke 650m-ig Puha vulkanikus kőzeten, nyílt sziklafelszínektől, törmeléktalajokig
	Mammillaria brandegeei	Mexikó: Baja California: Rosario/Cardo, San Jorge, San Ignacio, Magdalena sziget Gránit alapkőzeten kialakult alacsony humusztartalmú lateriten
	Mammillaria bullardiana	Mexikó: Alsó-Kalifornia: La Paznál Homokos talajon, jellemzően bokrok árnyékában
	Mammillaria camptotricha	Mexikó ,Queretaro, Bokrok alatt. Képek alapjén mészkövön, sziklagyepek/erdők.	Meszes törmelék úgy tűnik bejön neki.
	Mammillaris carmenae	Mexikó: Tamaulipas-Keleti Sierra Madre Meredélyeken
	Mammillaria carnea	Mexikó: Hidalgo, Oaxaca, Guerrero, Puebla 500-2000m Többnyire vulkanikus kőzeten létrejött, sekély, törmeléke, váztalajokon. Általában ritkás cserjék árnyékában Mexikó: Puebla: Tehuacantól északra kb 10 km-re 2000m – Domboldal, mészkősziklák között – Mészáros Zoltán
	Mammillaria cerralboa	Mexikó: Kaliforniai-öböl: Isla Cerralvo - Gránitsziget törmelékes, meredek, humusszegény felszínein, helyenként bozótosban – Kajdacsi János
	Mammillaria coahuilensis	Mexikó: Coahuila: Pamona(San Pedrótól keletre): Paila síkság: Laguna mayran Szürke laterit talajon. Az esős időszakban víz ás sár alatt! (Ekkor nem fejlődik)
	Mammillaria collina	Mexikó: Puebla: Tehuacantól északra kb 20 km-re 2000m – Mészkősziklákon – Mészáros Zoltán
	Mammillaria compressa	Mexikó: San Lusi Potosí, Hidalgo, Querétaro Jellemzően mészkődombokon, sziklák között
	Mammillaria confusa	Mexikó: Oaxaca: Oaxacatól délre Tlacolula és Tule között – Mészkövön, nyílt területeken, sziklák között – Mészáros Zoltán Mexikó: Oaxaca: Yagul – Mészkövön, humuszos-sziklás hegyoldalakon, árnyékban/félárnyékban – Mészáros Zoltán
	Mammillaria craigii	Mexikó: Délnyugat-Chiuhuahua, Délkelet-Sonora 2000m Levéltörmelékkel kevert humuszban, többnyire sziklahasadékokban, félárnyékban - Szutorisz
	Mammillaria crucigera	Mexikó: Puebla és Oaxaca határán Mészköves talajon
	Mammillaria deherdtiana	Mexikó: Oaxaca: Oaxaca és Tehuantepac között a Nejapa, Juquila, Mixes, Lachiguiari által határolt területen Vulkanikus eredetű alapkőzeten, sziklafelszínektől, törmeléken át, laza váztalajokig Mexikó: Oaxaca: Mitla környéki területen. Mészköves talajon - Subik-Kunte
	Mammillaria deherdtiana var dodsonii	Mexikó: Oaxaca: Oaxacatól északra 2700m Mészkő repedéseiben.
	Mammillaria densispina	Mexikó: San Luis Potosí, Querétaro, Zacatecas Mészkődombok sziklás részein.
	Mammillaria dioica	USA: Kalifornia. Mexikó: Kaliforniai-fsz, Sonora
	Mammillaria dioica ssp angelensis	Mexikó: Alsó-Kalifornia: Kaliforniai öböl: Angela de la Guardia sziget 300m Köves sziklás felszíneken
	Mammillaria duwei	Mexikó: Guanajuato 2000m Típusélőhelyen (San Luis de la Paz mellette) szilikát bázisú fekete földben, más élőhelyeken mészkősziklák repedéseiben felgyűlt humuszban
	Mammillaria eichlamii	Mexikó Chiapas államának közepétől Guatemala középső sávján át, Honduras déli rész majdnem Nicaraguáig Általában homokon, homokkövön létrejött, viszonylag humuszos, köves sziklás, lazán cserjésedett hegyoldalak
	Mammillaria elongata ssp echinaria	Mexikó: Hidalgo Mészkősziklás hegyoldalak, közepesen vagy erősebben zárt cserjések árnyékában
	Mammillaria elongata ssp elongata	Mexikó: Hidalgo Többnyire meszes alapkőzeten, sziklás-törmelékes hegyoldalakon, legfeljebb sekély talajokban. Nyílt felszínektől, ritkás sziklagyepeken át cserjésekig
	Mammillaria eriacantha	Mexikó: Veracruz-Xalapa út mentén: Corral, Falsotól nyugatra: Cerro Gordo és Xalapa között 600-800m – Vulkanikus alapú sziklagyep egy foltjában – Mészáros Zoltán
	Mammillaria flavescens	Kis-Antillák: Britt Virgin szigetek: Buchs sziget, (Bahamák?) A Busch szigeten szürke szilikátos kőzet humuszos repedéseiben
Mammillaria formosa ssp chionocephala	Mammillaria ritteriana	Mexikó: Coahuila, Nuevo León A típusélőhelyen (Los Murtos és Higueras közelében) mészkövön, sziklák és törmelék közt, többnyire az összegyűlt felszíni humuszban.
	Mammillaris formosa ssp formosa
	Mammillaria gasseriana	Mexikó: Coahuila 1020-1260m
	Mammillaria gaumeri	Mexikó: Yucatan félsziget északnyugati része Mészkőkibukkanások repedéseinek viszonylag üde humuszfelgyülemléseiben, gyakran erősen erősen árnyékolva más növényekkel. A holotípust (Progressonál) homokos dűnékről gyűjtötték
	Mammillaria geminispina	Mexikó: Hidalgo: Metztitlan-völgy Mészkősziklákon
	Mammillaria goldii	Mexikó: Sonora: Nacozaritól északra 1000m Szürkésfehér vulkáni tufában,nyílt területen, de talajba süllyedve
	Mammillaria grahamii	USA: Kalifornia, Arizona, Új-Mexikó, Texas Mexikó: Sonora, Sinaloa, Chihuahua Általában mészkövön létrejött, gyengén, vagy közepesen záródott cxserjés sziklagyepekben
Mammillaria grusonii	Mammillaria durangicola	Mexikó: Durango: Cuencam közelében 1600m Szilikátos és meszes alapkőzetből származó kevert, erősebben humuszos talajon, erősebben zárt cserjés aljzövényzetében, gyakran bokrok tövében összegyült szerves anyagban
	Mammillaria grusonii	Mexikó: Coahuila: Sierra Bola és környéke Mészkövön kialakult sekély talajokban, ritkábban a fedetlen alapkőzeten, kőzettörmelékben
	Mammillaria pachylilindricus	Mexikó: Durango: Cuencame környékén 1700m Mészkövön létrejött vékony talajrétegben, gyakran másodlagosan ráhordott vulkanikus vagy metamorf kőzeteken, gyér vegetációban
	Mammillaria papasquiarensis	Mexikó: Duarngo: Papasquiaro környéke – Nazastól déle Monte Blanco hegységben 2200m Gránitteraszokon, a kőzet réseiben, repedéseiben létrejött humuszgyüledékben, általában a környezettől erősen védetten
	Mammillaria zeyeriana	Mexikó: Durango: Viesca-tól délre 1200m
	Mammillaria guelzowiana	Mexikó: Durango északi részén 1300-1700m Mészkövön kialakult sziklagyepekben, sziklás oldalakon, repedésekben	Ráültettem zeolitos talajra. Először azt hittem megkrisztátul. Aztán, hogy megmonsztrózul. Aztán kénytelen voltam rájönni, hogy csak ilyen látványosan kínlódik a szerencsétlen. Átültettem mészköves talajba és lásd:
	Mammillaria gummifera	Mexikó: San Francisco Organos – Gránitsziklák csúcsain – Jean-Marc Chalet
	Mammillaria haageana	Mexikó: Puebla: Tehuacan – Mészkőtörmelékes, poros-törmelékes talaj, ritkás sziklagyep – Tóth Norbert
	Mammillaria haageana ssp conspicua	Mexikó: Puebla, Oaxaca, Morelos 600-2500m Jellemzően mészköves talajon
	Mammillaria haageana ssp elegans	Mexikó: Puebla: Tehuacan és Los Combres környékén 2300m Mészköve sziklás területek
Mammillaria hahniana	Mammillaria hahniana	Mexikó: Qureetaro, Gunajuato, Tamaulipas 750-2200m Tipikusan mészkövön, nyílt felszínektől, törmeléken át a legjellemzőbb, enyhe záródású sziklagyepekig
	Mammillaria bravoae	Mexikó: Guanajuato: Rio Blanconál 1600m felett Mészkövön, törmelékben és laza záródású sziklagyepekben
	Mammillaria mendeliana	Mexikó: Guanajuato, Queretaro 1400-1600m Néhol ritkán cserjésedett mészkő sziklagyepek
	Mammillaria woodsi	Mexikó: Guanajuato Néhol ritkán cserjésedett mészkő sziklagyepek
	Mammillaria hemisphaerica	Mexikó: Tamaulipas: Reynosa – Mészkődomvidék legeltetett terület (1db) – Mészáros Zoltán
	Mammillaria hernandezii	Mexikó: Oaxaca: Telixtlahuacanhoz közel ~2300m Lazán cserjés, néhol fás, mészkövön létrejött alacsony humusztartalmú sziklagyepek
	Mammillaria herrerae	Mexikó: Querétaro: Cadereyta közelében Mészköves domboldalakon
	Mammillaria humboldtii	Mexikó: Hidalgo: Ixmiquilpan és Meztitlan közötti dombokon 1350-1500m Eredetileg valószínűleg szikla-törmeléklejtő-sziklagyep lakó volt. Mára élőhelyét lerabolták, csak meredek, nyílt sziklafelszíneken maradt fenn, márga jellegű morzsalékos, néhány forrás szerint mészkő kőzeten
	Mammillaria inaiae	Mexikó: Sonora: San Carlos öböl Guaymas közelében Tengerparti sós, kagylótörmelékes alacsony humusztartalmú talajban
	Mammillaria karwinskiana	Mexikó: Oaxaca, Puebla. Guatemala 1200-2100m Vulkanikus alapkőzeten, ritkás cserjék között Mexikó: Puebla: Tecamachalco déli pereme – Mészkőtörmelékes dombok, ritkás sziklagyep – Tóth Norbert Mexikó: Puebla: Tehuacan – Mészkőtörmelékes, poros-törmelékes talaj, ritkás sziklagyep – Tóth Norbert
	Mammillaria karwinskiana ssp beiselii	Mexikó: Colima és Michoacán határvidékén, a tengerpart közelében 150-200m Vulkanikus alapkőzeten létrejött humuszusabb talajokon. Nyílt köves felszínektől, ritkás erdőkig
	Mammillaria karwinskiana ssp nejapensis	Mexikó: Oaxaca: Nejape város közelében Rio Totolapan mentén 850-1650m Mészkövön létrejött, sekély, enyhén cserjésedett talajon
	Mammillaria lasiacantha	USA: Új-Mexikó, Texas Mexikó: Chihuahua sivatag 900-1300m Meszes alapkőzeten létrejött gyenge talajokban
	Mammillaria lasiacantha ssp egregia
	Mammillaria lasiacantha ssp lasiacantha
	Mammillaria lenta	Mexikó: Coahuila délnyugati része 900-1400m Nyílt mészkőfelszíneken és azok repedéseiben kialakult törmeléktalajokon
	Mammillaria linaresensis	Mexikó: Nuevo León: Linares környéke Mészkövön létrejött, enyhén cserjés, humuszosabb, sekély talajokban
	Mammillaria longiflora	Mexikó: Durango: Santiago de papasquiaro város környéke Tölgy- és fenyőrdők tisztásain, nyiladékain
Mammillaria longimamma	Mammillaria longimamma	Mexikó: Hidalgo, Queretaro 1350-1750m Főleg szilikátos vulkanikus alapkőzeten, de mészkövön és gipszen kialakult törmelékekben, sekély talajokban, pozsgás vegetációban
	Mammillaria uberiformis	Mexikó:Queretaro 1000-2200m Főleg szilikátos vulkanikus alapkőzeten kialakult törmelékekben, sekély talajokban, pozsgás vegetációban
	Mammillaria luethyi	Mexikó északi része, Chihuahua sivatag Tipikusan mészkőtörmelékben, gyakran a felszínbe húzódva. Nyílt felszínektől gyengén cserjésedett, ritkás sziklagyepekig
	Mammillaria magallanii	Mexikó: Dél-Coahuila, Durango 1100-1900m Ritkásan cserjésedett, gyenge záródású mészkő sziklagyepek, kopárok
	Mammillaria magnimamma	Mexikó: Veracruz: Perotetől délnyugatra Totalco – Vulkáni sziklaterület, mészkőről hiányzott – Mészáros Zoltán
	Mammillaria mainiae	USA: Arizona. Mexikó: Sonora, Sinaloa Többféle élőhelyen. Sziklás oldalaktól, cserjés sziklagyepekig
	Mammillaria marksiana	Mexikó: Sinaloa: Sierra Madre nyugati része 400-2000m Laza cserjsé, mészkövön létrejött humuszusabb, sziklák közötti talajokon
	Mammillaria marnierana	Mexikó: Sonora: Santananal és San Bernardonál Mészkőtörmeléken
	Mammillaria matudae	Mexikó: Mexico.	Mészköves talajon jól fejlődött.
