Főoldal

 

Kaktusztalajtan

Kis segítség élőhelyi talajokhoz hasonló, fiziológiailag optimális ültetőközegek összeállításához.

Írta: Vasas István Alsózsolca

Kritika, észrevétel, segítség esetén anapsida@gmail.com

 

 

A pozsgások tartási, élőhelyi körülményeiről úgy általában egyre többet tudunk. Azért csak úgy általában, mert van néhány olyan körülmény, melynél igencsak hiányosak az információk. Ezek közé tartozik az élőhelyi talaj és a használható ültető közeg. Még akkor is, ha ismert, hogy min él az adott taxon, gyakran óriási a fejetlenség, gyakoriak a tévhitek, az élőhelyi talaj és az ültetőközeg tulajdonságaira vonatkozóan. Így alakulhatott ki, például a savanyú bazalt, vagy a káros mésztartalom legendája, annak ellenére, hogy a bazalt erősen bázikus, a pozsgások jelentős része pedig mészkövön él. Ezen fejetlenség hatására jó egy éve írtam ismerőseimnek egy rövid összefoglalót az alapvető kőzetfajták tulajdonságairól. Mivel ez nem volt teljesen érthető, így megszületett a mostani már több embernek szóló írásom, melyben igyekszem bővebben kifejteni a témát.

Ezzel elsősorban hozzám hasonlóan kezdő, kis és közepes gyűjteménnyel rendelkezőkhöz szólok, azonban remélhetőleg a tapasztalt, nagy gyűjtőknek is tudok újat mondani. Mivel ők (ti) jobbára hobbisták és nem szakemberek, ezért nem a 100%-os tudományos korrekcióra törekedtem, hanem a teljes közérthetőségre. Ha e miatt kissé „szájbarágósra”, önismétlőre sikeredett volna, elnézést kérek.

Megjegyzem: nem célom több évtizedes eredmények kétségbe vonása. Számos módszer létezik, melyekből ez csak az egyik. Ennek megfelelően a növényeket nem így kell, hanem így lehet tartani. Ha valakinek más vált be, azon vétek lenne változtatni. Igyekeztem, hogy az érveket pro és kontra is felsoroljam, de írásom, természetesen, a saját nézőpontomat tükrözi leginkább.

            Akkor csapjunk is bele:

 

 

1. Az elmélet

 

Min élnek a pozsgások?

Szárazságtűrő, szukkulens növények a Világ majd minden táján, igen sok különböző élőhelyen előfordulnak. Ennek megfelelően számos a talajaik félesége is. A leggyakoribb típusok:

Sokszor hallom, hogy a kaktuszok sivatagi növények. Ez már azért is marhaság, mert a sivatagok azért sivatagok, hogy nincsenek bennük növények. Nevüket éppen a nem összefüggő, térben vagy időben a megszakított növényzetről kapták. Tájképi megjelenésükben éppen a rendkívül gyér vegetáció jellemző. Az összborítás 25% alatti. Az itt élő fajok száma csekély, jelenlétük folt-, pontszerű, vagy időszakos. Többségüket kényesnek tartják, sokszor kuriózumoknak számítanak. Ilyenek, pl. az Andok nyugati oldalán, az Atacama sivatag déli részén, vagy a Namíb sivatagban élők (pl. Conophytum és Copiapoa fajok).

A félsivatagok nevüket onnan kapták, hogy növényzettel való borításuk nem teljes, de szintén hiányos. Jellemzően 25 és 50% között van. A víz időszakosan még sok is lehet, akár el is lehetnek árasztva. Viszonylag nagy kiterjedésűek, klímazónaként megjelennek. A talajuk világos, szerves anyagban szegény (<1%), de evaporitokban, vagyis bepárlódott ásványi sókban gazdag. Ritkán előfordulhat, hogy laterit talajúak, de ez korábbi talajfejlődés eredménye, ehhez általában a csapadékösszeg nem elég. Dominál a porfrakció, de gyakori a száraz agyag, homok, kavics is. A kémhatás többnyire enyhén savanyú, homoktalajoknál erősen savanyú. Nagyobb mértékű bepárlódás esetén lúgossá válhat (pl: gipsz). Sokuk hegyek lábánál, nagy völgyek feltöltődésével, időszakos áradások hatására jött létre, tehát összetételük az erodált kőzettől is függ. Száraz területeken a több évtizedenként, vagy akár századonként végbemenő komolyabb esőzések, gyorsan levonuló, erősen erodáló, nagy mennyiségű anyagot megmozgató torrens áradatokat hoznak létre, melyek ritkák bár, de annál nagyobb hatásúak. Bokros vegetáció a jellemző. Ilyen helyeken élnek az Opuntiák, Agavék, nagy méretű Cereidák, bokros kristályvirágfélék stb. Itt él a legnagyobb mennyiségű növény (produkcióra, mennyiségre nézve).

Epifiták: Gyűjteményekben szintén kis számú, de gyakori csoport. Néhány tradicionális növény, könnyű tarthatóságuk miatt alapfajnak számít, míg más nem olyan könnyen kezelhetőek, csak most kezdenek elterjedni. Jó néhány taxon teljesen a talajtól függetlenül tenyészik pl szürke Tilladsiák (érofitonok) és rengeteg kis termetű bromélia. A többi fák, vagy más nagy méretű növény, elágazásainál felgyűlt szerves anyagban. Ilyenek az Epiphyllumok, Sclumbergerák, Hatiorák stb. Míg az előbbiek lakásban csak bajosan tarthatók, az utóbbiakból minden komolyabb nagymamánál megtalálható néhány.

Leírás: D:\Fényképek\2015-10-06\037resize.jpg

1. ábra Az epifiták egy részének nem kell talaj. Tillandsiák

. Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Resize%20of%20DSCF8543

2. ábra ...meg az ilyeneknek. Betonból :)

Litofiták: Átmeneti kategória az epifiták és törmeléklakók között. Mindkét csoport tagjai előfordulnak tisztán az alapkőzeten vagy annak repedéseiben felgyűlt anyagban. Tipikus képviselői ritkák. Ilyen néhány Tillandsia faj.

Termőtalajok: A kifejezetten jó minőségű, művelésre alkalmas talajokon a pozsgás taxonok száma viszonylag csekély. Ennek két oka is van. Egyrészt a jobb talajokon a gyorsabban növő nem szukkulens fajok, többnyire igen hamar beárnyékolják a pozsgás növényeket. A másik, hogy ezeket a területeket az ember viszonylag hamar művelésbe vonta. Az őshonos vegetáció pedig nem bírta sem a tehéncsordákat, sem az ekét. Ilyen fajok találhatóak Dél-Amerikában a pampán (pl. Gymnocalycium sp), vagy északon a prérin (pl. Echinocereus sp, Escobaria sp.), de Mexikóban a közismert anyósüles is ide tartozik (Echinocactus grusonii). Hozzáteszem: az ilyen területeken ezen növények jelenléte többnyire valamilyen edafikus tényezőre, talajállapot változásra utal. Többnyire kőzetkibukkanásra, vagy vékonyabb termőrétegre.

Edafikusan száraz területekről vagy lefolyik a víz, vagy keresztülszivárog rajtuk. Többnyire kis vagy közepes kiterjedésűek, mivel nem klimazonális megjelenésűek. Nagy területeken a hegységekben, hegységrendszerekben fordulnak elő, ahol az egyes talajtípusok, élőhelyek, a kitettség, magasság, lejtőszög stb függvényében gyakran erősen mozaikolnak, gyakran csak egy nagyobb sziklát, sziklafalat jelentenek. Sokszor olyan helyeken fordulnak elő, ahol a csapadék viszonylag sok, a klimaxtársulás (záróvegetáció), valamilyen fás közösség. Mindig az alapkőzet tulajdonságai dominálnak: sziklás, törmelékes, néha kavicsos ún. „váztalajok”. A kémhatás, tápanyag szolgáltató képesség erősen változó lehet. Gyakran maga a csupasz alakőzet jelenti a talajt. Az ásványi anyag tartalom többnyire magas, szerves anyag akár nulla. Felszín közelében, felső gyökérzónában, vízfelgyűlés és só felhalmozódás soha nincsen! A fajok többsége domb- vagy hegyvidéki, de a karsztfennsíkokon és lávafolyásokon élők is gyakoriak. Ilyenek az eurázsiai fajok többsége Sempervivum, Orostachys, Jovibarba, a letörpülő növények Rebutia, Sulcorebutia, az ablakos növények Conophytum, Lithops, Haworthia, a legtöbb „szőrös” növény Tephrocactus, Espostoa, Oreocereus stb. Fragmentáltságuk miatt, itt él a fajok jelentős többsége, ún. evolúciós gócpontok. Gyakoriak az ultraszelektív közegek. Ultraszelektíven speciális alkalmazkodást kívánót, nagy szelekciós nyomást kifejtőt értek. Növényzetükkel jellemezni is lehet őket, mivel többnyire nem fordulnak elő máshol. Tipikusan ilyenek pl. a gipsz, szikek, tőzegmohalápok, de a jobban málló, mint oldódó kőzetek is. Hazánkban erre jó példa a dolomit, de a piroxénandezit és szerpentin is ilyen.

Leírás: G:\Isi\Weboldalak\Vasas\kaktusztalajtan kepek\hazai tormelektalaj_elemei\image006.jpgLeírás: G:\Isi\Weboldalak\Vasas\kaktusztalajtan kepek\hazai tormelektalaj_elemei\image003.jpgLeírás: G:\Isi\Weboldalak\Vasas\kaktusztalajtan kepek\hazai tormelektalaj_elemei\image012.jpgLeírás: G:\Isi\Weboldalak\Vasas\kaktusztalajtan kepek\hazai tormelektalaj_elemei\image015.jpgLeírás: G:\Isi\Weboldalak\Vasas\kaktusztalajtan kepek\hazai tormelektalaj_elemei\image017.jpgLeírás: G:\Isi\Weboldalak\Vasas\kaktusztalajtan kepek\hazai tormelektalaj_elemei\image020.jpgLeírás: G:\Isi\Weboldalak\Vasas\kaktusztalajtan kepek\hazai tormelektalaj_elemei\image022.jpg

3. ábra Hazai sziklagyepek és pozsgás élőhelyek, varjúhájakkal és kövirózsákkal, mészkövön

 (Félre értés ne essék: Másként is lehet csoportosítani a fentieket. Attól mert valami edafikus, még klíma szempontjából lehet sivatagi, félsivatagi is. Ez a felosztás csak az eltérő talajok okait hivatott bemutatni, ezért kicsit sarkítva van.)