	Mammillaria melanocentra	Mexikó: Nuevo León, Coahuila, Zacatecas USA: Texas, Új-Mexikó Jellemzően mészkövön létrejött, törmelékes, enyhén cserjésedett sziklagyepekben
	Mammillaria mercadensis	Mexikó: Durango: Cerro de Mercado (Durango közelében) Kizárólag vulkanikus talajon
	Mammillaria microcarpa	USA: Arizona. Mexikó: Sonora 900-1200m Jellemzően mészkövön létrejött, sekély, törmelékes talajok
	Mammillaria microhelia	Mexikó: Queretaro: Siera San Moran 1500-2000m Lúgos váztalajokon
	Mammillaria microthele	Mexikó: San Luis Potosí, Coahuila Jellemzően mészkövön, nyíltfelszínektől ritkás sziklagyepekig. Gyakran a repedésekben összegyűlt humuszban.
	Mammillaria moelleriana	Mexikó: San Francisco Organos – Gránitsziklák csúcsain – Jean-Marc Chalet
	Mammillaria mystax	Mexikó: Puebla: Tehuacan – Mészkőtörmelékes, poros-törmelékes talaj, ritkás sziklagyep – Tóth Norbert
	Mammillaria napina	Mexikó: Puebla délkeleti esetleg Oaxaca északi része 1700-2350m Mészkősziklákon, azok repedéseiben létrejött, humuszos-morzsalékos talajon, gyakran enyhén cserjésedett élőhelyen
	Mammillaria obscura	Mexikó. Általában mészkövön kialakult sekély talajokon.	Csaknem tiszta mészkövet eddig bírta
	Mammillaria orcuttii	Mexikó: San Luis Potosí: Valle de los Fantasmas területén 1200-2100m Többnyire mészkövön kialakult talajokon, sűrű cserjésekben
	Mammillaria neopalmeri	Mexikó: Alsó-Kalifornia: San Benito sziget Homokos-törmelékes mész tartalmú sóderen
	Mammillaria parkinsonii
	Mammillaria pectinifera	Mexikó: Puebla: Tehuacan városától délre Alacsony dombok mészköves oldalában
	Mammillaria perezdelarosae	Mexikó: Jalisko, Aguascalientes 2000-2400m Gyengén bozótos sziklafelszínek, sziklagyepek
	Mammillaria pettersonii	Mexikó: Guanajuato, Zacatecas, Jalisco, San Luis Potosí, Aguascalientes, Durango 1300-2600m Sekély talajú, általában mészkövön létrejött, nyílt, vagy enyhén cserjésedett élőhelyeken
	Mammillaria plumosa	Mexikó: Coahuila, Nuevo León 780-1350m
	Mammillaria polyedra	Mexikó: Oaxaca: Teotitlan környéke 1400-1650m Meredek hegyoldalak, szilikátos kőzetén, mállott agyagos-humuszos durva talajban
	Mammillaria prolifera var cubensis	Kuba: Tortoguila – Mészkőteraszok - Gerard Delanoy Kuba: Cajobabotól Punta Maisi felé – Homokkövön - Gerard Delanoy
	Mammillaria rekoi ssp leptacantha	Mexikó: Oaxaca, Mitla Meredek mészköves felszíneken, sziklarepedésekben
	Mammillaria rubrograndis	Mexikó: Tamaulipas: Asbestos helység környéke –Ciudad Victoria 600-1300m A típusélőhelyen azbesztes szilikát kőzeten. Ligetes tölgyerdők tistásainak, sziklás-humuszos talajában, sziklarepedések közti szerves anyagban.
	Mammillaria saboae fa haudeana	Mexikó: Sonora mellett: Yecora 1600m Humuszos lávatalajon
	Mammillaria schiedeana	Mexikó: Hidalgo, Queretaro, Guanajuato 900-1500m Különféle déli vagy nyugat, köves-sziklás oldalak, nyílt sziklafaltól, laza sziklagyepekig. Gyakran meszes agyagpalán, mészkövön, Xichú mellett gipszen
	Mammillaria schiedeana ssp schiedeana
	Mammillaria schumanniana	Mexikó: Alsó-Kalifornia: félsziget csúcsa és kissé északra és kissé északra a keleti részen San Jose del Cabo -500m-ig Morzsáa gránittalajban
	Mammillaria schwarzii	Mexikó: Észak-Guanajuato 2150-2400m Sziklás, általában vulkanikus törmelékes oldalak viszonylag humuszos talaja, szerves-ásványi törmelék
	Mammillaria senilis	Mexikó nyugati része 2000-3000m Vulkanikus alapkőzeten létrejött törmelékes, alacsony humusztartalmú talajokban. Nyílt felszínektől egészen zárt fenyő vagy tölgyerdőkig
	Mammillaria shurliana	Mexikó: Alsó-Kalifornia: Mequital ranchtól nyugatra Gránittörmelékes talajon
	Mammillaria solisioides	Mexikó: Puebla: Pentaleingo vidék Kopasz domb és hegytetők, illetve ttő közeli részek. Homokos-köves, helyenként gipszes, humuszszegény talajban.
	Mammillaria sphacelata	Mexikó: Puebla: Tehuacan – Mészkőtörmelékes, poros-törmelékes talaj, ritkás sziklagyep – Tóth Norbert Mexikó: Puebla: Tehuacantól északra kb 20 km-re 2000m – Mészkősziklák legszárazabb részein – Mészáros Zoltán
	Mammillaria sphaerica	USA: Délnyugat-Texas Maxikó:Nuevo-León, Tamaulipas Általában mészkövön létrejött sekély talajokon, nyílt felszínektől, törmeléken át cserjés sziklagyepekig
	Mammillaria spinosissima	Mexikó: Guerero Sziklás kiszögellések, köves területek. Mindig mészkövön
	Mammillaria stella-de-tacubaya	Mexikó: Coahuila: Tacubaya környékén 1300-2300m Jellemzően homokos mészkövön létrejött ritkásan cserjés vagy enyhén záródott sziklagyepekben
	Mammillaria surculosa	Mexikó: Tamaulipas, San Luis Potosí 950-1200m Mészkő alapkőzeten, annak repedéseiben, törmelékén, sekély talajaiban, az összegyűlt törmelékes humuszon, nyílt kőzettől, cserjék árnyékáig
	Mammillaria swinglei	Mexikó: Sonora: Guayamas és a környező sivatag Főleg lávatörmeléken
	Mammillaria tetrancistra	USA: Arizona, Utah, Nevada, Kalifornia. Mexikó: Sonora, Baja California 200-2000m Jellemzően mészköves sziklafelszíneken, sziklák közt kialakult sekély, durva váztalajokon, törmeléken, nagyon gyakran sziklák árnyékában
	Mammillaria theresae	Mexikó: Durango: Coneto hegység keleti lejtői 2100-2300m Kifejezetten nyílt sziklalakó
	Mammillaria thornberi	USA: Arizona, Tucsonhoz közel főleg a Gila folyó mentén. Mexikó: Észak-Sonora 300-2400m Általában mészkőtörmelékes vagy száraz folyómedrek homokos üledén kialakult, sokszor lazán cserjésedett talajain
	Mammillaria thornberi ssp yaquensis	Mexikó: Sonora: Rio Yaqui környéke, Vicam és Guaymas városok közti sík Alacsony humusztartalmú, finom homokos talajokon, bokros bozótos élőhelyen
	Mammillaria vagaspina ssp immersa	Mexikó: Veracruz: Sierra Madre Oriental: Perote-től délnyugatra, El Limon/Totalco község északi oldalán Vulkanikus sziklákon, ritkás sziklagyepekben
	Mammillaria vetula ssp gracilis cv Storm’s Snowcap	Kultúrváltozat	Meszes törmelékes talajon nem volt problémám.
	Mammillaria zephyranthoides
	Mammillaria zephyranthoides ssp heidiae	Mexikó: Puebla Grániton kialakult, gyengén fedett, törmelékek, elszórtan cserjés, sziklagyepek
	Mammilloydia candida	Mexikó: Coahuila, Nuevo León, Zacatecas, Tamaulipas, San Luis Potosí Jellemzően mészkőfelszínek repedéseiben, törmelékében, sekély váztalajában
	Matucana aureiflora	Peru: Cajamarca város közvetlen környéke 2500-3200m Törmelékes hegyi, ásványi talajok, sokszor füves vegetációban
Matucana haynei	Matucana haynei	Peru: La Libertad tartománytól Arequipaig 2400-4150m Hegyi faj. Sziklás törmelékes, száraz sziklagyepek lakója Peru: Pueblo Libre 2450-2500m – Kovás-andezites törmelékes talajon, alacsony ritka bozótosban – Varga Zoltán
	Matucana perplexa	Peru: Cordillera Negra: Huaraz várostól nyugatra 3400-3450m – Vulkanikus kőzet repedéseiben, törmelékében, ujjnyi vastag talajban – Varga Zoltán
	Matucana haynei ssp hystrix	Peru: Nazca-völgy 3550m – Vulkanikus sziklák repedéseiben – Varga Zoltán
	Matucana madisoniorum	Peru: Amazonas: Maranon folyó keleti partja 400-1000m Meredek homokkő sziklák
	Matucana paucicostata	Peru: Huari 1800-2000m Főleg grániton vagy más vulkanikus kőzeten és azon kialakult törmelé és sziklagyepekben
	Matucana weberbaueri	Peru: Amazonas tartomány 2000-2100m Ritkás növényzetű, helyenként cserjés sziklagyepek
	Melocactus actinacanthus	Kuba: Las Villas: Rio Agabama mentén Szerpentin sziklákon, a sziklák repedéseiben
	Melocactus acunae	Kuba: Oriente déli részén: Playitas de Cajobabo tengerparti része Mészkősziklák repedéseiben, törmelékében, általában teljesen nyílt felszíneken Kuba: Cajobabotól nyugatra – Törmelékes kőzeten, parti sziklák mentén, általában tűző napon - Gerard Delanoy Kuba: Cajobabotól Punta Maisi felé – Homokkövön - Gerard Delanoy Kuba: Imíashoz tartozó La Chiviera vendéglő környéke – Korallmészkövön – Békefi, Rigerszki Kuba: Maisii síkság (keleti csücsök) – Karsztsíkság - Borhidi Kuba: Playita de Cayobabo – Korallmészkövön és konglomerátumon – Békefi, Rigerszki
	Melocactus x albicephalus	Brazília: Bahia: Chapada Diamantina: Morro de Chapéutól 20 km-re nyugatra – Homokkő alapkőzet – Andreas Hofacker
	Melocactus borhidii	Kuba: Oriente déli tengerpartja Tortuguilla környékén Mészkősziklákon Kuba: Tortoguila – Mészkőteraszok - Gerard Delanoy
	Melocactus caesius	Venezuela: Margarita szigeten többfelé– Főleg mészkősziklák tövében - Mező Szilveszter
	Melocactus citrispinus	Holland-Antillák: Cuaracao és környező apróbb szigetek Kemény, vörös lávatalajon
	Melocactus curvispinus	Mexikótól Kolumbián át Venezueláig Száraz köves területeken
	Melocactus curvispinus ssp cucutensis	Kolumbia: Ocona-Cucuta régió: Norte de Santander Agyagos-köves domboldalak, bozótos vegetációban
	Melocactus curvispinus ssp koolwijkianus	Holland-Antillák: Aruba Többféle élőhelyen, korall mészkövön, gabbrón, kvarc-dioriton kialakult laza talajokon, többnyire nyílt felszíneken, néha árnyékban
	Melocactus ernestii	Brazília: Bahia: Chapada Diamantina: Morro de Chapéutól 20 km-re nyugatra – Homokkő alapkőzet – Andreas Hofacker
	Melocactus erythrocanthus	Brazília: Bahia: Chapada Diamantina: Morro de Chapéutól 20 km-re nyugatra – Homokkő alapkőzet – Andreas Hofacker
	Melocactus glaucescens	Brazília: Bahia: Orro do Chapéu környéke 700-900m Vulkanikus, általában teljesen nyílt kőzetfelszíneken, cserjésekben található kőzetkibukkanásokon Brazília: Bahia: Saebra mellette mintegy 100 km-el délebbre – Homokon – Andreas Hofacker Brazília: Bahia: Chapada Diamantina: Morro de Chapéutól 20 km-re nyugatra – Homokkő alapkőzet – Andreas Hofacker
	Melocactus guitartii	Kuba: Sancti Spiritus tartomány Piroxénandezit sziklákon, repedésekben, törmelékben Kuba: Mamaquitas víztárolója mellett – Piroxénandeziten, nyílt felszín, törmelékes humusszegény repedéseiben – Békefi, Rigerszki Kuba: La Rana – Legelőből kikandikáló alacsony piroxénandezit sziklakibukkanásokon, gyakorlatilag a nyers kőzeten, de a legelő trágyájában – Békefi, Rigerszki
	Melocactus harlowii	Kuba: Guantanamoi tartomány Mészkősziklákon Kuba: Oriente: guantanamoi öböl keleti oldala Kuba: Verraco után az út mellett – Korallmészkövön, repedésekben, vagy a sekély vörös talajban - Gerard Delanoy Kuba: El Verraco és Cupej – Felszínre jutott grániton - Gerard Delanoy Kuba: Macamboba – Korallmészköves, kavicsos talajon - Gerard Delanoy Kuba: Oriente déli partvonala mentén – Korallmészkövön – Békefi Rigerszki Kuba: Macambo – Tengerpart melléki mészkőteraszokon, törmelékben, jellemzően tűző napon Békefi, Rigerszki
	Melocactus holguinensis	Kuba: Holguín tartomány Szerpentin kőzeten, törmeléken, sekély talajokban
	Melocactus inclinatus	Holland-Antillák: Curacao északnyugati része, Bonaire: Kralendijk északi része
	Melocactus intortus	Bahamák: Puerto Rica. Kis-Antillák számos szigetén Változatos élőhelyeken. Általában nyílt vagy zárt sziklagyepek
	Melocactus intortus ssp domingensis	Dominikai Köztársaság: Pedernales tart. Karsztos mészkövön
	Melocactus lemairei	Hispaniola szigete Mészkövön, kavicsos törmelékeken, tengeri eredetű alluviumon
	Melocactus levitestatus	Brazília: Bahia: Porto Novo környéke – Fekete mészkő, nyílt karsztfelszínek, karrmezők – Gérard Delanoy
	Melocactus matanzanus	Kuba: Matanzas: Cuabal de Las Tres Ceibas, Corral Nuevotól északra Szerpentin kőzeten kialakult sekély, törmelékes talajon
	Melocactus nagyi	Kuba: Oriente: (Guantanamo és Granma tartományok:) Sierra Maestra: La Mota környéke – Pilón és Ocujal között Andezittufa, tufit talajon, viszonylag nedves élőhelyen, sok esetben a növényzet/környezet árnyékában Kuba: Ocujal után Las Cuevasnál – Vulkanikus sziklák repedéseiben - Gerard Delanoy Kuba: Las Cuevastól Rio Mota torkolatáig – Tenger mentén, mindig vulkanikus sziklákon - Gerard Delanoy
	Melocactus oreas ssp cremnophilus	Brazília: Bahia: Chapada Diamantina: Morro de Chapéutól 20 km-re nyugatra – Homokkő alapkőzet – Andreas Hofacker
	Melocactus paucispinus	Brazília: Bahia: Saebra mellette mintegy 100 km-el délebbre – Homokon – Andreas Hofacker
	Melocactus perezassoi	Kuba: Villa Clara/Las Villas: Guamuhaya: Jibacoa környékén Csaknem függőleges sziklafal repedéseiben
Melocactus peruvianus	Melocactus peruvianus	Peru: Pueblo Libre 2450-2500m – Kovás-andezites törmelékes talajon, alacsony ritka bozótosban – Varga Zoltán Peru: Laredo 200m – Gránitsziklák repedéseiben – Varga Zoltán Peru: Simbal 640m – Törmeléklejtő – Varga Zoltán Peru: Moro városka előtt 370m – Gránitsziklák repedéseiben, kopár gránitsziklás területen – Varga Zoltán
	Melocactus peruvianus „amstutziae”	Peru: Rimac folyó oldalvölgy 2 km-rel Ricardo Palma előtt 1260m – Gránittörmelékes lejtő – Varga Zoltán
	Melocactus jansenianus	Peru: Rio Sinsicap 1000m – Meredek gránittörmelékkes, kopár domboldal – Varga Zoltán Peru: Yautan után 1390m – Gránimurvában – Varga Zoltán
	Melocactus peruvianus ’canatensis’	Peru: Canate völgy – Gránit morzsalékos murvás finomabb törmelék – Varga Zoltán
	Melocactus peruvianus var lurinensis	Peru: Lurin-völgytől Eulalia-völgyig 1000m Sziklás teraszok, kövek közt
	Melocactus praerupticola	Dominikai Köztársaság: Cordillere Central / La Vega tartomány: Constanzától 2 km-re délnyugatra: Rio Puntanflas környéke 1000-1050m Sziklás meredély, köves-törmelékes talaja
	Melocactus stramineus	Holland-Antillák: Aruba Többféle élőhelyen, korall mészkövön, gabbrón, kvarc-dioriton kialakult laza talajokon, többnyire bokrok árnyékában
	Micranthocereus auri-azureus	Brazília: Grao Mogolnál Szórtan cserjés törmeléktalajon
	Micranthocereus flaviflorus	Brazília: Bahia: Chapada Diamantina: Morro de Chapéu közelében Lapos homokkő felületeken Brazília: Bahia: Chapada Diamantina: Morro de Chapéutól 20 km-re nyugatra – Homokkő alapkőzet – Andreas Hofacker
	Micranthocereus flaviflorus ssp flaviflorus var uilianus	Brazília: Bahia: Santo Sé közelében Limeoiro környékén Foltokban kvarchomokos fennsíkon
	Micranthocereus polyanthus	Brazília: Bahia: Caetiténél, Brajinho das Amethystasnál Kristályos kvarctörmlékes dombokon (Cae.) és kvarcos sziklák repedéseiben (Bra. das Ame.), bokrok között
	Micranthocereus polyanthus ssp alvinii	Brazília: Bahia: Morro de Chapéu közelében Kvarcmezőkön
	Micranthocereus purpureus	Brazília: Bahia: Chapada Diamantina hegység: Morro de Chapéu város közeli hegy – Hommokkő alapkőzet – Andreas Hofacker
	Micranthocereus violaciflorus	Brazília: Minas Gerais: Br 122 úttól keletre Salinas irányába 1000m Nyílt sziklák repedéseiben, hasadékaiban ritkábban törmelékben, ritkés bokork-füvek között
	Mila caespitosa	Peru: Canate völgy – Gránit morzsalékos murvás finomabb törmelék – Varga Zoltán
	Mila caespitosa ssp caespitosa	Peru középső területei Jellemzően savanyú mélységi magmás kőzeten, főleg grániton kialakult talajokban. Nyílt sziklás felszínektől, laza cserjésekig, erősen törmelékes talajokban
	Mila colorea	Peru: Pueblo Libre 2450-2500m – Kovás-andezites törmelékes talajon, alacsony ritka bozótosban – Varga Zoltán
	Mitrocereus ruficeps	Mexikó: Puebla: Tehuacan-völgy Többnyire mészkövön
	Neochilenia napina	Chile: Huasco közelében 100m Homokos talajon
	Neolloydia conoidea	Mexikó: Coahuila, Tamaulipas, San Luis potosí, Hidalgo, Zacatecas, Querétaro. USA: Texas Sokféle területen de többnyire mészkövön
	Neolloydia grandiflora	Mexikó: Tamaulipas: Tual és Jamauve-völgy környéke Sík területeken, homokos-vályogos meszes üledékben – Subik-Kunte Mexikó: Nuevo León: Monterrey: Grutas Garcia 600-800m – Mészkőlejtőkön, többnyire nyílt helyeken – Mészáros Zoltán
	Neoraimondia gigantea	Peru: Simbal 640m – Törmeléklejtő – Varga Zoltán
	Neoraimondia roseiflora	Peru: Rimac folyó oldalvölgy 2 km-rel Ricardo Palma előtt 1260m – Gránittörmelékes lejtő – Varga Zoltán Peru: Canate völgy – Gránit morzsalékos murvás finomabb törmelék – Varga Zoltán
	Neowerdermannia vorwerkii	Andok. Bolívia Észak-Argentína 3000-5000m Magashegyi kopárok, ritkás gyepek Bolívia: Oruro: T. Barron: Eucaliptus 3380m Köves-poros hegyoldal száraz fűcsomókkal - Dr Gellén János
	Notocactus leninghausii	Brazília: Rio Grande do Sul Jellemzően homokkő sziklák felszínén
	Notocactus leninghausii var minor	Brazília: Rio Grande do Sul: Montenegro: Klein-hegy – Homokkövön, viszonylag zárt vegetációban – Kádár I Csaba
	Notocactus megapotamicus	Brazília: Vila Nova-tól pár km-re – Füves területen – Kádár I Csaba
	Notocactus neohorstii	Brazília: Vila Nova-tól pár km-re – Füves területen – Kádár I Csaba
	Notocactus neohorstii var preslei	Brazília: Corridor collares – Sziklákon, kövek közt – Kádár I Csaba
	Notocactus ottonis	Brazília: Corridor collares – Sziklákon, kövek közt – Kádár I Csaba
	Notocactus ottonis fa lamy	Brazília: Porto Alegretől délkeletre Baia de Guaiba öböl közelében egy dombon – Jellemzően sziklafelszínek szélén lévő mohás területen – Kádár I Csaba
	Notocactus oxycostatus	Brazília: Vila Nova-tól pár km-re – Füves területen – Kádár I Csaba
	Notocactus vilanovensis	Brazília: Vila Nova-tól pár km-re – Füves területen – Kádár I Csaba
	Obregonia denegrii	Mexikó: Tamaulipas: Jamauve várostól északra ~700m Viszonylag zárt tamaulipas cserjék közti árnyékos élőhelyen, gyakran mészkőkibukkanásokon, meszes sárga agyagos, erősen kavicsos humuszszegény talajban
Opuntia spp.		A gyűjteményi fajok 90%-nak semmiféle speciális talajigénye nincs. Éppen igénytelenségük miatt kedveltek a gyűjtők körében. A humuszos homok tökéletesen bevált.