 

Tulajdonságok. Alapok. Avagy milyen a talaj?

A talaj a növények számára nem csak élőhely, de tápanyag- és vízszolgáltató közeg, ennél fogva nem csak fizikai, de kémiai környezetet is jelent. Ezek mérésére szolgál néhány általánosan használt fogalom.

            Szemcseösszetétel: Egyszerű nagyságbeli besorolás. A szemcsék méretével általában nő a vízvezető képesség, levegőzöttség, míg csökken a víz- és tápanyag-raktározó képesség. Elnevezésük az uralkodó frakció szerint.

Hazaiak közül számunkra legkedvezőbb a kavicsos, homokos típus. Otthoni földünk meghatározásának legegyszerűbb módja, ha nedvesen meggyúrjuk a talajt, majd hagyjuk kiszáradni. Minél könnyebben szétesik, minél könnyebben szétmorzsolható, annál durvább anyaggal van dolgunk.

Nemrég, magokat rendeltem és megkérdeztem a gyűjtőt, hogy milyen talajt javasol. A válasz az volt, hogy legjobb a kerti homok. Nos nálunk a kiszáradt „jó kerti homok” rögeivel agyon lehet verni egy embert. Ebből is látszik, hogy sajnos hazánkban nem minden talaj alkalmas szukkulenták termesztésére. Egy próbát azonban mindenképp megér, hisz ez már készen van (már ha nem panelban lakunk), nem kell fizetni érte.

Zúzalékoknál természetesen más a helyzet, hisz ezek már meg sem gyúrhatóak. Ezeknél az a méret az ideális, ami már nem cementálódik keménnyé, de még tartja a szerkezetét. Gránitnál ez 0.2-3 mm, míg riolitnál 1-10 mm között van. Kémiai összetételre nézve a kettő megegyezik, de a porozitásuk, tápanyag szolgáltató képességük fényévekre van egymástól. Cementálódást általában elkerülhetjük, ha egy normál szúnyoghálóval (1mm) átszitáljuk a közeget. A kémhatás ebben is megmutatkozik, hisz a bázikus anyagok még hosssszabb idő után is csak gyengén tapadnak össze, de savanyúakból még az 1-4-es kvarc is egybeáll. Csak érdekességként jegyzem meg, hogy a rómaiak a betonba porrá őrölt savanyú tufát tettek cement helyett és az ebből készült építmények némelyike még mindig áll (pl. Colosseum).

Üledékes kőzetekből a mosott osztályozott folyami kavicsok használata javasolt. Én az általános 0,1-es homok helyett 0-4-est használok. Az ennél durvábbakban nincs összetartó erő, mozgatás esetén nem tartják a formájukat, őrölik a gyökérzetet, illetve nehezen hatolnak bele a gyökerek. A finomabb viszont még gyakran hajlamos a bedöglésre illetve a cserépből való kifolyásra. A 0,5 mm-esnél kisebb szemcséket is tartalmazó (poros) ún. bányahomokok használatát mindenképp kerülendőnek tartom.

Leggyakrabban használatos mérettartományok: Magvetéshez, bokros, leveles és vízigényesebb növényekhez 0,5-2mm közötti homokok. 1-5mm közötti frakció általánasoan használható a legtöbb ásványi összetevőnél. 5-20mm-es gyöngykavics méretet pedig edények, tartók, sziklakertek alsó részének drénezésére szokás használni.

20cm<

Tömb görgeteg

2mm-20cm

Kavics törmelék

0,02-2mm

Homok

0,002-0,02

Kőzetliszt iszap vályog

0,002>

Agyag nehézagyag

Leírás: G:\Isi\Weboldalak\Vasas\kaktusztalajtan kepek\homokok_elemei\image002.jpg

4. ábra Bal lenn: bányahomok. Bal fenn: 0-1-es. Jobb fenn: 0-4-es. Jobb lenn: 0-16-os

Szerkezet, tömörödöttség: Függ az egyes szemcsék méretétől, az őket ragasztó anyag típusától. Legkedvezőbb morzsás szerkezetet ad, a meszes, humuszos, márga, legkedvezőtlenebb kenődőt: a szikes, agyagos. Számunkra legjobbak a humuszos homok, esetleg vályog és a törmeléktalajok. Kerti talajokba, kertbe való ültetéskor van jelentősége, mert szerkezet nélküli talajokon könnyen megáll a víz.

            Mállással szembeni ellenálló képesség: Mennyire tartja meg a formáját fizikai, kémiai behatásokkal szemben. Leginkább tárolásnál kell figyelembe venni. A tufák nedvesség hatására összeállásra hajlamosak, míg pl. a bazalt szabályosan korrodálódik. Ültetőközegek esetében viszonylag kicsi a jelentősége, hiszen a növény nem szokott annyi időt egy cserépben tölteni, hogy a mállás végbemehessen. Azt érdemes azonban tudni, hogy a természetben a mállott anyag mit jelent. A magas Si-tartalmú, savanyú kőzetek ellenállóbbak, ezért a végtermék többnyire kvarc. Ez mindenképp igaz hidegebb éghajlaton, így a hazai mérsékelt, nedves kontinentálison is. Azonban meleg, trópusi körülmények között inkább az Al az, mely helyben marad, míg a Si oldatba megy és kimosódik. Ez eredményezi az alkalikus, trópusi vörösföldeket, leteriteket, újabb nevükön plintiteket.

            Ugyanakkor a mállékonysággal, porozitással összefüggésben van az is, mennyire meghatározó a közeg a kémiai tulajdonságok tekintetében. Ennek megfelelően a lösz, tufák erősen meghatározók, míg a kvarc, gránit, bazalt inkább öntözővíz domináns.

Gyakorlati szempontból télálló kaktuszoknál van ennek nagy jelentősége, hiszen ez egyben faggyal szembeni ellenálló képességet is jelent. A porózus anyagok, amennyiben télen vízhatásnak vannak kitéve, hajlamosak a széjjelfagyásra, így néhány éven belül leromolhat a sziklakert közegének szerkezet. Ezért náluk sokkal inkább ajánlott kemény kristályos kőzetek használata pl. gránit, bazalt, apró gyöngykavics.

            Kationmegkötő képesség: A tápanyagok jellemzően ionokként vannak jelen a talajban, így gyakorlatilag a tápanyag megkötő- raktározó képességet jelenti. Értéke a kémiai összetételtől és a felületnagyságtól függ. Szemcsenagyság növekedésével általában csökken. Kivételt képeznek a nagy belső felülettel rendelkező anyagok, ahol durva anyagnál is viszonylag nagy értéket kapunk. Ilyenek pl. a vulkáni tufák és a humuszanyagok. Humuszanyagoknak jellemzően jóval magasabb a kationcserélő képességük mint az ásványiaknak. Tápanyag leadó képességük is némileg eltér. A szerves anyagok maximális tápelem szolgáltató képessége 5,5, az ásványiaké 6,5 pH-nál van (általában!). Jelölése T. Mértékegysége mgeé (milligramm egyenérték per 100 gramm)

            Duzzadóképesség, vízmegkötő képesség: Magyarázatra nem szorul, így csak két dolgot jegyeznék meg. Agyagok esetében a duzzadóképesség szoros összefüggésben van vízfelvétellel. A nyáron erősen berepedező talajok ilyen erősen duzzadó agyagok jelenlétére utalnak, ezért használatukat mindenképp kerülni kell. Nem egészen ugyanez a helyzet a szerves anyagoknál, melyek erősebben kötik a vizet, azonban duzzadásra nem hajlamosak, így sokkal nehezebben döglenek be. Van ez annak ellenére, hogy még a legnagyobb duzzadóképességű agyagok víztatása is nagyságrendekkel elmarad a rosszabb minőségű szerves anyagokétól.

            Szerves anyag tartalom: Ez a köznapi értelemben annyit takar, hogy mennyi komposztot adunk a közeghez. Valójában persze a komposzt, is csak részben áll szerves anyagból. Ennek megfelelően, egy tudományos leírásban szereplő szám jóval alacsonyabb, mint amit laikusként várnánk. Például hazai váztalajok esetén 1%, míg szántóföldieknél 5% körüli a humusztartalom. 20% felett már szerves talajokról beszélünk.

            pH: Talán az egyik legfontosabb és leginkább félreértett tulajdonság. Bár egyre több helyen feltüntetik, kevesen szokták tudni mire jó. Jelentősége abból áll, hogy sok tápelem vegyértékváltó, oldhatósága függ a kémhatástól, tehát azonos relatív mennyiség mellett, pH tartományonként más-más koncentrációban vannak jelen a talajoldatban. Már pedig a növények kizárólag az oldott formában jelen lévő anyagok felvételére képesek. Magyarul: a pH szabja meg, hogy a rendelkezésre álló anyagok közül a növény mit, milyen formában és milyen arányban vehet fel. Általános tendencia szerint lúgosabb kémhatásnál a makro- (N, P, K), míg savanyúnál a mikrotápelemek (Fe, Mn, Mo stb.) felvehetősége a jobb. Ebből következik, hogy ha egy meszes, bázikus közeghez alkalmazkodott taxont savanyúra teszünk, gyakorlatilag megmérgezzük. Egy savanyúhoz alkalmazkodott bázikus talajon, viszont a lassú éhenhalásnak néz elébe. A pH optimális beállítása azért is nehéz, mert az nem csak a használt anyagok, de azok aprózódottságának és pufferképességének megfelelően, a víz és az élőlények módosító hatásaitól is függ. A növények légzésükkel (szénsav), és anyagfelvételük ellensúlyozására szolgáló hidrogénion leadásukkal, maguk is savanyítják a talajt. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a tápszereknek is van módosító hatása. Egy részük savasan vagy lúgosan hidrolizál (oldódik). Pl. (NH4)2SO4+H2O à NH4OH+H2SO4 (kénsav). Más részük semleges, de a növény felveszi a tápiont a vegyületből és helyette hidrogén- vagy hidrokarbonát iont ad le. Ez a jelenség különösen többféle tápoldat használatakor okozhat kellemetlen meglepetéseket. A megváltozó pH-val, egyes eddig a közegben deponálódott anyagok felszabadulhatnak (oldatba mehetnek) és torzulásokat, vagy más nem várt furcsaságokat okozhatnak.