	Opuntia azurea	Mexikó: Zacatecas Mészköves dombokon
	Opuntia basilaris	USA: Arizona, Utah, Nevada, Kalifornia. Mexikó: Sonora 0-2700m Gyéren fedett homokos köves talajokban, változatos pozsgás élőhelyeken
	Opuntia dillenii	Kuba: Fomento-nál – Piroxénandeziten – Békefi, Rigerszki Kuba: Mamaquitas víztárolója mellett – Piroxénandeziten, nyílt felszín, törmelékes humusszegény repedéseiben – Békefi, Rigerszki Kuba: Via Blanca mentén Havanna és Playa Jibacoa között – Korallmészkő teraszon – Békefi, Rigerszki Kuba: Macambo – Tengerpart melléki mészkőteraszokon, törmelékben, jellemzően tűző napon Békefi, Rigerszki
	Opuntia fragilis	USA középső és nyugati államai. Kanada délnyugati része 0-2400m Gyakorlatilag mindenféle szárazabb talajban. Gránittól kezdve homokon át mészkőig. Csupasz szikláktól zárt gyepekig.
	Opuntia fragilis var fragilis	USA: Sagebrush Desert, Pacific Lowland Forest, Palouse Prairie, Rocky Mountain Montane Forest, Juniper-Pinyon Woodlands 600-900-1500m Homokos-sziklás talajokon
	Opuntia humifusa	USA nagy és Kanada kis részén Inkább alacsonyabb területeken, síkságokon, középhegységekben, tengerpartokon. Nagy elterjedési területnek megfelelően változatos talajokon, nyílt homok, mészkő alapkőzetektől, fenyőerdők nyiladékaiig, zártabb gyepekig.
	Opuntia inamoena	Brazília: Bahia: Porto Novo környéke – Fekete mészkő, nyílt karsztfelszínek, karrmezők – Gérard Delanoy
	Opuntia macrocentra	Mexikó: Chihuahua, Coahuila, Sonora. Usa: Arizona, Új-Mexikó,, Texas 900-1600m Változatos élőhelyeken. Sivatagos területektől, füves síkságokon át, ritkás erdőkig, törmeléktalajoktól, homokon át, sekélyebb barna erdőtalajokig.
	Opuntia microdasys	Mexikó nagy részén Változatos élőhelyeken sokféle talajtípuson. Gránittól kezdve homokon át mészkőig. Csupasz szikláktól zárt gyepekig.
Opuntia polyacantha	Opuntia erinaceae var utahensis	USA: Arizona, Colorado, Új-Mexikó, Idaho, Nevada, Utah (900)-1700-2400m Kavicsos kőzettörmelékes, sziklás talajú, ritkás fenyves-borókások azok tisztásai és száraz magas puszták
	Opuntia polyacantha	Mexikó északi, USA nyugati, Kanada déli része Mindenféle száraz talajon
	Opuntia polyacantha var hystricina	USA: Arizona, Kalifornia, Colorado, Nevada, Új-Mexikó, Utah 1300-1900m Sokféle élőhely miatt nem specifikus. Száraz sztyeppektől, hegyeken át ritkás borókásokig, többnyire agyagos vagy mészköves talajokon
	Opuntia polyacantha ssp polyacantha	USA: Grait Plains Grassland, Rocky Montain Montane Forest, Juniper Pinyon Woodlands, Sagebrush Desert 1000-2800m Homokos/homok talajokon
	Opuntia salmiana	Argentína Bolívia Dél-Brazília 800-2000m Jellemzően vulkáni kőzetek sekély talajú szikla és lejtőgyepjeiben
	Opuntia saxatilis	Brazília: Bahia: Porto Novo környéke – Fekete mészkő, nyílt karsztfelszínek, karrmezők – Gérard Delanoy
	Opuntia tortispina	USA: Colorado, Kansas, Nebraska, Új-Mexikó, Oklahoma, Texas, Wyoming 1400-1800m Változatos élőhelyeken, füves pusztáktól, cserjéseken át ritkás tölgyes-borókás erdőkig. Általában mélyebb talajokon, de homokon, palán és más kőzetkibukkanásokon is gyakran
	Oreocereus celsianus	Bolívia. Argentína: Jujuy Sziklás hegyoldalak
	Oreocereus doelzianus ssp sericatus	Peru: Huancavelica, Ayacucho 2000-3000m Sziklás hegyoldalak, törmeléklejtők, gyér sziklagyepek
	Oroya borchersii	Peru: Rio-Santa mentén kb 150 km hosszan a Cordillera Negrán, 120 km hosszan a Cordillera Blancán 3400-4400m Magashegyi sziklagyepektől, nyílt sziklafelszínekig, gyakran erősen a talajba süllyedve. Humuszos törmeléktalajoktól a puszta törmelékig
	Oroya laxiareolata	Peru: Oroya közelében 3500m Mészköves felszíni rétegben
Oroya peruviana	Oroya peruviana	Peru: Lima, Junín Huancavelica, Ayacucho, Apurimac, Cuzco 3000-4000 Változatos élőhelyeken, általában sziklás köves, néhe viszlag magas humusztartalmú talajon Peru: Tarma: La Oroya 3950m – Meszes barna talajon, ichu-fűvel benőtt területen – Varga Zoltán
	Oroya acollana n. n.	Peru: Peru: Acollától északra 3350m – Karsztosodott mészkőtömbön, annak repedéseiben, nyers kőzettől a kifejezetten humuszos gyülemlésekig, ritkás fűcsomók közt – Varga Zoltán
	Oroya neoperuviana	Peru: Oroyátó tarna felé tartó út mentén egy hegyen 4200m Nyílt területen Peru: Acollától északra 4100m – Mészkőkibukkanásokkal tarkított füves terület – Varga Zoltán
	Ortegocactus macdougallii	Mexikó: Oaxaca, San José Lachiguirí környéke 2500-2700m Ritkásan fedett erodált mészkövön
	Pachycereus marginatus	Mexikó: Puebla: Tehuacan – Mészkőtörmelékes, poros-törmelékes talaj, ritkás sziklagyep – Tóth Norbert
	Pachycereus pringlei	Mexikó: Kaliforniai félsziget, Sonora Többnyire a mélyebb, hordalékosebb felszíneken, kopár sziklás oldalakban is megél – Tóth Norbert Mexikó: Kaliforniai-öböl: Isla Cerralvo - Gránitsziget törmelékes, meredek, humusszegény felszínein, helyenként bozótosban – Kajdacsi János
	Parodia ayopayana	Bolívia: Cochabamba, La Paz 1500-3000m Vulkanikus kőzeten létrejött törmelékben sekély váztalajokban, gyér sziklagyepekben cserjésekben élnak
	Parodia chrysacanthion	Északnyugat-Argentína: Jujuy: Quebrada de Humahuaca hegyvonulat 1800-2900m Vulkanikus eredetű, nyílt hegyoldalakon
	Parodia hausteiniana	Bolívia: Cochabamba: Mizque város környéke 2200-2700m Vulkanikus kőzeten kialakult sziklagyepekben
	Parodia horstii	Brazília: Rio GRande do Sul: Serra Geral NP, Santa Maria település környéke Gyér növényzetű sziklakibúvások
	Parodia haselbergii	Brazília: Rio GRande do Sul: Jaguirana: Aparados környéke 1800m felett Vulkanikus sziklafelszíneken, azok sekély talajában
	Parodia leninghausii	Brazília: Rio GRande do Sul: Arroyo de Seca mellett/Monte Negro-n Sziklás hegyoldalakon
Parodia mammulosa	Notocactus roseoluteus	Uruguay: Riviera megye: Tranqueras melletti dombok Homokos, törmelékes, földpátos, enyhén humuszos talajon
	Parodia concinna	Uruguay. Brazília: Rio Grande do Sul Alacsony füves puszták
	Parodia magnifica	Brazília: Rio Grande do Sul Vulkanikus domboldalaksziklás-törmelékes, gyér sziklagyepjei
	Parodia nivosa	Argentína: Salta: Quebrada del Toro, El Mollar mellett Las Cuevas-ig 1700-3400m Vulkanikus kőzeten létrejött gyér sziklagyepekben - Kavicsos talajon – Subik-Kunte
	Parodia rubida	Bolívia: La Torrenal – Vörös hömökkövön kialakult törmelékes-köves-sziklás talaj, nyílt felszínektől, gyér cserjésekig
	Parodia rutilans	Uruguay: Cerro Largo tartomány a brazil határhoz közel Vulkanikus kőzettörmeléken, ritkás sziklagyepben vagy kopáron
	Parodia penicillata	Argentína: Salta: főleg Cafayate környéke 1600-1700m Vulkanikus alapkőzeten
	Parodia pilayaensis	Bolívia: Tarija: Mendez megye északeleti része: Rio Pilaya déli hegyoldalain 1500-1900m Vörs köves, törmelékes-agyagos lejtőkön, ritkás cserjékkel
	Parodia schumanniana ssp claviceps	Brazília: Rio Grande do Sul: Julio des Castilhos/Nova Palma mellett Sziklás falakon
	Parodia schwebsiana	Bolívia: Sucre és Cochabamba között 2000-3000m Sziklás lankákon, köves felszíneken, száraz füves, cserjés vegetációban.
	Parodia stuemerii	Argentína: Salta: Quebrada del Toro/Bika-völgy: Golgota 2550-3250m – Meredek köves-sziklás hegyoldalak – Dr Gellén János
	Parodia subterranea	Bolívia: Culpina medence – Szürkésbarna palán, kövek közt, törmelékben - Herbert Thiele
	Parodia warasii	Brazília: Rio Grande do Sul Vulkanikus sziklafalakon
	Pediocactus bradyi ssp bradyi	USA: Arizona: Coconino co Alacsony humusztartalmú, meszes (~20%) sekély talajok
	Pediocactus bradyi ssp despainii	USA: Utah: San Rafael Swell/Emery megye 1600-2000 Mész vagy homokkő alapkőzeten létrejött, gyakran agyagos törmelékeken
	Pediocactus knowltonii	USA: Új-Mexikó és Coloradó államok határán, a Los Pinos folyóhoz közel 1800-2200m Boróka és fenyőerdők szélén/tiszásain, köves, sziklás, jól drénezett, de viszonylag humuszgazdag, palán és homokkövön létrejött talajban
	Pediocactus nigrispinus ssp nigrispinus	Lávamezőkön, enyhén savas, mészmentes talajon
	Pediocactus paradinei	USA: Arizóna: Coconino megye: Houserock völgy környéke. Észak Mohave megye: Észak-Kaibab plató 1500-2100m Mészkősziklák, domboldalk ritkás sziklagyepjében, fenyves-borókások sziklakopárain Alacsony humusztartalmú, meszes (~20%) sekély talajok
	Pediocactus sileri	USA: Arizona: Coconino co Alacsony humusztartalmú, meszes (~20%) sekély talajok
	Pediocactus simpsonii	USA: Oregon, Idaho, Wyoming, Nevada, Arizona, Új-Mexikó, Dél-Dakota, Montana, Kansas 1450-2850m Változatos élőhelyeken. Általában poros-morzsás félsivatagi jellegű talajokban
	Pediocactus simpsonii ssp simpsonii	USA: Wyuming: Albany co Enyhén savanyú, mészmentes talajokon
	Pelecyphora aselliformis	Mexikó: San Luis Potosí 1800m Mészkövön kialakult törmelékes humuszos, laza talajban. Általában nagyobb sziklák kövek közt, kopárokon, sokszor egészen besüllyedve
	Pelecyphora strobiliformis	Mexikó: Nuevo León, Tamaulipas, San Luis Potosí ~1600m Mészkövön kialakult törmelékes humuszos, laza talajban. Általában nagyobb sziklák kövek közt, kopárokon, sokszor egészen besüllyedve
	Pereskia bahiensis	Brazília: Bahia: Chapada Diamantina: Morro de Chapéutól 20 km-re nyugatra – Homokkő alapkőzet – Andreas Hofacker
	Pfeiffera ianthothele	Argentína: Salta, Catamarca, Jujuy, Tucumán. Bolívia: Cochabamba, Salta Cruz, Tarija 600-2000m Epifita, de üdébb talajokon is megél
	Pilosocereus braunii	Brazília: Bahia: Porto Novo környéke – Fekete mészkő, nyílt karsztfelszínek, karrmezők – Gérard Delanoy
	Pilosocereus brooksianus	Kuba: Macambo – Tengerpart melléki mészkőteraszokon, törmelékben, jellemzően tűző napon Békefi, Rigerszki Kuba: Maisii-síkság (keleti csücsök) – Karsztsíkság - Békefi
	Pilosocereus densiareolatus	Brazília: Bahia: Porto Novo környéke – Fekete mészkő, nyílt karsztfelszínek, karrmezők – Gérard Delanoy
	Pilosocereus gounellei	Brazília: Bahia: Chapada Diamantina: Morro de Chapéutól 20 km-re nyugatra – Homokkő alapkőzet – Andreas Hofacker
	Pilosocereus lanuginosus	Venezuela: Margarita sziget: Juangrigeoi öböl északi része – Mészkövön kialakult sekély törmelékes, helyenként agyagos talajok - Mező Szilveszter
	Pilosocereus luetzelburgii	Brazília: Bahia: Chapada Diamantina gehység: Morro de Chapéu város közeli hegy – Hommokkő alapkőzet – Andreas Hofacker Brazília: Bahia: Chapada Diamantina: Morro de Chapéutól 20 km-re nyugatra – Homokkő alapkőzet – Andreas Hofacker
	Pilosocereus pachycladus	Brazília: Bahia: Chapada Diamantina: Morro de Chapéutól 20 km-re nyugatra – Homokkő alapkőzet – Andreas Hofacker
	Pilosocereus polygonus	Kuba: Holguín környékén - Mészköves talajon – Békefi, Rigerszki
	Pilosocereus superfloccosus	Brazília: Bahia: Porto Novo környéke – Fekete mészkő, nyílt karsztfelszínek, karrmezők – Gérard Delanoy
	Quaibentia pflanzii	Bolívia: tipikus élőhelye villamontestől nem messze van Csejés területeken
	Rebutia arenacea	Bolívia: Cochabamba 1700-2200m Vulkanikus talajon kialakult ritkás törmelék és sziklagyepekben
	Rebutia breviflora	Bolívia: Cochabamba: Cain folyó menti hegyekben 2000-3000m Vulkanikus sziklák repedéseiben, rajtuk kialakult sekély törmelékes talajon, gyér sziklagyepekben
	Rebutia fabrisii	Argentína: Jujuy: Santa Ana és Valle Colorado illetve Valle Grande között 2000-3400m Sziklafelszíneken, sekély törmelékes talajokon, mohák alacsony füvek alkotta vegetációban.