            Mint lentebb látni fogjuk, a legtöbb tévhit a talajok kémhatásához kötődik és csak nem régen jöttem rá, hogy miért. Kaptam egy ímélt, melyben egy külföldön általánosan használt anyag tulajdonságaira kérdeztek rá. Rákerestem a neten és kép alapján savanyú tufának mondtam (gres). Miután megkaptam az összetételt, már biztos voltam benne. Csakhogy a forgalmazó mellékelte a kémhatást is, mely semleges, sőt 7-estől kicsit magasabb volt. Sehogy nem értettem, hogy 75% Si tartalommal, tipikusan erősen savanyú riolittufára jellemző összetétellel, hogy lehet semleges. Ennek oka egy olyan egyszerű elvi hiba, amit valószínűleg, a kifejezetten talajjal foglalkozó szakemberek kivételével, szinte mindenki elkövet. Ugyanis nem tudunk pH-t mérni. Persze jön ilyenkor a válasz, hogy hogyne tudnánk. Felöntjük a mintát vízzel, várunk kicsit, beledugjuk a mérőt, majd leolvassuk. És már meg is állapítottuk a kémhatást. Közben pedig a nagy büdös nagy túrót! A talaj egy három fázisú polidiszperz rendszer, vagyis egymásban korlátozottan oldódó szilárd, folyadék és gáz fázisból épül fel. Tehát ha a vizet mérjük, nem a talaj pH-ját mérjük, hanem a talajoldatét. Nem ugyanaz? Nem bizony. Amennyiben a mátrixot adó anyag szénsavas vízben jól oldódik, akkor a valósághoz közelítő értéket fogunk kapni (mészkő, gipsz, sok humuszanyag). Amennyiben viszont nem, attól igencsak eltérőt. Gondoljunk bele, mennyit kéne várnunk, hogy a kvarc feloldódjon. Az ilyen anyagok elsősorban nem oldódásukkal, hanem felületükön történő ionmegkötéssel módosítják a kémhatást. Ezért mérik a talajokat nem vízzel, hanem valamilyen ionkötésű molekula oldatával. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ált. KCl-t adnak hozzá, majd a maradékot visszatitrálják. Akkor hogyan mérünk? Nos sehogy. Az egyes talajfajták kémhatása otthon csak nagyjából állapítható meg.

 

 

Talajtípusok

Nincs talaj az epifitáknál, egyes litofitáknál és a vízkultúrás növényeknél. A tereptárgyon élőkről már beszéltem, azt hiszem fölösleges ragozni a dolgot. A vízkultúra már egy speciális eset. Általános tévhit, hogy a szukkulens növények nem szeretik a sok vizet, de ez nem igaz. Minden növény szereti a vizet! A szárazságtűrő növények a gyökérzónában fellépő levegőtlenséget viselik nehezen. Igaz, ez többnyire a talaj víztartalmával van összefüggésben, hiszen ha a víz kiszorítja a levegőt, gyorsan bekövetkezik a befülledés. A vízkultúra ezt kerüli ki azzal, hogy a gyökér valamilyen műtermékben rögzülve (műanyag, kerámiagolyó stb.), bomló szerves anyag nélkül, közvetlenül a friss vízből veheti fel a tápanyagokat. Szerves anyag nélkül a víz oxigén tartalmát csak a gyökérlégzés használja. Megfelelően nagy, vagy mozgásban lévő víztér esetén a levegőztetés folyamatos, így nem alakulhatnak ki anaerob körülmények. Azonban még így is figyelni kell, hogy a gyökérnyak a vízből ki legyen, lehetőleg csak a gyökérzet alsó harmada lógjon bele. Előnye, hogy gyors, intenzív fejlődés érhető el igen rövid idő alatt. Hátránya, hogy a tápanyagokat folyamatosan pótolni kell, különösen melegebb napokon fennáll a rendszer berothadásának veszélye, kártevők hatványozottan nagy veszélyt jelentenek és hogy felfújt növényeket (tököket) eredményezhet. Összességében: egy jól megépített rendszer, biztonságosan és gyorsan, az oltáshoz hasonló eredményeket produkál saját gyökéren. Én magam nem próbáltam, de hazai gyűjtők közül többen is érdekes eredményeket értek el vele. (Megjegyzem: a mezőgazdasági gyakorlatban, gyakran minden mesterséges közegben való nevelést vízkultúrának hívna. Tehát ebben az értelemben a talajkeverékekben nevelt cserepes növények is vízkultúrát jelentenek.)

Leírás: G:\Isi\Weboldalak\Vasas\kaktusztalajtan kepek\talaj nelkul_elemei\image002.jpg

5. ábra Talaj? ammeg minek?

Keverék talaj: Szerves és ásvány részeket egyaránt tartalmaz. Tulajdonképp ez „A” klasszikus talaj. Ide tartoznak a készre kevert virágföldek is. Rengeteg változata ismert. Pontos összetételét mindenkinek magának kell kikísérleteznie. (Sokat segítettem, mi?) A keverék talajokra jellemző, hogy viszonylag stabilak, állandóbb közeget jelentenek, így nagy átlagban legbiztosabban használhatóak. Vagyis: ismeretlen élőhelyi adottságok mellett ebben tarthatók életben a legbiztosabban az egyes növények. Ajánlott összetétel: 95-99,9% ásványi rész, ebből 30-90% drén és 0,1-5% szerves anyag (10-50% komposzt). Élőhelyi talajként használhatóak számos bokros, leveles, intenzíven fejlődő, általában kevésbé szukkulens növénynél. Legtöbb Opuntia, Agave, Aloe, Anacampseros, dögvirágok, Crassulák, Sedumok, kritályvirágfélék közül a tagoltabb fajok stb.

            Szerves talaj: 20% feletti szerves anyag tartalomnál, már szerves talajokról beszélünk. Kertészetekben használatosak tisztán elhalt növényi anyagok is. Legtipikusabb formájuk a mindenki által ismert tőzeg. Puffer és víztartó képességük többnyire igen nagy. Nehezen száradnak ki, nehezen vesznek fel vizet. Élőhelyi talajnak számítanak a legtöbb broméliafélénél, epifitáknál, mocsári és lápi növényeknél. Nem szabad elfelejteni, hogy a kapható virágföldek többsége már keverék, és még a tiszta komposzt sem tiszta szerves anyag. Néhány példa:

Alginit

Magas ásványi anyag tartamú harmadidőszaki moszatok és tufa iszapolódásából, vulkáni krátertavakban keletkezett kőzet. Víz hatására szétesik, levegőtlenségre hajlamos

Átmeneti tőzeg

Rostos és szuroktőzeg közötti, közepesen bomlott tőzegféleség

Avar

Lomblevelek és korhadékuk Fenyőavar pH-ja 3-5 erősen savanyú kationokban szegény Lombhullatók avarja pH 5-7 közötti gyengén savanyú kationban gazdag

Faforgács, fűrészpor

Viszonylag gyorsan bomlik Kedvezőtlen összetételű lehet Gombásodásra hajlamos Levegőtlenségre hajlamos Legtöbb pozsgás esetén nem használható

Fakéreg, faháncs

Fajonként erősen változó lehet lehet az összetételük Általában talajtakarásra, mulcsozásra használják Egyes fajok növekedésgátló anyagokat tartalmaznak (komposztálással bomlik) Viszonylag lassan bomlanak el

Humolit

Oxigénmentes körülmények közt képződött gyengén bomlott szerves anyag. A sorban a tőzeg előtt áll

Kókuszrost

Tőzeghez hasonló, jó víztartó képességű de attól levegősebb, semleges kémhatású szerves anyag Stabil, lignin tartalma miatt nehezen bomlik, kémhatását tartja Tápanyag tartalma változó lehet Kezeletlen (natúr) változata káros mennyiségben tartalmazhat nátriumot A kezeltnél (mosott, buffered) ilyen probléma nincs Intenzív körülmények közt 2-3 (4) év alatt elbomlik, de pozsgásoknál a 10 évet is kibírhatja

Kotu

Nedves körülmények között, szerves anyagból képződött, fekete színű porszerű anyag Kotusodás folyamán a szerves anyag jelentős része elvész, az ásványi részek viszont feldúsulnak

Moder

Közepesen bomlott avar Egyes szklerenhimatikus (váz) elemek még felismerhetőek

Mohatőzeg

Főleg tőzegmoha-félékből keletkezett tőzegféleség Savanyú vagy erősen savanyú kémhatású (pH 3-4) Meszes vázakat jellemzően nem tartalmaz Préselés után is megtartja formáját Kiszáradás után is, fokozatosan újranedvesíthető Gyommagvakat jellemzően nem tartalmaz Gyakorlatilag sterilTőzegek foszformegkötő képessége nagy, ezért a hiánybetegségek elkerülése végett, foszfor túltelítést kell végezni használatuk előtt Nitrogénszolgáltató képességük nagy, ami pozsgásoknál szintén nem kívánatos

Mor

Gyengén bomlott avar Levéltöredékek egész levelek

Mull

Erősen bomlott avar Az egyes összetevők nem ismerhetők fel

Rétláptőzeg

Rét- vagy síklápokban, magasabb rendű növényekből felhalmozódott tőzegféleség Kémhatása savanyú, semleges és bázikus egyaránt lehet, de a gyengén savanyú a leggyakoribb Gyakran tartalmaz mészvázakat, főleg apró csigákét Nem tömöríthető Száradás után kemény és levegőtlen lesz Csak nehezen nedvesíthető újra Mohatőzegnél általában nagyobb mennyisgű tápanyagot tartalmaz, de káros anyag tartalma is magas lehet Esetenként gyommagvakat, gombákat tartalmazhat Tőzegek foszformegkötő képessége nagy, ezért a hiánybetegségek elkerülése végett, foszfor túltelítést kell végezni használatuk előtt Nitrogénszolgáltató képességük nagy, ami pozsgásoknál szintén nem kívánatos

Rostos tőzeg

Gyengén bomlott tőzeg. A növényi rostok jól felismerhetők

Szuroktőzeg

Erősen bomlott tőzegféleség Egynemű barna vagy fekete anyag

Tőzeg

Nedves levegőtlen viszonyok közt felhalmozódott, részben elbomlott szerves anyag

1. Táblázat Szerves eredetű anyagok

Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Resize%20of%202008Jól érzik magukat szerves anyagban gazdag közegben a levélkaktuszok. Epiphyllum crenatum (x?)

Ásványi talaj: Kizárólag kőzettörmelékből, őrleményből áll. Szerves anyag tartalma 1% alatti. Különösen a durva törmelékes keverékeknek nagyon jó a vízáteresztő képességük. Megakadályozzák a deformált megnyúlásos növekedést, berothadást stb. Hátrányuk, hogy nem megfelelő kémhatás kiválasztásakor nagy valószínűséggel hazavágják a növényt. Használatuk először ködövezetek fajainál, ablakos növényeknél jelent meg. Nagyon látványosan kompakt, egészséges, sűrű formák érhetők el általuk, miközben gyakoribb locsolással a növekedés üteme sem csökken. A magas ásványi anyag tartalom miatt vagy rendszeresen át kell mosni őket, vagy csak felülről locsolhatóak. Magot is lehet rájuk vetni, de a só kiválásokra, ekkor még intenzívebben oda kell figyelni. Kizárólag megfelelő szakértelem, vagy odafigyelés, türelem mellett használatosak. Valamennyi erősebben szukkulens, edafikus talajokon élő fajnál ajánlom használatukat.

Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Resize%20of%202008 Haworthia törmeléken

Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Resize%20of%20Kép%20008Törmelékek előkészítve vetési kísérlethez

Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Resize%20of%20Resize%20of%202009Készre kevert általános drén

 

Szerves anyagok hasznáról

(a leírt arányok kitettség és öntözési gyakoriság függvényében változhatnak)

Használjunk-e? Persze, hogy használjunk. A szerves anyagok, humuszanyagok sok olyan kedvező élettani hatással bírnak, melyek miatt a pozsgás növények többségénél érdemes használni. Általános puffer, jó víztartó és tápanyag szolgáltató. Ugyanakkor persze ezek hátrányként is jelentkeznek, hiszen eltorzítják, sokszor legyengítik a növényt. Tehát: használjunk szerves anyagot a leveles, a nagy bokros és a gyorsan növő és fiatal növények többségénél. Van olyan faj, mely igazából egyik sem, de mégis szüségünk van virágföldre. Tipikusan ilyen az anyósülés (Echinocactus grusonii). Viszonylag lassan nő és kompakt, de mégse szereti a tiszta zúzalék talajokat. Ennek oka, hogy az anyósülés eredeti élőhelye Mexikó legjobb, ma már szinte 100%-ban művelt, termőföldjein volt. Hasonlóak sok Ferocactus, Dél-Amerika síkvidéki, füves területeken növő kaktuszai, mint például számos Gymnocalycium. Számos olyan pozsgásnövény akad, mely bár általában sekély, de magas szerves anyag tartalmú közegben él. Ezeknél a tartási körülményektől függ, hogy mennyi humuszt érdemes használni. Szeretik ha van a talajban, de többnyire megvannak nélküle is.

Mennyit használjunk? Nos, alapvetően tartási körülményektől függ. Én úgy mondanám, hogy a fennt említett vízigényesebb taxonoknál 30-60% (50%) a megengedhető. Az általánosan elterjedt, de kompaktabb növényeknél, mint a legtöbb Mammillaria, Echinocereus, Escobaria, sok Gymnocalycium stb., le kell szorítani 10-20%-ra, de akár sokszor el is hagyhatjuk. A kifejezetten kompakt növényeknél, mint Haworthia, Lithops, Epithelantha, a hegyvidékiek: Rebutia, Sulcorebutia, Teprocactus stb., én kerülendőnek tartom (0-5%).

Függ a növény életkorától: A fiatal növények még nincsenek teljesen „készen”. Gyökérzetük kicsi, struktúrálisan fejletlenek stb. Többnyire nem tolerálják azokat a hibákat, amiket a nagy növények igen, illetve víz és tápanyag igényük magasabb. Ennek megfelelően ajánlottabb nagyobb mennyiségű humuszt használni. A természetben is többnyire olyan repedésekben, résekben indulnak fejlődésnek a magoncok, ahol kedvezőbb a mikroklíma, védettebb a hely. Növekedésükkel aztán hamar elhagyják ezt a helyet. Hogy ez mekkora korban következik be taxonfüggő is lehet. Egy hordókaktusznál az öklömnyi méret még szinte csíra, míg Epithelanthenál már matuzsálem. Általában 2-3 éves kortól és 5 cm-es cserépméret fölött (lásd követező bekezdés) érdemes a komposzt arányát csökkenteni.

Függ a cserépmérettől is! Minél nagyobb egy edény, annál több benne a föld (törmelék), így annál nagyobb mennyiségű vizet, tápanyagot képes tárolni. Hiába van lazább közegben, egy több literes konténer mindig nehezebben szárad ki, mint egy kettő decis. Ennek megfelelően a legtöbb fiatal palántát, kis cserépben nevelt növényt, humuszosabb közegben érdemes tartani. Egy-két literes űrtertalom felett, már nincs feltétlen humszra szükség. Tíz liter fölötti konténereknél pedig, még a legelvetemültebben növekvő gyomoknál is elhagyható.

A humusz pótolható! Részben maguk a szemcsék is átveszik a szerepét. Minél nagyobb a szemcsék fajlagos felülete, vagyis minél porózusabbak, annál jobban képesek helyettesíteni a humuszanyagok kolloid rendszerét. Az olyan anyagok, mint a tufák (bazalttufa, riolittufa) vagy az agyag (kerámia/cserép), csökkentik a szerves anyag igényt. A kemény, tömör kőzetek, mint a gránit, kvarc kavicsok, bazalt, erre sokkal kevésbé képesek.

Jó módszer lehet a faszén használata is. Tapasztalt gyűjtők által ismert régi trükk a faszén használata. Egyesíti a humusz- és ásványi anyagok kedvező hatásait. Erősen porózus, jó puffer, ugyanakkor nagy szemcseméretű is lehet, gyakorlatilag steril és nem bomlik.

A faszénhez köthető a világ egyetlen tradicionális (régi), 100%-ban mesterséges talaja is. Az Amazonas-medencében olyan savas a talaj, hogy szinte semmilyen élelmiszernövény sem termeszthető rajta. Sokáig úgy gondolták, hogy a térségben sosem léteztek nagy települések, mert az indiánok vadászó-gyűjtögető életmódot folytatnak, ami nem elég a jelenleginél nagyobb népsűrűség fenntartására. Több helyen azonban olyan talajok találhatóak, melyek kémhatása durván semleges, akár évi 3-4 betakarítás is lehetséges rajta (!) és a folyamatos művelés ellenére sem merülnek ki (!!). Talajszelvény alapján egyértelmű, hogy több méter (!!! És van még felkiáltójelem!!!!) vastagságban mesterségesen hozták létre a termőréteget. A bizonyítékok alapján valamikor számos városban, magas népsűrűséggel volt megtalálható az őshonos lakosság. Az ő ellátásukra  készültek ezek a földek. Az európaiak bejövetele után, elsősorban a behurcolt betegségeknek köszönhetően, a lakosság lélekszáma a töredékére esett vissza (értsd: kiírtották őket). Ezzel együtt egy életmódváltás történt és a talajkészítés receptje elveszett. Ma sem tudjuk, hogy pontosan hogyan készültek, de úgy tűnik a fő összetevő a faszén. Szántóföldi kísérletek nagyon kedvező, akár 50%-ot meghaladó produkció növekedést okozott.

 

 

Mi is legyen akkor a cserépben? Módszerek, tévhitek, hibák.

„A pozsgásoknak legalább 30% drénanyagot (vízvezetőt) tartalmazó enyhén savanyú ültetőközegre van szükségük”, tartja a régi axióma. Ez persze nem igaz. Mint minden általánosítás ez is megállja a helyét, ha a nagy átlagot nézzük, de konkrét eseteknél bizony sokszor megbukik. Ennek oka a termesztett taxonok nagy és egyre nagyobb száma.

 

            Módszerek: Sokáig ismeretlen volt a gyűjtők előtt az a környezet, amelyből szeretett, féltett növényeik származtak. Ez volt az egyik oka, hogy a nyugati világban az úgynevezett mesterséges tartás terjedt el. A másik ok az ipari jellegű kezelés volt, ami megköveteli a minél homogénebb elhelyezést. Nem lehet egy több ezres gyűjteménynél egyedre szabott keverékeket összeállítni. Ilyenkor a növények, igényeiktől függetlenül, gyakran számukra teljesen idegen közegekre kerültek rá. Mindenki által ismert pl. a (moha)tőzeg, mely egy szélsőségesen savanyú, tápanyagszegény, tartási hibákat sok fajnál nehezen toleráló környezetet teremt. Ennek ellenére, mind a mai napig igen sokan használják és érnek el vele nagyon szép eredményeket. Nálam és azt hiszem a legtöbb embernél, viszont a tőzegbe ültetett növények, már a víz puszta látványától kirothadnak. Az ilyen típusú, fizológiailag idegen talajok folyamatos stresszfaktort jelentenek az élőlénynek, így benne való életbenntartásukhoz, rendszeres mesterséges beavatkozásra van szükség. Értsd: tápoldatozni és permetezni kell. Az egyre inkább teret hódító fiziológiailag optimális tartás esetében ez jóval kisebb mértékben szükséges, vagy akár el is hagyható.

Mit is jelent ez? A növények számukra nagyon idegen környezetben is képesek növekedni. Tőzegre visszatérve: nehezen képzelhető el ennél idegenebb anyag, hiszen nem sűrűn látni pozsgást tőzeglápban? (Én mindössze egyetlen broméliafajról tudok: Connelia quelchii, mely Dél-Amerikában a Mesa-hegység, magashegyi, alkalmanként erős sugárzásnak kitett mocsaraiban él.) Ekkor, azonban a verseny- és ellenálló képességük lecsökken. Nem állítanak elő olyan anyagokat, melyek szerepe a védekezésben van, teljes mértékben a növekedésre, szaporodásra koncentrálnak. Ezek ún. szekunder (másodlagos) anyagcseretermékek, melyek a növény primer (alapszintű) folyamatai, mint a légzés, fotoszintetizáció, során nem jönnek létre, külön energia befektetést igényelnek, így ezek az elsők melyen a növények spórolni szoktak. Magyarul: előállításuk sokba kerül, így ha nincs rá keret, nem kerülnek gyártásra. Normál esetben a növény önmaga védekezne a támadások ellen, (jobbára eredménnyel), ilyenkor azonban nekünk kell. Sajnos az ehhez szükséges szerek igen erősek, így sokan inkább magukat mérgezik velük, mint a parazitákat. Sokuk a kezdők számára beszerezhetetlen, illetve a hozzáférhető szerek hatástalanok.