Rebutia fiebrigii	Rebutia cajasensis	Bolívia: Tarija: Cajas város környéke 2000-2800m Sekély sziklás, kőzettörmelékes talajban, gyér füves elszórtan cserjés talajban
	Rebutia flavistyla	Bolívia: Tarija: Mendez: Cajas alatt, Rio Cajasnál, Cajas szurdokban Vulkanikus kőzeten és azon kialakult sekély törmelékes talajokon
	Rebutia heliosa	Bolívia: Tarija közelében Narvaez felé vezető úton 2500-3000m Vulkanikus sziklákon és azokon létrejött sekély törmelékes talajokon, gyér sziklagyepekben	Zeolitos törmelékes közegre ültettem. Jól viseli.
	Rebutia mixticolor	Bolívia: Tarija: Mendez és San Antonio tájain Füves köves felszíneken
	Rebutia perlpexa	Bolívia: Tarija: Rio Pilaya mellékfolyóinak kanyonjaiban Sziklák közti résekben, a fenssíkon füves-mohás vegetációban
	Rebutia pulvinosa ssp pulvinosa	Bolívia: Tarijától északkeletre: Rio Pilaya egyik oldalági szurdokában 2000m Sziklagyepekben, mozaikolt sziklás felszínektől, zártabb füves részekig
	Rebutia pygmaea	Argentína: Jujuy, Salta. Bolívia: Chuquisaca, Oruro, Potosí, Tarija Hegyoldalak csupasz sziklafelszíneitől, ritkásan cserjás sziklagyepekig
	Rebutia steinbachii ssp tiraquensis	Bolívia: Cochabamba: Carrasco: Mizque: Totora-Julpe 10km 2595m Enyhe lejtésű sziklás oldal. – Dr Gellén János Bolívia: Cochabamba: Carrasco: Monte Punchu: Rancho Zapota 3180m Egy folyóvölgyben szigetszerűen kiemelkedő kőtömbön. – Dr Gellén János Bolívia: Cochabamba: Carrasco: Monte Punchu: Lopez Mendoza 3000m Út menti sziklatömb tetején. – Dr Gellén János
	Rebutia steinmannii	Bolívia: Oruro: T. Barron: Eucaliptus 3380m Köves-poros hegyoldal száraz fűcsomókkal - Dr Gellén János
	Ritterocereus histrix	Kuba: Tortoguila – Mészkőteraszok - Gerard Delanoy Kuba: Macamboba – Korallmészköves, kavicsos talajon - Gerard Delanoy Kuba: Macambo – Tengerpart melléki mészkőteraszokon, inkább a belső üdébb területeken Békefi, Rigerszki Kuba: Imíashoz tartozó La Chiviera vendéglő környéke – Korallmészkövön – Békefi, Rigerszki
	Schlumbergera truncata	Brazília: Rio de Janeiro, Serra dos Órgaos, Serra do Mar 2000m-ig Epifita vagy humuszus talajok lakója
	Sclerocactus mesa-verdae	USA: Arizona Coconino co Szétmállott agyagpalán, kötött, agyagos, nyáron repedezve zsugorodó, de sekély, meszes (~13%) talajokon
	Sclerocactus papyracanthus	USA: Texas, Új-Mexikó, Arizóna 1500-2200m Ritkás fenyves-borókás, zárt füves hegy és domboldalak
	Sclerocactus scheeri	USA: Texas déli része. Mexikó: Nuevo León, Tamaulipas 20-500m Homokos agyagos kavicsos talajokon, ritkábban agyagpalán. Bozótos vagy füves élőhelyeken
	Sclerocactus spinosior	USA: Utah, Nevada (Arizona?) 1500-1800m Sziklás talajú dombok
	Sclerocactus spinosior ssp spinosior	USA: Utah: Millard co Erősen meszes (~45%) talajokon
	Sclerocactus uncinatus ssp crassihamatus
	Sclerocactus uncinatus ssp uncinatus
	Sclerocactus uncinatus ssp wrightii
	Sclerocactus wrightiae	USA:Utah: Arches Nemzeti Park: Balanced Rock környéke(kiegyensúlyozott szikla) Finom szerkezetű, humuszszegény homokos talaj. – Buglyó Péter
	Sicobaccatus dolichospermaticus	Brazília: Bahia: Porto Novo környéke – Fekete mészkő, nyílt karsztfelszínek, karrmezők – Gérard Delanoy
	Stenocactus coptogonus	Mexikó: Aguascalientes, Guanajuato, Hidalgo, Jalisco, San Luis Potosí, Zacatecas 1800-2300m Jellemzően mészkő alapkőzeten, a nyílt kőzettől, törmeléken át zárt sziklagyepekig
	Stenocactos vaupelianus	Mexikó: San Lusi Potosí Jellemzően mészkő alapkőzeten, a nyílt kőzettől, törmeléken át ritkásan bokros sziklagyepekig
	Stenocereus stellatus	Mexikó: Puebla: Tehuacan mellett – Mészkőtörmelékes, poros-törmelékes talaj, ritkás sziklagyep – Tóth Norbert
	Stetsonia coryne	Argentína: Catamarca, Córdoba, Chaco, Corrientes, Formosa, La Rioja, Jujuy, Salta, Santiago del Estero, Sante Fe. Bolívia: Santa Cruz, Tarija. Paraguay 100-1500m Kőzettörmelékes sekély talajon kialakult bokros, cserjés, helyenként fás társulásokban
	Strombocactus disciformis	Mexikó: Guanajuato, Querétaro, Hidalgo Hegy és domboldalak kopár, általában csaknem növényzetmentes, meredek, akár függőleges agyagpala falain
	Strombocactus disciformis ssp esperanzae	Mexikó: Guanajuato: Xichu közelében ~900m Mindössze néhány kanyon meredek, kopár, meszes agyagos palából álló, erősen árnyékolt falán él meg
	Subpilocereus ottonis	Venezuela: Margarita sziget: Juangrigeoi öböl északi része – Mészkövön kialakult sekély törmelékes, helyenként agyagos talajok - Mező Szilveszter
	Sulcorebutia crispata	Bolívia: Chuquisaca: Sopachuytól északra két hegyvonulaton - Kvarchomokkő kevésbé mállott felszínén, repedéseiben, törmelékében
	Sulcorebutia heliosoides	Bolívia: Chuquisaca: Sopachuytól északra két hegyvonulaton 2350-2550m Kvarchomokkő mállott felszínén, gyenge törmeléktalajain, ritkás sziklagyepben, helyenként cserjékkel
	Sulcorebutia verticillacantha	Bolívia: Arque tartomány: Cochabamba megye: Estación de Bombeo és Sayari között 3600-3900m Köves, gyér növényzetű lankákon
	Tephrocactus articulatus	Argentína: északnyugati tartományok 250-1650m Tipikusan vulkanikus alapkőzeten létrejött humuszmentes, humuszszegény törmekben sekély talajokban
	Tephrocactus atroviridis	Peru: Tarma: La Oroya 3950m – Meszes barna talajon, ichu-fűvel benőtt területen – Varga Zoltán
	Tephrocactus floccosus	Peru, Bolívia 3400-4500m Peru: Acollától északra 3350m – Karsztosodott mészkőtömbön, annak repedéseiben, nyers kőzettől a kifejezetten humuszos gyülemlésekig, ritkás fűcsomók közt – Varga Zoltán Peru: Tarma: La Oroya 3950m – Meszes barna talajon, ichu-fűvel benőtt területen – Varga Zoltán
	Tephrocactus ignescens	Peru és Chile határán, hegyekben Hegyi területek, fűcsomók közt
	Tephrocactus kuenrichianus	Peru: Rimac folyó oldalvölgy 2 km-rel Ricardo Palma előtt 1260m – Gránittörmelékes lejtő – Varga Zoltán
	Thelocactus bicolor	Usa: Texas és északkelet Mexikó 2000m-ig Változatos élőhelyeken. Általában mészkő de más alapkőzeten is kialakult köves törmelékes sekély talajokban.