A másik hasonló, élősködőkhöz kapcsolódó hátrány a tápelemek állandó felvehetősége. Hazánkban legtöbb problémát a szívókártevők jelentik. Az általuk fogyasztott táplálék (nedv), egy nitrogén szegény anyag. Az állatoknak, és különösen a kitin (N-tartalmú poliszacharid) vázú élőlényeknek nagyobb mennyiségű nitrogénre van szükségük az életfolyamataikhoz, mint a növényeknek. Ezért van az, hogy a táplálék nagy részét változatlan formában kiürítik (mézharmatàcukrozott tetűkaki). Amennyiben biztosítjuk, hogy a nitrogén a nedvkeringésben csak rövid ideig legyen jelen, azzal erősen visszavetjük a kártevőket, miközben a növény fejlődése nem csökken számottevően.

A nitrogénhez kapcsolódik még egy érdekes dolog, nevezetesen hogy ez az egyetlen tápelem, melynél az a jó, ha minél több részletben kerül kijuttatásra. Nem csak pozsgásoknál van így. Szántóföldi növényeknél 2-3, zöldségeknél 4-5 alkalom az optimális. A többi tápelemnél általában egyszerre szórják ki az éves mennyiséget, de foszfornál például több éveset is ki lehet helyezni egyszerre.

Itt jegyzem meg, hogy a növények 10-15%-os fogyasztást még maximálisan tolerálni képesek, vagyis a produkciójukban (termelésben) ennyi még nem látszik meg. Problémát mindig a tömeges elszaporodások jelentik, amik viszont a védekezni képtelen egyedeken hatványozottan gyakrabban fordulnak elő. Nálam súlyos gyapjastetű fertőzések szinte mindig azokon a növényeken jelentek meg telente, melyeket nyáron nem megfelelő közegben neveltem.

Szintén probléma, a taxonok termesztésbeli és élőhelyi „kétarcúsága”. Gyakran tapasztaljuk, hogy élőhelyi fotókon teljesen máshogy néz ki az adott növény, mint ami nekünk otthon van. Ennek szintén egyik oka lehet a talaj. A tövisek mérete, sűrűsége szintén spórolási lehetőség. Ez felfújt, csökött, „zöld” növényeket eredményez. Gondoljunk csak a bolti saláták esetére, melyek vitamin és ásványi anyag tartalma gyakorlatilag nulla. Önmagában ritkán szembetűnő ez a hiba, de ha egymás mellé teszünk két ilyen egyedet, mindjárt kiderül a turpisság. A különbség nagyjából olyan, mintha egy-egy oltott és saját gyökerén élő növény habitusát próbálnánk összehasonlítani. Különösen látványos ez pl a hajas kaktuszoknál, melyeket, ha savanyú törmelékre ültetünk számos kis bubifrizurás Tupír Timit kapunk eredményként.

Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Resize%20of%20Kép%20060Hajasok zeolitos talajon. Vaku fényében sajnos a sűrűség nem jön jól vissza, de a növekedési sebesség jól látszik.

A harmadik, szintén gyakori ebből fakadó probléma a túlfújódás. Azok a taxonok, melyek élőhelyükön a rövid ideig (néhány óra) rendelkezésre álló vízkészletekhez alkalmazkodtak, hosszabb (néhány napos) nedvességtartalom hatására túlszívják, túlfújják magukat, szétrepednek. Az edafikus talajokon élő növények közül sok ilyen. Mivel ezeken a talajokon a víz gyakran csak átzuhan, a pozsgások evolúciójuk során erre a kihívásra a minden áron való felvétellel válaszoltak. Ez azt eredményezte, hogy nincs szabályozó mechanizmus, nem volt rá szükség, a túlzott vízfelvétel ellen. Ezt erősítheti a magas nitrogén felvétel is, mely közismerten gyengébb növényeket eredményez.

Ugyanez okozza a megnyúlásos növekedést. Ilyenkor a növények nem repednek, hanem abnormálisan növekednek. Jó példa erre az ablakos növények habitusa. Ha ablakos Haworthiákat savanyú törmelékre, pl. zeolitra ültetünk, azok olyanok lesznek, mint a szűzlány csecse: kicsik, kompaktak és gyönyörűek. Így készíthetünk a salátából valódi pozsgást.

Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Resize%20of%20haworthia%20cymbiformis%202004_08_26(84) Haworthia cymbiformis var. cymbiformis hagyományos és törmeléktalajon.

Csalások, trükkök: Mi van akkor, ha az ember több módszer előnyeit is élvezni szeretné?

Talajtakarás. Két céllal használhatjuk: vagy esztétikum, vagy párolgásgátló. Néhány színes kavics jelentősen fel tud dobni egy pozsgás tálat, így legtöbben a takarást díszítő céllal próbálják használni. A baj csak az, hogy a párolgást gátló hatást, nem szokás figyelembe venni. Mivel ma már szinte csak műanyag edényeket használunk, ha letakarjuk a földet valamilyen kemény kőzettel, pl. folyami kaviccsal, az olyan, mintha rátennénk az edényre a fedőt. Célnak megfelelően kell kiválasztani a felhasznált anyagot.

Amennyiben csak a kinézeten szeretnénk javítani a „tető” legyen porózus. Jól használhatóak erre a célra a kisebb nagyobb tufák, tégla, kerámia, beton, műkő stb. Még ebben az esetben is fennáll a vízvisszatartó hatás, ezért érdemes lehet a szokottnál lazább talajt használni, vagy ritkábban öntözni. A porózus kőzetek még kis mennyiségben is erős pH módosításra lehetnek képesek, így az ültető közegéhez hasonlót kell választanunk.

Tömör kőzetek, mint például a szinte csak kvarcból felépülő folyami kavicsok, jól használhatóak zúzaléktalajok teljes kiszáradásának gátlására. Mivel ezek igen lazák, nem alakulhat ki bennük még ilyenkor sem pangó víz. A takarás csak arra képes, hogy egy magasabb páratartalmat tartson fenn, így gátolva meg a gyökérzóna hirtelen és teljes kiszáradását. Használata olyanoknak javasolt, akik szeretnék a levegős törmeléktalajok előnyeit élvezni, de nem érnek rá rendszeresen öntözni, vagy egyszerűen csak lusták, feledékenyek. Agócs Gyuri szokta mindig emlegetni, hogy ő csak úgy sitty-sutty, vagy kap, vagy nem kap alapon szokott locsolni. Nála tökéletesen működik a takarás, míg másoknál egy az egyben kirothasztotta a növényt.

(Tipp: patakok, gyorsabb folyók árterein nagyobb mennyiségben lehet szedni pl. építkezési hulladékból keletkezett, természetes folyami kavicshoz hasonlóan lecsiszolódott téglát, betont, üveget stb.)

Rétegezés: Több különböző talajt használunk egy cserépen belül. Felső rész egy durva őrlemény. Ebben van a gyökérnyak és a gyökérzet felső negyede-harmada. Az alsó rész hagyományos talajt tartalmaz, melybe már csak hajszálgyökerek hatolnak le. Én még nem próbáltam. Hátránya lehet, hogy lehetetlenné teszi a közeg nedvességtartalmának ellenőrzését.

Kiemelés: Az előzőhöz hasonló, azzal a különbséggel, hogy a növény maga itt benne sincs a talajban. Tulajdonképp a vízkultúra szárazföldi változata. A növényt rögzítjük 2-3 kő közt, vagy egy kövön, esetleg kőben és ezt helyezzük rá a talajra úgy, hogy a gyökérzet vége leérjen. Ezt régóta használják bonsai szerű, illetve kaudexes és kaudiciform (tőszáras és tőszár szerű) növények látványos elhelyezésére. Amennyiben a pozsgás gyökerei túl rövidek, vagy kis méretű egyedet szeretnénk így elhelyezni, a követ süllyesszük be a talajba, majd a növekedésnek megfelelően, évről évre emeljünk rajta.

Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Resize%20of%202008 Trichocaulon cactiforme zeolitban. Gyökérnyakat kiemeltem a rothadás elkerülésére. Intenzív locsolás ellenére problémám még nem volt.

 

Tévhitek. Sajnos sikeres tapasztalt gyűjtőktől is hallok néha egy-egy akkora ökörséget, ami épp csak, hogy el nem bőgi magát. Ebből is látszik, hogy mennyire egy elhanyagolt téma ez, melyre csak rájátszik a magyar nyelvű szakirodalmak ritkasága ill. nagyközönség számára hozzáférhetetlensége. Ennek következménye az, hogy ha valaki leír valami marhaságot, azt sokszor átveszik mások is. Ennek oka egyszerűen az, hogy míg külföldön egy-egy vékonyabb rétegnek is több szakirodalom áll rendelkezésére, mint nálunk egy szélesebbnek. Ilyenek számos területen vannak. Terrarisztikában Pénzes úttörő magyar irodalmi munkát végzett, de ugyanakkor ő írta, hogy a kígyók csak akkor esznek, ha az előző táplálékot már kiürítették. Nem is igazán értem, akkor minek az állatra két lyuk? Egy kertészeti alapmű szerint -10 fok alatt végzett metszésnél elfagy a növény. Igazából a nyugalomban lévő növénynek semmi baja nem lesz. A kertész fog elfagyni.

Kaktuszológia területéről ezek jutottak eszembe:

A mész (karbonát) tartalom ártalmas. Ha az, mért él a taxonok jelentős része mészkövön? Alig néhány csoport van, melyről azt tartják, hogy képesek életben maradni meszes talajon (Astrophytum). Mintha Mexikó java részét, és ezzel kaktuszos élőhelyek ezreit, nem egy korall-mészkő plató alkotná. Mintha a hazai (Eurázsiai), pozsgás élőhelyek java része nem mészkövön és dolomiton lenne. A karsztosodó kőzetek adják az edafikus élőhelyek egy jelentős hányadát!

Olyan állítást is hallottam, mely szerint a hazai mészkő nagyon puha, ezért erősebben bázikusabb, mint az élőhelyi. Nem igaz, de van igazság tartalma. Bár a hazai mészkövek többnyire megfelelőek, de kevés helyen bányásszák őket és ezek közül több is igen puha.  Ezek egyedüli közegnek nem, legfeljebb adalékanyagnak használhatóak. Ilyenek pl a pilisi, Eger melléki, keresztúri mészkövek. Az is gondot okozhat, hogy a dolomitot, dolomitos mészkövet is ugyanezen név alatt árulják (pilisvörösvári mészkő dolomit!). Az általam alkalmazott kemény, enyhén kristályos, bükki mészkő magában is tökéletes. A különbség, kis tapasztalattal, szemre is megállapítható. Dolomittól úgy tudjuk elkülöníteni, hogy az gyenge savakban nem pezseg, hidegen még sósavban sem. Amennyiben azonban nem vagyunk benne biztos mivel állunk szemben, keressünk kristályos anyagokat. Azok tuti, hogy elég kemények. (Tipp: Hazánkban több helyen árulnak őrölt márványt pl Mád, de magunk is törhetünk hulladékból.)