	Thelocactus bicolor var bolansis	Mexikó: Coahuila délnyugati része Mészkődombságok enyhe lankáin
	Thelocactus buekii	Mexikó: Nuevo León 800-1700m Mészkövön ritkábban gipszen kialakult sekély talajokban, jellemzően sziklagyepekben
	Thelocactus buekii ssp jarmilae	Mexikó: Nuevo León: Asoncion közelében Mészkő domboldalon
	Thelocactus conothelos ssp aurantiacus	Mexikó: Nuevo León: Aramberri várostól északnyugatra La Escondidatatol keletre a Chihuahua sivatagban 1000-1200m Mészkövön és annak sekély törmelékes talajain, nyílt felszíntől gyengén cserjés sziklagyepekig
	Thelocactus conothelos ssp conothelos	Mexikó: Tamaulipas, San Luis Potosí, Nuevo León 1500-1800m Jellemzően mészkövön, annak törmelékében és azon kialakult sekély talajokban
	Thelocactus conothelos var macdowellii	Mexikó: Coahuila, Nuevo León Mészkőtömbökön, sziklarepedésekben
	Thelocactus flavus	Mexikó: San Luis Potosí: Huzache-hez közel Mészkő hegyeken
	Thelocactus heterochromus	Mexikó: Chihuahua, Coahuila, Durango 1200-1400m Jellemzően mészkövön kialakult helyenkén cserjés sziklagyepekben
	Thelocactus hexaedrophorus	Mexikó: San Luis Potosí, Nuevo León, Tamaulipas, Zacatecas 1100-1300m Általában a területre jellemző mészkő felszínen létrejött sziklagyepekben
	Thelocactus lausseri	Mexikó: Coahuila: Sierra de Ovejas: Cuatro Cienegas közelében Meredek mészköves oldalakon
	Thelocactus leucacanthus	Mexikó: Hidalgo, Querétaro 1200-1900m Mészkövön kialakult sekélytalajokban, ritkás cserjésekben
	Thelocactus lophothele fa brevispina	Mexikó: Nuevo León: Monterrey: Grutas Garcia 600-800m – Mészkőlejtőkön, cserjék félárnyékában, nyílt területeken – Mészáros Zoltán
	Thelocactus macdowellii	Mexikó: Nuevo León és Coahuila határán a Keleti Sierra Madre völgyeiben hegyoldalain ~1500m Mészkövön, annak törmelék és váztalajaiban, nyílt felszínektől ritkás sziklagyepekig
	Thelocactus rincoensis	Mexikó: Nuevo León: La Rinconada közelében Enyhe mészköves lankákon, sziklák közt, gyér sziklagyepben, cserjésben
	Thelocactus tulensis	Mexikó: San Luis Potosí, Tamaulipas, Nuevo León államok találkozásánál 1100-1400m120 Jellemzően meszes alapkőzeten, nyílt felszínektől, törmeléken át, sziklagyepekig
	Thelocactus tulensis ssp kupcaki	Mexikó: San Luis Potosí: Ciudad del Maíz 1200m Mészkő hegyen
	Thelocactus tulensis ssp vaskoanus	Mexikó: San Luis Potosí: Rio Verdéhez közel 1200m Mészkő fennsíkon
	Turbinicarpus alonsoi	Mexikó: Guanajuato északkeleti része: Xichu és Atarjea közelében Mészkőkopárokon, ritkás sziklagyepekben -Palás közegű meredek lejtőkön – Subik-Kunte
	Turbinicarpus beguinii	Mexikó: Coahuila, Nueva León, San Luis Potosí, Zacatecas, Tamaulipas Változatos élőhelyeken és talajokban. Kopár sziklás oldalaktól, ritkább tölgy-boróka erdőkig, mészkőtől gipszen át kavicsos homokos talajokig
	Turbinicarpus flaviflorus	Mexikó: San Luis Potosí: Santa Rita közelében Sziklarepedésekben, mészkövek közt
	Turbinicarpus gielsdorfianus	Mexikó: San Luis Potosí: Cerritos 1100m Erodált mészkőfelszíneken és annak sekély talajaiban
	Turbinicarpus hoferi	Mexikó: Nuevo León: Aramberri környéke Gipszen létrejött gyenge talajokban
	Turbinicarpus horripilus	Mexikó: Hidalgo: Meztitlan-völgy Aprózódott mészkőfelszíneken
	Turbinicarpus jauernigii	Mexikó: San Lusi Potosí: Palomas/Sierra de Palomas északi része kb 10 km hosszan 1100m Erodált mészkőfelszíneken és a rajtuk létrejött sekély talajokban, jellegzetes szukkulens-cserjés vegetációban
	Turbinicarpus knuthianus	Mexikó: San Luis Potosí: Guadalcazár és Cerritos kormányzóságokban, Sierra Madre Oriental hegységben 1500-1550m Meszes alapkőzeten létrejött agyagos, humuszgazdag talajokban
	Turbinicarpus krainzianus ssp minimus	Mexikó: Hidalgo: Ixmiquilpan közelében Mészkő repedéseiben
	Turbinicarpus lophophoroides	Mexikó: San Luis Potosí középső területén ~1000m Kifejezett gipszlakó. Öntésterületek sík, szinte növénymentes, magas gipsztartalmú porózus talajaiban
	Turbinicarpus mandragora	Mexikó: Coahuila: Parrastól néhány km-re 1500m Agyapala dombok, nyers törmeléktalajéban, nyílt felszíneken, vagy igen gyér, alacsony vegetációban
	Turbinicarpus x mombergeri	Mexikó: San Luis Potosí: Cerritoshoz közel 1320-1340m Meszes gipszes laza talajokban, gyenge záródású cserjés vegetációban
	Turbinicarpus polaskii
	Turbinicarpus pseudomacrochele	Mexikó: Hidalgo, Quéretaro 1500-2000m Mészkövön, csaknem nyílt felszínektől, sziklagyepeken át laza cserjésekig
	Turbinicarpus pseudopectinatus	Mexikó: Tamaulipas, Nuevo León Száraz füves területektől ritkás fenyves-borókásokig, jellemzően mészkövön
	Turbinicarpus saueri	Mexikó: Tamaulipas: Jamauve Ritkás cserjés mészkősziklagyepekeben
	Turbinicarpus schmiedickeanus ssp andersonii	Mexikó: San Luis Potosí: Crucero del Muizachetól keletre és Municipality Guadalcazar környékén ~1100m Kopár mészköves, gyér vegetációjú felszíneken
	Turbinicarpus schmiedickeanus ssp dickisoniae	Mexikó: Nuevo León: Aramberríhez közel 1200m Nyílt mészkőfelszíneken kialakult ritkás fás vegetációban, repedésekben, üregekben
	Turbinicarpus schmiedickeanus ssp flaviflorus	Mexikó: San Lusi Potosí: Santa Rita közelében és Guadalcázar környékén 1700-1750m Mészkövön létrejött sziklás, sekély talajokon, gyár cserjés vegetációban
	Turbinicarpus schmiedickeanus var klinkerianus	Mexikó: San Luis Potosí: Entronque Huizache mellett Mészköves dombokon, repedéseken görgetegben, teraszokon, nyílt és enyhén cserjés felszíneken
	Turbinicarpus schmiedickeanus var macrochele	Mexikó: San Lusi Potosí: Metuhuala közelében Mészkődombok teraszain, sziklák, fűcsomók közt
	Turbinicarpus schmiedickeanus var panarottoi	Mexikó: Tamaulipas: Tulától délre Mészkődombok sziklás omladéka, repedései
	Turbinicarpus valdezianus	Mexikó: Coahuila, San Luis Potosí Meszes alapkőzeten létrejött köves, humuszszegény talajokon, ritka cserjés-pozsgás vegetációban, legfeljebb gyengén árnyékolva, sokszor a talajba süllyedve
	Turbinicarpus viereckii ssp major	Mexikó: Nuevo León, San Luis Potosí 1350m Mészkövön, annak törmelékében és sekély talajaiban
	Uebelmannia buiningii	Brazília: Minas Gerais: Itamarditatól délre Magas kvarctartalmú, fehér, általában durva homoktalajokban
	Uebelmannia flavispina	Brazília: Minas Gerais, Diamantina várostól nyugatra 1200-1500m Kvarc sziklákon kialakult törmelékes homokos, savanyú talajban
	Uebelmannia gummifera	Brazília: Itamaranditól délre Szinte hum uszmentes fehér kvarchomokban
	Uebelmannia gummifera ssp meninensis	Brazília: Menine mellett Szinte hum uszmentes fehér kvarchomokban
	Uebelmannia pectinifera	Brazília: Minas Gerais: Diamantina közelében 700-1400m Sziklák közti humuszos gyülemlésekben
	Uebelmannia pectinifera ssp flavispina	Brazília: Minas Gerais: Diamantina közelében 700-1400m Sziklák közti humuszos gyülemlésekben
	Uebelmannia pectinifera ssp horrida	Brazília: Diamantinától 70 km-re északra Sziklák közti humuszos gyülemlésekben
	Uebelmannia pectinifera var multicostata	Brazília: Medanha környéke Sziklák közti humuszos gyülemlésekben
	Uebelmannia pectinifera var pseudopectinifera	Brazília: Datas környéke 1200m Sziklák közti humuszos gyülemlésekben
	Weingartia neocumingii	Bolívia: Chuquisaca kormányzóság: Oropeza, Mizque 2000-3000m Köves, gyér növényzetű talajon
	Weingartia pygmaea	Bolívia: Chuquisaca: Mal Pasonál 4100m – Szürkésbarna palából álló hegyen – Herbert Thiele
	Yavia cryptocarpa	Argentína: Jujuy: La Quiaca és Yavi közelében 3700m / Altiplano Sziklás sík, vagy enyhén lejtős, gyér növényzetű területen, gyakran teljesen a talajba húzódva

Agaveceaea
	Agave albescens	Kuba: Totuguilla – Mészkősziklákon – Gerard Delanoy Kuba: Oriente déli tengerpartja Tortuguilla környékén Mészkősziklákon
	Agave americana
	Agave anomala	Kuba: Holguín környékén - Mészköves talajon – Békefi, Rigerszki
	Agave attenuata	Mexikó: Mexicotól Közép-Jaliscóig 1900-2500m Vulkanikus hegyekben
	Agave brittoniana	Kuba: Las Villas: Rio Agabama mentén - Szerpentin sziklákon, a sziklák repedéseiben – Békefi, Rigerszki
	Agave havardiana	USA: Texas: Big Bend régió. Mexikó: Észak-Coahuila, Észak-Chihuahua 1200-2000m Sziklás-törmelékes lejtők, mészkő sziklakibúvások
	Agave inaequidens ssp inaequidens	Mexikó: Jalisco, Hidalgo, Michoacan, Mexico, Morelos, Puebla 1800-2400m Fenyő-tölgy erdők sziklás lejtői
	Agave lechuguilla
	Agave maculosa	USA: Texas, Mexikó: Nuevo León, Hidalgo, Puebla, San Luis Potosí, Tamaulipas, Veracruz 0-1800m Változatos területeken, Homokos, agyagos és sziklás talajokon, sziklagyepektől, ritkás tölgyerdőkig
	Agave neomexicana	USA: Új-Mexikó, Délnyugat-Texas. Mexikó: Coahuila? Hegyvidékek
	Agave parryi var couseii	USA: Arizona, Új-Mexikó. Mexikó: Durango, Chihuahua 1100-2100m Nyílt füves lejtők, fenyő-tölgy erdők
	Agave parryi var parryi	USA: Arizona, Új-Mexikó. Mexikó: Durango, Chihuahua 1200-1800m Sziklás lejtők, tölgy-fenyő erdők tisztásai
	Agave potatorum	Mexikó: Tehuacan-völgy – Mészkődombokon – Tóth Norbert
	Agave striata	Mexikó északkeleti része: Sierra Madre mindkét oldala. Hidalgo, Coahuila, Tamaulipas, Zacatecas. Száraz hegyvidéki területeken, Matorral vegetációban
	Agave titanota	Mexikó: éSzak-Oaxaca Mészkősziklákon
	Agave utahensis ssp kaibabensis	USA: Észak-Arizona Mészköves homokköves sziklakibúvások, gyakran erdős-cserjés területek tisztásai
	Agave virginica	USA déli és keleti területei Sziklás és homokos viszonylag üde talajok
	Dracaena draco	Kanári szigetek: Gran Canaria, La Palma, Madeira, Cape Verde 700m-ig Gyér növényzetű vulkáni eredetű sziklás felszíneken
	Hesperaloe parviflora	USA: Kalifornia délnyugati része, Arizona: Grand Kanyontól délre és Mexikó kapcsolt területein Többnyire hegyvidékek köves-sziklás, de viszonylag üdébb talajaiban
	Hesperoyucca whippleyi
	Nolina gracilis	Mexikó: Puebla: Tehuacan – Mészkőtörmelékes, poros-törmelékes talaj, ritkás sziklagyep – Tóth Norbert
	Sansavieria canaliculata	Trópusi Afrika, Madagaszkár
	Sansavieria cylindrica	Angola, Zambia
	Sansavieria trifasciata	Trópusi Nyugat-Afrika Cserjés-fás szavannák szárazabb domboldalai

Aizoaceae Kristályvirágfélék családja
Argyroderma		Kizárólag Namaquland kvarcmezőiről ismertek.
	Carpobrotus acinaciformis	Dél-Afrikai Köztársaság: Nyugat Fokföld: Fokváros és Fokvárostól Riversdale-ig Tengerparti területek homokos sziklás talajai. Nem specifikus Invázív!
	Conophytum chauviniae	Dél-Afrika: Gariestől délkeletre Grániton vagy kvarciton, repedésekben, többnyire árnyékban
	Conophytum obcordellum	Dél-Afrika délnyugati része Elsősorban homokkövön
	Conophytum pellucidum	Dél-Afrika: Namaqualand hegyvidékei / Garies, Platbakkies, Soebatsfontein, Steinkopf között Többnyire gneiszen, ritkábban kvarcon és grániton
	Conophytum pellucidum ssp cupreatum	Dél-Afrika: Namaqualand hegyvidékei / Kliprand körül Kvarcon vagy grániton
	Conophytum pellucidum var lilianum	Dél-Afrika: Namaqualand hegyvidékei / Gariestől délre Gneisz és kvarc vegyes porában
	Conophytum pellucidum var neohallii	Dél-Afrika: Namaqualand hegyvidékei / Springbooktól délkeletre Kőtörmelék vagy zuzmók közt
	Conophytum pellucidum ssp saueri	Dél-Afrika: Namaqualand hegyvidékei / Plattbakkies mellett Gránitsziklákon vagy törmelékben
	Delosperma cooperi	Dél-Afrika: Orange Szabad Állam: Brandfordt és Kroonstad környéke. Leshoto Viszonylag mélyebb, gyakran agyagos, néha gyengén cserjés-fás területeken
	Dinteranthus	Dél-Afrika, Namíbia határán=Busmanföldön Kvarkavicsos talajban
	Faucaria tigrina	Dél-Afrika: Eastern Cape: Albany Sekély homokos felszíneken
	Frithia pulchra	Dél-Afrika: Pretoria közelében Gránitdombokon és kovasavas homokban.
Gibbaeum		Dél-Afrika Kis-Karroo Főleg kvarcon, ritkábban palás kőzeten.
	Lithops aucampiae	Dél-Afrika: Olifanshoek, Severn, Vryburg, Hopetown négyszöge Többféle alapkőzeten, homokkövön kvarciton
	Lithops aucampiae var aucampiae	Dél-Afrika Olifanshoek, Severn, Vryburg, Hopetown négyszöge Többféle alapkőzeten
	Lithops aucampiae var eunice	Dél-Afrika: Hopetown környéke Barna homokkövön és láván
	Lithops aucampiae var fluminalis	Dél-Afrika: Hopetown környéke Kvarciton és láván
	Lithops aucampiae var koelmanii	Dél-Afrika Olifanshoek, Severn, Vryburg, Hopetown négyszöge Vörös kvarciton
	Lithops bromfieldii	Dél-Afrika: Upington környékén
	Lithops dinterii var brevis	Dél-Afrika: Vioolsdriftől délkeletre
	Lithops dinterii var dinterii	Dél-Namíbia: Warmbadtól délre és nyugatra Kvarcon és pegmatiton
	Lithops dinterii ssp frederici	Dél-Afika: Orange folyótól délre, Pella közelében
	Lithops dinterii ssp multipunctata	Dél-Afrika
	Lithops dorotheae	Dél-Afrika: Pofadder környéke Kvarc és földpát
	Lithops francisci	Namíbia: Halenberg és Kovisberg környékén Gneiszen és fehér kvarciton
	Lithops fulviceps	Namíbia: Karesberg területe. Dél-Afrika: Pofadder és Lutzputz környéke
	Lithops fulviceps var lactinea	Karesbergetől északra Mészkövön
	Lithops gracilidelineata	Namíbia: Walvis Bay és Fransfontein között tengerpartot követő keskeny sávban
	Lithops gracilidelineata ssp brandbergensis	Fransfonteintől délre, a faj elterjedésének felső kétharmadában Grániton
	Lithops gracilidelineata var waldronae	Walvis Bay közelében Többnyire kvarcon
	Lithops hallii	Dél-Afrika: Britstown, Grondneus, Hopetown háromszögében
	Lithops hallii var hallii	Dél-Afrika: Britstown, Grondneus, Hopetown háromszögében Inkább délebbre Többnyire meszes talajon, ritkábban homokkövön
	Lithops hallii var ochracea	Dél-Afrika: Britstown, Grondneus, Hopetown háromszögében Inkább északabbra Kvarcon és pegmatiton
	Lithops hookeri	Dél-Afrika: Groblershoop, Britstown, Kimberley határolta területen
	Lithops hookeri var dabneri	Dél-Afrika: Groblershoop, Britstown, Kimberley határolta területen Északkelet felé Mészkövön
	Lithops hookeri var elephina	Dél-Afrika: Groblershoop, Britstown, Kimberley határolta területen, a déli szegletben Diabázon
	Lithops hookeri var hookeri	Dél-Afrika: Groblershoop, Britstown, Kimberley határolta területen Nyugati és déli részen Kvarciton homokkövön és láván
	Lithops hookeri var lutea	Dél-Afrika: Groblershoop, Britstown, Kimberley határolta területen Északnyugati csücsökben Rózsás-barnás kvarciton
	Lithops hookeri var marginata	Dél-Afrika: Groblershoop, Britstown, Kimberley határolta területen Agyagpalán kvarciton láván és diabázon
	Lithops hookeri var subfenestrata	Dél-Afrika: Groblershoop, Britstown, Kimberley határolta területen Középső részen Vastartalmú kőzeteken
	Lithops hookeri var susannae	Dél-Afrika: Groblershoop, Britstown, Kimberley határolta területen Töredezett pegmatiton
	Lithops julii var brunnea	Dél-Afrika Pofeddertől északra Gneiszen
	Lithops julii var fulleri	Dél-Afrika: Grondneus, Gamoep és Concordia között Pegmatit, helyenként kvarcit
	Lithops julii ssp julii	Namíbia: Goodhouse, Karasburg, Pofadder határolta területen Pegmatit, helyenként kvarcit
	Lithops julii var rouxii	Namíbia: Vioolsdrifttől északkeletre Orange folyótól északra
	Lithops lesliei	Dél-Afrika: Tzaneen, Lobatse: Kimberley, Harrismith által határolt területen Aprózódott köves, kavicsos sziklás, kopár, vagy gyér növényzetű felszínek
	Lithops naureeniana	Dél-Afrika: Springboktól délkeletre Barnás-rózsanínes gneisz
	Lithops optica	Namíbia: Lüderitztől Oranjemund közelééig Többnyire sötét gneisz és kvarcit alapkőzeten, néha meszes homokos foltokon
	Lithops otzeniana	Dél-Afrika: Loreisfonteintől északra, Kliprand és Gamoep környékén Többnyire gneiszen
	Lithops pseudotruncatella	Namíbia középső területein
	Lithops pseudotruncatella ssp volkii	Namíbia középső területein Windhoektől délre Fehér kvarciton
	Lithops ruschiorum	Namíbia: Swakopmundtól észak felé Cape Friaig egy keskeny sávban
	Lithops ruschiorum var lineata	Namíbia: Swakopmundtól észak felé Cape Friaig egy keskeny sávban Az északi harmadban Sötétebb gneisz és narancssárga kvarcit
	Lithops ruschiorum var ruschiorum	Namíbia: Swakopmundtól észak felé Cape Friaig egy keskeny sávban Déli részen Sokféle alapkőzeten: kvarcon pegmatiton mészkövön
	Lithops salicola	Orangefreistaat Sós völgyekben
	Lithops schwantesii ssp schwantesii var urikosensis	Namíbia: Maltahöhétől észak-északnyugatra az Urikos farm mellett és Duwisib, Helmelinghausen és Bethania körzetében Többnyire finom szemcsés homokkövön ritkábban calcreten vasas agyagon, kalciton
	Lithops vallis-mariae	Namíbia: Mariental, Stampriet, Berseba, Aroab által határolt területen Kvarciton homokkövön és mészkövön
	Lithops verruculosa var glabra	Dél-Afrika: Kenhard környékén Pegmatit és mészkő
	Lithops verruculosa ssp verruculosa	Dél-Afrika: Vosburg, Gamoep, Prieska között Többféle alapkőzeten: kvarcit, hokokkő, vulkanikus és mészkövön is
	Lithops werneri	Namíbia: Erongo hegység: Usakostól észak-északnyugatra Gránitos környezetben kialakult durva homokon
	Pleiospilos nelii	Dél-Afrika: Észak-Cape: Willowmore / Kis-Karoo Főleg aprózódott andeziton
	Titanopsis calcarea	Dél-Afrika: Bushmanland, Upper Karoo Nagy elterjedésének köszönhetően többféle alapkőzeten. Többnyire savanyú köveken, de mészkövön is (azon találták meg, nevét innen kapta)	Zeolit és kvarc tisztán jól beválta

Asphodelaceae(/Aloeaceae) Genyőtefélék családja
	Aloe aristata	Dél-AfrikaEastern Cape, Northern Cape, Western Cape, Free State, KwaZulu-Natal, Leshoto 200-2200m Homokos síkságoktól füves lejtőkig
Aloe barbadensis= Aloe vera
	Aloe haworthioides var aurantiaca	Madagaszkár: Fianarantsoa tartomány 2000m Gránitsziklák repedéseiben
	Aloe jucunda	Szomália 1060-1680m Mész alapkőzeten általában fák-cserjé árnyékában
	Aloe rauhii	Madadgaszkár: Északnyugati részen (Toliara) Homokkősziklákon, cserjésekben
	Aloe striata	Dél-Afrika: Nyugat-fok, Kelet-fok Füves-bokros sziklalejtőkön
	Aloe variegata	Namíbia, Dél-Afrika: Északi Fokföld, Nyugati Fokföld, Keleti Fokföld, Orange Szabad Állam Köves talajokon, gyakran bokrok árnyékában
Aloe vera	Aloe barbadensis	Szubtrópusi területeken világszerte. Az eredeti vad növény ismeretlen. A vad kivadult és kultúr formák egy rettenetes nagy komplexet alkotnak Gyakorlatilag mindenféle talajokon
	Haworthia coarctata	Dél-Afrika, Eastern Cape déli része. Leírást nem találtam, élőhelyi képeken kvarcit jellegű kőzeten található meg.	Savanyú törmelék, törmelékes keverék Zeolit
	Haworthia cymbiformis var ramosa	Dél-Afrika, Eastern Cape déli része. Leírást nem találtam, élőhelyi képeken kvarcit jellegű kőzeten és agyagpalán található meg.	Szokásos tiszta zeolit.
	Haworthia fasciata	Dél-Afrika, Eastern Cape délinyugati része. Leírást nem találtam, élőhelyi képeken kvarcos törmeléken található meg.	Zeolit, zeolitos keverék.
	Haworthia guttata	Dél-Afrika, Western Cape: Worcester.	Zeolit. Tisztán. Nem keverve.
	Haworthia limifolia	Dél-Afrika, Natal és Szváziföld	Zeolit
	Haworthia planifolia	Dél-Afrika, Eastern Cape.	Zeolit
	Haworthia tesselata	Dél-Afrika, Northern Cape, Western Cape.	Zeolit.