A savanyú bazalt. Talán az egyik leggyakoribb tévhit. Több könyvben, újságban, cikkben is leírták már ezt. A bazalt egy ERŐSEN BÁZIKUS kiömlési magmás kőzet! Ennek elterjedtsége valószínűleg az előző tévhitből fakad. Sokan tartanak jó eredménnyel bazalton növényeket, de mivel a pozsgások nem bírják a lúgos talajt, következésképp a bazalt csak savanyú lehet.

Sajnálatos tény, de szakirodalmakban is sokszor csak annyi van, hogy a talaj meszes, vulkanikus, szerves stb. A probléma az, hogy igazából nem az eredet számít, hanem a tulajdonság. Vulkanikus anyagok kémhatása a teljes skálát felöleli. Ennek megfelelően egy bazaltlakónak nem jelent nagy változást a mészkő, ezzel szemben a riolit igen.

Az öntözővíz megváltoztatja a kémhatást. Szintén bazalttal kapcsolatban olvastam, hogy bár lúgos anyag, mivel kemény, a víz kémhatása miatt enyhén savanyú közegnek számít. Ez az előző logika, kissé nyakatekert, továbbfejlesztett változata. A tömör, vizet fel nem szívó anyagok, viszonylag kis felülettel rendelkeznek, így kevésbé, ill. lassabban képesek pufferolni az őket érő kémiai behatásokat. Bár ettől a bazaltos közeg nem lesz savanyú, de valamivel eltolódhat a közeg pH-ja. Leginkább öntözés dominánsnak a sok szabad kvarcot tartalmazó gránit és homok nevezhető. Ezek talajként szélsőségesen savanyúak, ültető közegként inkább semlegesnek, enyhén savanyúnak tekinthetőek. Itt jegyzem meg, hogy mint a vízkőoldós reklámokból tudhatjuk, hazánk területének nagy részén a kemény, enyhén lúgos vizek dominálnak. Tehát az öntözés már azért sem savanyít. (Azokon a helyeken, ahol a talajvíz savanyú ált. magas fémtartalom miatt nem használható.)

A magvetés Ca-tartalma káros. Az optimális csírázás gyakran kémhatáshoz kötött, így ez nem feltétlenül igaz. Azonban van benne igazság. Nevezetesen a meszes talaj algásodásra hajlamos, a megszáradó algaréteg pedig, felpöndörödve képes felszakítani a magoncot. Ez ellen többféleképp is védekezhetünk. Amint lehet, térjünk át a felülről való locsolásra, vagy vessünk törmelékre és csak a borsónyi magoncokat vegyük ki az inkubátorból. (Kaktuszoknál a csírázásra gyakorolt hatás eléggé ismeretlen. Ezzel kapcsolatos kísérleteim eredményeit várhatóan később fogom leírni.)

Eltérő klíma. Gyakori hivatkozás, hogy ezt, vagy azt az anyagot azért kell használni, mert a mi klímánkon ez egy másiknak felel meg. Így leírva elég idétlenül hangzik, de néhány példából mindjárt érthető lesz. Valóban igaz, hogy az eltérő klíma miatt más folyamatok játszódnak le hasonló körülmények között. Már említettem, hogy hazánkban (és északabbra ez még inkább így van), a kilúgzódás végeredménye egy világos, savanyú, szilícium gazdag talaj (podzol). Ugyanez a trópusokon egy alkalikus, vörös talajt eredményez (laterit/plintit).

Hasonló a helyzet a humusszal. Olvastam egy cikket, ahol Uebelmanniák esetében feszegették a közeg humusztartalmát. A szerző azt hangoztatta, hogy egyes fajok magas szerves anyag tartalmú környezetben élnek, tehát ebben gazdag ültető közeget kell használnunk. Ez így is van. Azonban ilyenkor azt is figyelembe kell vennünk, hogy nálunk a lebomlást akadályozza, és így a felhalmozódást segíti, a víz többlete (anaerob viszonyok), míg náluk annak hiánya. Előbbi esetben gyengén bomlott, gyakran még formáját megőrzött nyers, szálas anyag, míg utóbbiban erősen módosult szerves-ásványi humuszkolloidok keletkeznek. Tehát a tőzeg még mindig nem élőhelyi anyag. Csak homályosításként jegyzem meg, hogy Ca-, Na-, Fe-humátok stb. dominanciája esetén is humuszról beszélünk, holott ezek tulajdonságai gyökeresen eltérnek egymástól.

Ugyanez vonatkozik az agyagra. Az agyag, kolloid tulajdonságú részekből, döntően agyagásványokból épül fel. Hogy mikor melyikből, az klimatikus adottságok függvénye. És hát ugye nem mindegy, hogy alacsony duzzadó (víztároló) és kationmegkötő képességű kaolinit, vagy erősen duzzadó és közepesen nagy kationmegkötő képességű vermikulit a fő alkotó. Ráadásul a cementálódott, evaporitokban gazdag finom port, gyakran keverik az agyaggal.

Összesítve: Mivel egyes anyagok tulajdonságai, egyazon név alatt is, eltérhetnek a hazaitól, mindenkor azok alaptulajdonságait kell figyelembe vennünk.

Saját gyökéren nem, vagy nehezen tartható növények: Ez az a termesztési kategória, ami szerintem igazából nem létezik. Általában azokat a növényeket tartják nehezen tarthatónak, melyek téli növekedésűek, vagy nekik nagyon idegen talajon próbálják őket nevelni.

A közgondolkodással ellentétben a téli növekedésű nem azért növekszik télen, mert a déli féltekéről származik és ott olyankor van nyár. Nem tudom, hogy ezt ki okoskodta ki, de akkora hülyeség, hogy az már fáj. Az itt téli növekedésű fajok őshazájukban is téli növekedésűek. Egyszerűen csak náluk az esős évszak a rövid nappalos, hűvös időszakra esik, így nálunk is ősszel kezdenek el fejlődni. Kényességük egyszerűen abból fakad, hogy mi sokszor ezeket is többihez hasonlóan kezeljük. Olyan ez, mintha egy Ferocactust próbálnánk meg decemberben növekedésre bírni.

Talajnál a problémás növények többnyire az ultraszelektív közegeken élők közül kerülnek ki. Számos ilyen akad: sós, szikes gipszes talajok, szerpentinitek, dolomitok stb. A legtöbb problémás növény, fent leírtak miatt, szilícium szegény talajokhoz kötött. Gondoljunk bele, hogy ha egy szélsőségesen bázikus sziklaalapon élő növényt próbálunk savanyú homoktalajon nevelni, az olyan mintha tölgyet próbálnánk tavi fajnak eladni.

Mindenható zeolit/riolit: A zúzalékok használatának terjedésével alakult ki az a tévhit, hogy a zeolit (zeolit tartalmú riolit tufa) mindenhez jó. Való igaz, hogy magas ásványi anyag tartalma miatt, lápi növények kivételével, kis mennyiségben minden növénynek adható. Mivel azonban egy erősen savanyú tufáról van szó (enyhén metamorf riolittufa), bázikus talajon élő fajok esetében, könnyen okozhat mérgezést, égést. A dologban az átverés az, hogy az ilyen típusú anyagok pH módosító hatásukat jórészt ionmegkötéssel fejtik ki. Mivel ez a vízből történő lassú kicsapódás eredménye, így eleinte az eredmények minden esetben kedvezőek. Mikor hagyományos gyengébben pozsgás selyemkóróféléket (Huernia, Orbea stb.) ültettem zeolitos (5-20%) talajra, nagyon szépen megindultak. Aztán az első tél végén lassan kezdtek fejlődni. Következő télen úgy néztek ki a gyapjastetűtűl, mint egy birkabunda. Tavasszal alig indultak meg és jelentős volt a hajtás száradás. Ezek után talajt cseréltem. Nagy mennyiségben használata kerülendő Sedumok, Mammillariak, Echinocereusuk, Ferocactusok, selyemkóró-félék, Euphorbiák stb. többségénél.

Van még egy fontos dolog: Általános tapasztalat, hogy az őrleményt árusítók nem tudják, hogy nekünk mire van szükségünk. Amit általában növényekhez javasolnak, az nem a legmegfelelőbb. puha, viszonylag könnyen szétesik, nagy mennyiségben nem használható. Ez van a közismert macskaalomban is. A nekünk megfelelőt sétánykő néven találjuk meg. Abból is a sárga színűre esküsznek a legtöbben. Ez egy kicsit keményebb, kvarcosabb, hosszú távon is jól használható.

 

Hibák: Mi van akkor, ha nem találjuk el az optimumot. A talajból eredő hibák kiszűrése gyakran igen nehéz. Ennek az az oka, hogy a tünetek nem tipikusak, sok minden más is okozhatja őket, illetve, hogy késleltetve, többnyire a pihenési időszak alatt jönnek elő. Gyakran más probléma elfedi őket. A talaj okozta stressz miatt a kártevők könnyebben támadnak.

Túl durva szemcse, alacsony szerves anyag tartalom. A növény kókadt, kiszáradás jeleit hordozza, nehezen fejlődik.

Túl finom szemcse, magas szerves anyag tartalom. Gyakori berothadás, csökött, kicsi gyökérzet. Jellemző a megnyúlt, felfújt növekedés. Tipikus formája figyelhető meg ablakos növényeknél, ahol a finom és durva szemcsére ültetett növények, különböző fajnak néznek ki. Pihenési időszak alatt élősködők megjelenése valószínű.

Túl bázikus pH. Mivel a használható kemény kőzeteknél a bázikusság ritkán ér el olyan mértéket, hogy mérgező legyen, az egyetlen tünet a lassú fejlődés. Igen nehéz észrevenni.

Túl savanyú közeg. A leggyakoribb probléma. Enyhe mérgezés esetén csak a téli élősködő dömpinggel jön elő. Súlyosabbnál a tövisek megritkulnak, rövidülnek, torzulások jöhetnek létre. Tipikus hiba Mammillariák, Echinocereusok stb. esetén. Súlyos mérgezésnél, elsősorban leveles, ágas fajoknál, égés figyelhető meg. Az egyébként egészségesnek kinéző növény alulról fölfelé, majd felülről lefelé száradni, rothadni, és/vagy feketedni kezd. Más betegségektől, úgy lehet elkülöníteni, hogy általában a középső rész marad legtovább életben. Tipikus Sedumok, Crassulák, Tacitus, egyes Euphorbiák esetén.

Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Resize%20of%2059Túl savanyú pH Mammilláriaknál és Echidnopsis cereiformisnálLeírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Resize%20of%20Kép%200h61

 

 

Öntözés.

Szívassunk, avagy ne? Öntözés terén két módszer ütközik egymással: a felülről történő locsolás, és az alulról történő szívatás. A kaktuszos élet egyik fele az egyiket másik a másikat használja és mindkettő esküszik, hogy az övé a jobb. Igazából egyiküknek sincs igaza, mert a „jóság” a körülményektől függ.

A szívatás előnye, hogy a cserép teljesen átnedvesedik, a vizet, tápanyagokat van idejük a növényeknek fölvenni, elegendő ritkábban alkalmazni. Nagyobb mennyiségű növény esetén sokkal kényelmesebb megoldás, egyszerűen a tálkába kell tölteni a vizet, majd a felesleget eltávolítani. Hátránya, hogy a felesleges ásványi sók felhalmozódhatnak a talajban. Ez „elsósodáshoz”, szikesedéshez vezethet, melyet jól mutat a felszínen kiülő világos, gyakran szélein rozsdás, mintájában karfiolra emlékeztető kiválás. (Ált. nem Na, hanem Ca, Mg tartalmú. Tehát csak megjelenésében emlékeztet a valódi szikre.) Gyorsabban mutatkozik meg savanyú közegnél, mivel itt mobilisabbak a sók, hamarabb vándorolnak és ülnek ki a felszínre. Az erre hajlamos növények könnyebben szétrepednek. Hosszabb száraz periódus után szoktatni kell őket, mielőtt teljes vízadagot adunk. A módszert ajánlom azoknak, akik ásványi anyagokban szegényebb talajokat használnak (homok, humusz), vizük nem túl kemény, ellenben gyűjteményük nagy. Semmiképp nem ajánlom ásványi talajokat használóknál. A só felhalmozódás elkerülése érdekében az időnkénti felülről történő átmosást érdemes elvégezni. Figyelem! Technikai szempontból, az is szívatásnak számít, ha felülről locsolunk, de a növény alatt tálka van, ahonnan a vizet visszaszívhatja.

Felülről való öntözéskor, a víz gyakran csak átszalad a közegen. Előnye a rövid vízhatás, só kimosás, gyakori locsolási lehetőség, a felfújódás, repedés, megnyúlásos növekedés kisebb esélye. Hátránya, hogy időigényesebb, gyakrabban kell ismételni, több odafigyelést kíván. Tömörebb talajoknál előfordul, hogy a víznek nincs ideje beszívódni a mélyebb részekre, hanem megtölti a cserepet és nagyrészt haszontalanul lefolyik az oldalán. Ajánlom olyanoknak, akik a laza, ásványi talajokat részesítik előnyben, vagy öntözővizük kemény. Kisebb gyűjteményekben jobban használható.

Gyakoriság: Az előbb előnyként és hátrányként is feltüntettem a gyakori locsolást. Előny, mert sok taxonnál, sokszori kis vizes locsolásnál jobb, kiegyensúlyozottabb növekedés érhető el. Hátrány, mert időigényesebb, mi pedig ugye alapvetően lusták vagyunk.

Időközök: Főleg kezdők kérdezgetik, hogy milyen időközönként locsoljanak. Sajnos erre nincs törvény, mindenkinek magának kell kitapasztalnia. Nem akarom ismételgetni a jól ismert frázisokat, de hát muszály. Csak a főbb szabályok:

A kisebb cserépben lévők, és a leveles növények nagyobb gyakoriságot igényelnek, mint a nagyobbak és a kompaktabbak.

A törmeléktalajok az extrémen gyakori locsolást is lehetővé teszik, a szerves és finomszemcsések nem. (Ne feledjük: a pozsgások leggyakoribb haláloka az agyongondozás.)

Az edafikusan száraz talajokról származók jobban szeretik a kis adagos, gyakori locsolásokat, míg a többi a nagy adagos, ritkát.

Nálam van olyan taxon, melyet nyáron naponta locsolok. Ezek kicsik, kis cserépben és tiszta, durva törmelékben élnek. Gyors növekedésük ellenére, mégsem híznak el látványosan, mint várnánk. Értelemszerűen ugyanezt egy 30 centis Feróval nem nagyon lehetne megcsinálni.

Mivel locsoljunk. Itt két fő forrás van: talaj és esővíz. Hazánk területének nagy részén a víz kemény, semleges, enyhén bázikus kémhatású. Az Alföldön viszont savas és gyakran fémes is. Ez a talaj és csapvízre egyaránt vonatkozik. A csapvízből azonban vegyileg sok oldott anyagot (Fe, Al), már kicsapattak. Az esővíz mindig lágy, enyhén savas.

Esővíz használatát ajánlom szívatásos locsoláshoz, illetve kedvezőtlen, sós, vasas, szennyezett talajvizek esetén. Hátránya, hogy gyűjteni kell, és mivel tápanyagszegény kiegészítő tápoldatozást igényelhet.

            Talajvizeket a felülről történő öntözéshez. Előnye, hogy nagy mennyiségben áll rendelkezésre, tápanyagban gazdagabb. Hátrány hogy összetétele sokszor kiegyensúlyozatlan, mérgező anyagokat tartalmazhat.

            Mindkettőre igaz, hogy érdemes feldolgoztatni őket. Használjunk tó vagy akváriumvizet locsoláshoz Ezek híg trágyaoldatnak felelnek meg és kevésbé hajlamosak szélsőségekre.

Vizek

Berettyó

Magas sótartalom, szikesítő hatás

Duna Dráva Sió Berettyó

Meszes víz/üledék

Tisza Körösök Szamos Túr Rába Rábca

Savanyú víz/üledék

 

 

Felismerés

A kőkereskedelemben, mint sok más területen is, általánosan elterjedt néhány gyűjtőnév használata, mely nem feltétlenül fedi a valóságot. Például minden mélységi magmás, sőt néhány esetben még az egynemű, erősen metamorf kőzeteket is gránitnak hívják. A riolittufát sokan ismerik, szemcsés összetétele miatt, homokkőnek. E miatt szükséges, hogy fel tudjuk ismerni legalább nagyjából, hogy mit vásárolunk. Mivel ásvány-kőzethatározó kézikönyvek széles körben kaphatóak, csak néhány általános elvet tüntetek fel.

Legegyszerűbb az eset vulkanikus kőzetek esetén. Ezek egy egyszerű táblázat segítségével kikövetkeztethetőek.

Magmás kőzetek

x

Ultra bázisos pH

Bázisos pH

Semleges pH

Semleges savanyú pH

Savanyú pH

Mélységi

peridotit

gabbró

diorit

granodiorit

gránit

Kiömlési fiatal

pikrit

bazalt

andezit

dácit

riolit

Kiömlési öreg

 

diabáz

porfirit

 

kvarcporfír

Színes összetevők

Olivin

Olivin piroxén

Piroxén amfibol (biotit)

Biotit (amfibol)

Biotit

Színtelen összetevők

_____

Anortit

Semleges plagioklászok

Savanyú plagioklászok

Savanyú plagioklászok kvarc

Általános tendencia

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>> 

A szín világosodik. Szilícium tartalom és vele a savanyúság nő. Bázikusság csökken. Keménység, mállásnak való ellenállás nő.

2. Táblázat Magmás kőzetek általános osztályozása

            Az itt jól megfigyelhető ásványok sokszor más alkalommal is segíthetnek a számunkra fontos tulajdonságok megállapításában.

Amfibol

Piroxénektől megnyúltabb feketés-barnás-zöldes kristályok

Anortit

Ca[Al2Si2O8]

Biotit

Sötétbarna csillám Egyes homokokban gyakori

Gránátok

Focilabdaszerű, mállásnak ellenálló ásványok A zöld mész, vörös vas jelenlétére utal

Kvarc

SiO2 Világos, igen kemény többféle kristályformában előforduló anyag Szabad formában való megjelenése szinte mindig erősen savanyú kőzetre utal

Muszkovit

Világos, sárgás-barnás ezüstösen csillogó csillám Mállásnak ellenálló, ezért gyakori

Olivin

(Fe,Mg)2[SiO4] Zöldes apró kristályok Víz hatására barnásan rozsdálnak Ez bazaltnál jól megfigyelhető

Piroxén

Amfiboloktól zömökebb, megnyúlt, feketés-barnás sötét kristályok

3. Táblázat Jelzés értékű ásványok

            Ezek sokszor segítenek még metamorf kőzetek esetében is, de szedimentek (üledékesek) esetén sajnos gyakran nem. Mivel különböző körülmények között keletkezett anyagok mosódhatnak össze, így előfordulhat, hogy pl. magas Si tartalom párosul meszes ragasztóanyaggal. Ezek pontos összetételének megállapításához már szakértelem szükséges, így ha bizonytalanok vagyunk bennük, inkább kerüljük őket. Annyi azonban mindenképp igaz, hogy a folyami kavicsok, homokok magas kvarctartalmúak, tehát savanyúak. A lerakott homoknál már lehet eltérés. A Dunántúlon a meszes homok és lösz, a Dunán innen viszont a mészmentes a jellemző.

Pár kép segítségnek

Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Resize%20of%20Resize%20of%202009 

Zeolit/riolit

Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Resize%20of%20Resize%20of%202009

Mészkövek

Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Resize%20of%20Resize%20of%202009

Márvány

Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Resize%20of%20Resize%20of%202009

Bazalt

Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Resize%20of%20Resize%20of%202009

Palák

Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Resize%20of%20Resize%20of%202009

Kalcit

Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Resize%20of%20Resize%20of%202009

Gránit

Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Resize%20of%20Resize%20of%202009

Diorit

Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Resize%20of%20Resize%20of%202009

Granodiorit

 

 

 

 

 

 

 

Vásárlás.

Példaként feltüntettem néhány árat, melyek segíthetnek elindulni. Ezek többsége termelői ár, így legtöbben ennek a sokszorosáért juthatnak csak hozzá.