	Haworthia truncata	Dél-Afrika, Western Cape: Little Karoo	Zeolit. (Az Oxalis a díszítés része)
	Hoodia gordonii	Délnyugat-Afrika. Élőhelyi képeken sivatagi köves agyagos (poros) talajban látható.	Tiszta zeoliton jól viselkedett

Asteraceae Fészkesek
	Senecio kleinia	Kanári-szigetek -1000m Száraz vagy félszáraz területek, savanyú, vulkanikus eredetű kőzeten létrejött talajokon

Apocynaceaea Meténgfélék családja
	Adenium obesum	Afrika szavannás területei, Arab félsziget déli része (Jemen környéke) Nagy elterjedésének megfelelően sokféle talajon. Homokos, köves, sziklás, sekély és mélyebb talajokon, savanyú és bázikus alapkőzeten egyaránt előfordul

Asclepiadaceae Selyemkórófélék családja
	Ceropegia dichotoma	Kanári szigetek – Vulkanikus eredetű szárazabb sziklás felszíneken – Juhász Lajos
	Ceropegia dimorpha	Madgaszkár: Isalo-hegység ~1000m Homokkő alapkőzeten
	Cynanchum macrolobum	Madgaszkár: Isalo-hegység Homokkő alapkőzeten
	Duvalia parviflora	Dél-Afrika: Little Karoo / Nyugat-Fok, Kelet Fok Sziklás törmelékes, alacsony humusztartalmú, nyílt talajokban
	Echidnopsis cereiformis	Etiópia Szudán (Szomália Jemen?) Sziklás hegyoldalak, gyér vagy sűrűbb növényzetű talajai
	Hoya carnosa	India, Dél-Kína, Japám, Taiwan, Ausztrália, Fiji Trópusi és szubtrópusi erdők üde talaja
	Hoya lanceolata ssp bella	India, Nepál, Dél Myanmar Trópusi szubtrópusi erdők talajai
	Huernia macrocarpa	Szudán, Eritrea, Etiópia, Szaudi Arábia, Jemen Gyér növényzetű sziklás felszínek
	Huernia pillansii	Dél-Afrika: Western Cape, Eastern Cape Többféle kőzet felszínén málladékában, sekély talajain
	Huernia plowesii	Délnyugat-Namíbia Sziklás-türmelékes felszíneken
	Huernia prucumbens	Dél-Afriaki Köztársaság, Zimbabwe Többnyire meszes alapkőzeten
	Huernia stapelioides	Dél-Afrika: Északi tartomány, Mpumalanga, Gauteng, Északnyugati tartomány, Szváziföld
	Huernia whitesloaneana	Dél-Afrika: Északi tartomány Gyér növényzetű sziklás felszínek
	Stapelia erectiflora	Dél-Afrika: Fok tartomány nyugati része
	Stapelia grandiflora	Transvaal Sziklás buckákon
	Trichocaulon cactiforme	Dél-Afrika és Namíbia. Képek alapján kvarcos törmelék.	Zeolitban szépen fejlődik
	Tromotriche longipes	Dél-Namíbia Kovaföld sziklákon, törmelékben

Brassicaceae
	Draba lasiocarpa	Közép és Délkelet-Európa Kifejezett mészkedvelő. Nyílt vagy zárt dolomit és mészkő sziklagyepek, sekély talajai

Bromeliaceae
	Deuterocohnia brevispicata
	Dyckia capituligera	Mexikó: Puebla: Tehuacan – Mészkőtörmelékes, poros-törmelékes talaj, ritkás sziklagyep – Tóth Norbert

Crassulaceae Pozsgafélék családja
	Aeonium balsamifera
	Aeonium lancerottense	Kanári szigetek: Lanzerotte
	Aenoium tabuliforme	Kanári szigetek: Tenerife. Egyértelműen sziklafal lakó.	Tiszta zeolit. Próbáltam hagyományos talajon, de kirothadt. Ezen él és virul, pedig agyonlocsolom.
	Dudleya albiflora
	Dudleya brittonii
Echeveria		Főleg mexikói elterjedésűek. Ennél fogva a meszes- mészköves talajok a tipikusak.
	Echeveria chihuahuensis	Mexikó: Chihuahua, Durango
	Echeveria hyalina	Mexikó: Guanajuato: Guanajuato, Dolores Hidalgo, San Luis de La Paz környékei Viszonylag mélyebb mezőgazdasági művelésre is alkalmas talajok növénye, zártabb száraz gyepben bozótosban
	Echeveria laui	Mexikó: Oaxaca: Tomeli-kanyon a Salado-Quitopec folyó melléke 500-600 m Porfírsziklák, más szerint vörös konglomerátum északi oldala, sziklás-törmelékes, ritkás növényzetű talajban
	Echeveria lilacina	Mexikó: Nuevo León Mészkősziklák repedéseiben él
	Echeveria nodulosa	Mexikó: Oaxaca, Puebla 1500-2000m Változatos élőhelyeken, savanyú és bázikus alapkőzeten egyaránt, vulkanikustól gipszen át mészkőig, nyílt felszínektő bokros élőhelyekig
	Echeveria setosa var ciliata	Mexikó: Oaxaca: Tamazulapan és Huajuapan de Leon között 2100m Északi és keleti vulkanikus sziklafalak, viszonylag sűrű vegetáció közt
	Echeveria strictifllora
	Echeveria subcorymbosa	Mexikó: Oaxaca: Laguna Encantada felett, Tlacotepec várostól keletre A lagúnánál szélsőséges gipsz/anhidrit talajon, gyér növényzetű kitett felszíneken. Tlacotepec mellett jobb talajokban (nagyobbra is nő!)
	Graptopetalum bellum	Mexikó északi (Sierra Obscura) USA: Arizona Változatos, tipikusan mészkövön létrejött többynire sziklás élőhelyeken, nyílt felszínektől sziklagyepeken át ritkás cserjésekig, erdei tisztásokig, (általában árnyékosabb helyeken)
	Jovibarba sobolifera	Németország Lengyelország Keleti-Kárpátok Sok adat fajtévesztés miatt bizonytalan Hazánkban dolomit és mészkő sziklagyepekben
	Kalanchoe orgyalis	Madagaszkár Többnyire sziklás talajokon, nyílt felszínektől, bokrosokig
	Kalanchoe sysepala	Madadgaszkár Többféle élőhelyen, általában sziklás hegyoldalakon
	Kalanchoe tomentosa	Madagaszkár középső területe Gránitdombok növénytársulásaiban
	Rosularia serrata	Földközi-tenger nyugati vége, Görögország szigetei, Törökország partvidéke 800m-ig Mészkő sziklákon
	Sedum acre	Európa, Nyugat-Ázsia, Észak-Afrika Változatos élőhelyeken, köves-sziklás területektől homokpusztákig, pusztáktól az alhavasi övig, nyíltabb területeken
	Sedum acre ssp neglectum	Mecsek, Villányi-hegység Mészkő sziklagyepekben
	Sedum alboroseum	Kelet-Ázsia Homokos, köves, sziklás talajok.
	Sedum album	Európa, Észak-Afrika, Nyugat-Ázsia Meszes és szilikát sziklagyepekben, sziklafelszíneken, sokféle élőhelyen, gyakran kivadulva is
	Sedum caespitosum	Kelet-Mediterráneum és a térséghez kapcsolódó szikes élőhelyek Tengerparti kopár, sós területek. Nálunk az Ürmös-szikespusztákon tipikus, de bányatavaknál, utak felkavicsolt részein ruderális megjelenhet
	Sedum dasyphyllum
	Sedum hispanicum	Földközi-tenger melléke, Törökország, Irán, Kaukázus Kifejezetten nyílt sziklafelszíni faj, elvadultan sokféle élőhelyen, meserséges aljzaton megtelepszik. Savanyú talajokat kedveli, szilikát szklagyepekben tipikus
	Sedum kamtschaticum	Észak-Európa, Ázsia Viszonylag üdébb sziklás-köves, homokos talajokon
	Sedum reflexum	Elsősorban Kelet- és Észak-Európa, de az egész kontinensen előfordul Napos sziklás helyeken
	Sedum rupestre	Európa Változatos élőhelyeken. Termetének megfelelően üdébb talajokon
	Sedum sartorianum ssp hillebrandtii	Kárpát-Medence Szélsőséges homoktalajokon, homokpustákon homoki erdős szteppeken ritkán sziklákon, alacsony növényzetű nyílt élőhelyeken
	Sedum sexangulare	Európa Nagy elterjedéssel sokféle alapkőzeten. A napsütéses nyílt felszínek lakója
	Sedum sieboldii
	Sedum spurium	Irán, Armeria, Kurdisztán, Kaukázus Számos helyen kivadult Sziklás-köves homokos változatos élőhelyeken, jellemzően üdébb környezetben
	Sempervivum globiferus ssp hirtum	Keleti-Délkeleti-Alpok, Kárpátok, Kárpát-Medence, Északnyugat-Balkán 2000m-ig Többnyire mészkövön, nyílt, vagy zárt sziklagyepekben, sziklafelszíneken, bokorerdőkben
	Semperviuvm marmoreum	Szlovákia, Kárpát-madence, Balkán félsziget Sokféle alapkőzeten, nyílt sziklafelszínektől, sziklagyepeken át , bokorerdőkig
	Thompsonella minutiflora	Mexikó déli része: Puebla, Oaxaca, Guerrero, México, Morelos 1650-2250m Főleg mészkövön, de vulkáni kőzeten is, sziklás hegyoldalakban
	Thompsonella platyphylla	Mexikó: Guerrero középső része: Iguala-kanyon 900m Csaknem függőleges mészkő sziklafalakon

Didiereaceae
	Didierea madagascariensis	Madagaszkár délnyugati tengerpartmenti sávjában, Morondava és Tulear között Mészmentes vörös homokos talajokon

Euphorbiaceae Kutyatejfélék családja
	Ceropegia fusca	Kanári szigetek: Tenerife, Gran Canaria, La Palma -600m-ig Sziklás területeken, főleg nyílt, vörös lávatörmelékes felszíneken
	Euphorbia ambovombensis	Dél-Madagaszkár Humuszban gazdag ún. tüskebokor talajokban él
	Euphorbia aphylla	Kanári szigetek öt legnyugatibb tagján. Part menti sziklás lejtőkön.
	Euphorbia appariciana	Brazília: Chapada Diamantina: Morro de Chapéu melletti domb – Homokkövön, viszonylag gazdag vegetációban – Andreas Hofacker Brazília: Chapada Diamantina: Morro de Chapéutól 20 km-re nyugatra– Lapos homokköves területen – Andreas Hofacker
	Euphorbia attastoma	Brazília: Bahia: Porto Novo környéke – Fekete mészkő, nyílt karsztfelszínek, karrmezők – Gérard Delanoy
	Euphorbia balsanifer ssp adenensis	Arab félsziget, Szudán, Észak-Szomália Mészkövön, gipszes talajokban
	Euphorbia balsanifer ssp balsamifer	Kanári szigetek, Afrika nyugati része: Mauritánia, Szenegál egészen a Nigerig Viszonylag kopár sziklás és homokos területeken
	Euphorbia canariensis	Kanári szigetek 1100m-ig Jellemzően gyér növényzetű sziklás felszíneke. A függőleges parti sziklákon is megtelepszik
	Euphorbia enopla	Dél-Afrika: Cape tartomány Köves-sziklás élőhelyeken. Nem igényes
	Euphorbia fianarantsoae	Közép-Madagaszkár Gránit dombokon.
	Euphorbia genoudiana	Délnyugat-Madagaszkár Mészkősziklákon.
	Euphorbia godana	Djibuti: Goda-hegy 100m Főleg bazalton kialakult törmelékeken
	Euphorbia greenwayi	Tanzánia: Iringa Nyílt sziklás száraz erdők a hegyoldalakban
	Euphorbia hedyotoides	Dél- és Délnyugat-Madagaszkár Félsivatagokban, szikes és homoktalajokon.
	Euphorbia milii	Madagaszkár: Legnagyobb mennyiségben a központi fennsíkon Többféle jellemzően gazdagabb talajon, növényzet közt
	Euphorbia obesa	Dél-Afrika: Északi Fok / Karoo Lekerekített kavicsos-homokos talajban, alacsony bokrok közt
	Euphorbia obtusifolia	Kanári szigetek: Lanzerotte Főleg frissebb lávamezőkön
	Euphorbia pachypodioides	Észak-Madagaszkár - Massif de l’Ankarana: kemény mészkő sziklákon.
	Euphorbia phosphorea	Brazília: Chapada Diamantina: Morro de Chapéutól 20 km-re nyugatra– Lapos homokköves területen – Andreas Hofacker Brazília: Chapada Diamantina: Morro de Chapéu melletti domb – Homokkövön, viszonylag gazdag vegetációban – Andreas Hofacker
	Euphorbia piscidermis	Etiópia: Ogaden (Degeh Bur közelében) 1000m Gipszben gazdag talajú dombokon.
	Euphorbia primulifolia	Madagaszkár: Iltremo-hegység Az alapfaj kovaföldben.
	Euphorbia primulifolia var begardii	Madagaszkár: Isalo Nemzeti Park Mészkősziklák közt húzódó vastag, homokos síkságon.
	Euphorbia quartziticola	Madagaszkár: Iltremo-hegység Kovaföld sziklákon.
	Euphorbia schizacantha	Kelet- Délkelet-Szomália Mészkövön kialakult talajokon
	Jatropa podagrica	Kuba: Sancti Spiritus felé – Piroxénandezit sziklákon – Békefi, Rigerszki
	Jatropa urens	Mexikó: Puebla: Tehuacan – Mészkőtörmelékes, poros-törmelékes talaj, ritkás sziklagyep – Tóth Norbert
	Monadenium ritchiei ssp ritchiei	Kenya: Meru körzet 1200-1300m Aprózódott vulkáni kőzeten, sziklák közt

Gesneriaceae
	Sinningia leucotricha	Brazília: Paraná Meredek sziklafalakon, kijezetten üde, nedves környezetben

Zygophyllum stapffii