 

0-1 mm mosott homok

1600 Ft/t

0-4 mm mosott homok

1270 Ft/t

0-8 mm mosott sóder

1180 Ft/t

0-16 mm mosott sóder

1230 Ft/t

0-24 mm mosott sóder

1150 Ft/t

0-32 mm mosott sóder

1000 Ft/t

4-8 mm mosott kavics

1150 Ft/t

8-16 mm mosott kavics

1150 Ft/t

16-24 mm mosott kavics

1150 Ft/t

16-32 mm mosott kavics

1150 Ft/t

0-1 mm nyers homok

1500 Ft/t

1-125 mm nyers sóder

460 Ft/t

1-125 mm bányakavics

690 Ft/t

30< mm kulékavics

370 Ft/t

4. Táblázat Egy alsózsolcai kavicsbánya 2007-es áfa nélküli árai

 

 

Mádi riolittufa és metamorfitjai (zeolit stb)

0-2 mm zúzalékok 1400-4000/q Kiszereléstől függően

4-20 mm zúzalék 1500 Ft/q

Mészkőzúzalék Bükk

0- 1- 2-es szemcse 1400-1700/q

Mészkőzúzalék Pilis

0- 1- 2-es szemcse 900-1200 Ft/q

Színes, kemény őrlemények (Márvány gránit)

1- 2-es szemcse 4500-7000/q

Perlit

0-6mm 15 Ft/l

Bazalt Tarcal környéke

2 mm ~2000 Ft/q

5. Táblázat Őrlemények 2007-es árai

            Ezek elérhetőségével sokaknak lehetnek problémái. Érdeklődhetünk a következő helyeken: Tüzépek, építkezések, helyi szakemberek. Kis mennyiségben olcsón juthatunk hozzá szakmunkások maradék anyagaihoz pl. sírköves, műköves, kőműves. Ők sokszor a beszerzésekben is segíthetnek. Szintén olcsón vagy ingyen szerezhetünk alapanyagot bontásokból. Cementes anyagok, beton, műkő, használhatóak meszes anyagok, tégla semleges helyett. A 19. században és a 20. elején sokszor alkalmaztak riolitot elsősorban kerítésekhez, lábazati anyagokhoz (ez újabban megint divat). Szinte bármit megtalálhatunk a temetőkben. Az itteni bontott anyagokat, főleg vidéken, gyakran nem szállítják el, hanem valamelyik sarokban deponálják. Ezekből mi is szemezgethetünk. (Mielőtt nekiesünk samuval, azért győződjünk meg róla, hogy tényleg szemét. Ha van gondnok kérdezzük meg.)

 

Név

Tulajdonságok/jellemzők

Adamellit

Savanyú, durvaszemcsés, vulkáni kőzet

Agglomerátum

Lekerekített kőzettörmelékből cementálódott kőzet

Agyag

Döntően agyagásványokból felépülő változatos összetételű üledékes kőzet

Agyagkő

Finom agyagásványokat nagy mennyiségben tartalmazó üledékes kőzet Kvarc földpát és mésztartalma változó

Agyagpala

Kvarc csillám és földpát keverékéből felépülő üledékes kőzet Általában enyhén savanyú, de bázisos is lehet

Aleurit

Kőzetliszt

Aleurolit

Iszapkő Kőzetlisztből cementálódott üledékes kőzet

Amfibolit

Bázisos Fő összetevője a hornblende és plagioklász

Andezit

Fiatalabb, semleges vulkáni kőzet Dominálnak benne a plagioklászok piroxének, amfibolok, biotit

Anortozit

Bázikus mélységi magmás kőzet Min. 90% plagioklász alkotja

Arkóza

Földpáturalkodó, kvarc barna vasoxidokkal cementálva

Bazalt

Bázikus, fiatalabb, kiömlési vulkanikus kőzet Dominálnak benne a plagiokászok, piroxének, amfibolok és olivinek esetenként nefelin és leucit

Bentonit

Viszonylag tisztán montmorillonitból álló agyagásvány

Biotitpala

Uralkodó a biotit Ásványai csillám kvarc földpát

Bojit

Bázisos mélységi magmás kőzet Fő alkotója a barna horblende

Breccsa

Szögletes éles kődarabok összecementálódásával keletkező üledékes kőzet

Cipolino

Szilikátot csillámokat tartalmazó márvány

Csillámpala

Metamorf kőzet Csillámok a hasadás mentén rendeződve jellegzetessé teszik Mennyiségük meghaladja az 50%-ot

Csillámpegmatit

Savanyú gránitos összetételű kőzet A fehér muszkovit csillám vastag réteget alkot

Dácit

Semleges, átmeneti kiömlési magmás kőzet Plagioklászok, káliföldpátok, piroxének, kvarc, amfibolok, biotit

Diabáz

Bázikus, idősebb, kiömlési vulkanikus kőzet Dominálnak benne a plagioklászok, piroxének, amfibolok és olivinek

Diorit

Semleges kémhatású, mélységi magmás kőzet Dominálnak a plagioklászok, piroxének és amfibolok, biotit. Kvarc, csillámok és ortoklász jelen vannak, olivinek nincsenek

Diszténpala

Disztén a jellemző ásvány Kvarc földpát csillámok

Dolerit

Bázisos magmás kőzet Bazaltos vidékek telérkőzete

Dolomit

CaMg(CO3)2 Kalcitnál nehezebben oldódó, de mállékonyabb

Dunit

Peridotit változat Ultrabázisos mélységi magmás kőzet Több mint 90% olivin

Eklogit

Főleg gránátból és omfacitból álló plagioklászt nem tartalmazó bázisos metamorf kőzet

Eolikus lösz

Magasabb szárazabb területeken képződött lösz

Erlán

Mész-szilikát kőzet Max. 50% mész mellett Ca- Al-szilikátokat tartalmazó metamorf kőzet

Fekete agyagpala

Kvarc csillám és földpát keveréke Sok karbonátot tartalmaz

Fehérpala

Világos színű, palás, főleg talkból és kianitból felépülű, nagy Al tartalmú metamorf kőzet

Feketepala

Metamorf kőzet Ásványai: kvarc, csillám, földpát Színét a szerves anyag, pirit adja

Fillit

Metamorf , finomszemcsés, palás kőzet Ált. selymesen csillogó fényű Ásványai: szericit, albit, klorit, kvarc

Fillonit

Fillithez hasonló kinézetű, filloszilikátokban gazdag milonit

Fosszíliák, fossziliás kőzetek

Csak üledékes vagy enyhén metamorf kőzetekben fordulnak elő Többnyire meszes kőzetekben általánosak, de bárhol előfordulhatnak

Fossziliás agyagpala

A többi agyagpalától több meszet tartalmaz

Földpát pegmatit

Savanyú, gránithoz hasonló ásványos összetételű kőzet A pegmatit a lassú lehűlés miatt igen durva szemcsés

Gabbró

Bázikus kémhatású mélységi magmás kőzet Dominálnak benne a bázisos plagioklászok, piroxének, és amfibolok Olivinek nagyobb mennyiségben jelen vannak, kvarc, ortoklász és csillám nincsen Ásványok még amfibolok, biotit, magnetit, ilmenit, kromit, kalkopirit, pirrhotin

Gneisz

Metamorf kőzet Enyhén sávos, de nem palás szerkezetű Uralkodók a földpátok, de nagyobb mennyiségben lehetnek kvarc, csillám, gránátok

Gránit

Mélységi magmás, savanyú kőzet Dominál benne kvarc, sok az ortoklászok és plagioklászok

Gránátperidotit

Ultrabázisos sötét kőzet Olivin és gránát a fő alkotók

Gránát szarukő

Többnyire sötét metamorf kőzet Kvarc csillám földpát alapban vöröses gránát foltok

Granodiorit

Átmeneti (semleges) mélységi magmás kőzet Dominál benne a kvarc plagioklász és alkáliföldpát

Granofir

Savanyú magmás kőzet Jellemző a földpát és kvarc ún. granofíros összenövése

Granulit

Erősen metamorf kőzet Ásványai: gránát, káliföldpát és kvarc Uralkodó a piroxén

Grauwacke

Kvarc és kőzettörmelék szemcsék kvarccal és földpátokkal cementálva Üledékes kőzet

Helleflinta

Elsősorban tufákhoz kötődő metamorf kőzet Szlikátokban gyakran feldúsul ezért többnyire savanyú

Homokkő

Összecementálódott homokból keletkező kőzet Többnyire savanyú

Hornblendit

Ultrabázisos magmás kőzet Amfibol (Több mint 50%) piroxének

Horzsakő

Riolitos összetételű könnyű felgőzölt vulkános kőzet

Ignimbrit

Kemény, összesült, robbanásos kiömlési kőzet Savanyú vulkáni termék

Infúziós lösz

Átiszapolt lösz Porhullás vizes területre történt

Írókréta

Nagyon tiszta mészkő Gyakran fossziliákat tartalmaz

Iszapkő

Agyagkőtől több kvarcot tartalmaz Szerves-, mésztartalma és ezel kémhatása változó

Kataklázit

Kataklázison átment kőzet Szögletes ásvány és/vagy kőzettörmelékekből áll

Kaolin

Porcelánföld Szinte tiszta kaolinitből áll

Kék márvány

Jórészt kalcitból áll, de dolomitot is tartalmazhat Színét szennyező anyagok adják Bázisos

Kékpala

Nagy mennyiségű Na-amfibólt tartalmazó kékes palás metamorf kőzet Ásványai még: albit, epidot-zoizit, klorit, lawsonit, muszkovit, fengit, gránát

Kimberlit

Sok szerpentinesedett olivint tartalmazó ultrabázisos kőzet

Konkréció

Összenövés. Félszáraz klímára jellemző, mélyebb talajrétegben történő beszáradás, felgyűlés általi mészkiválás hoz létre, az eredeti bennfoglaló kőzetből összetapadt meszes, mészköves darabokat, padokat tömböket.

Konglomerát

Kavics össze cementálódásával keletkező üledékes kőzet

Kordierit szarukő

Változatos összetételű metamorf kőzet Kvarc csillám és kordierit szemcsék Sötét színű

Kovakő

Szlíciumdús gumó vagy réteg

Kötélláva

Hígan folyó, bázisos vulkáni anyagok megszilárdult formája

Kristályos pala

Metamorf Szabad szemmel jól látható, palásan elhelyezkedő kristályok

Kvarcit

Több mint 75% kvarcból álló metamorf kőzet

Kvarcporfír

Idősebb, savanyú, kiömlési vulkáni kőzet Dominálnak benne a kvarc ortoklász plagioklászok

Lamprofir

Változatos összetételű vulkáni magmás kőzet

Larvikit

Bázisos, durvaszemcsés, magmás kőzet

Leukogabbró

Bázisos magmás kőzet Kémhatásához képes világos színű

Lösz

Porból cementálódott üledékes kőzet

Löszbábok

Konkréciók Szénsavas mész mélyebb rétegekbe való lemosódásával keletkező tömör kőzet

Márga

Agyag és mész együttes lerakódásával keletkező üledékes kőzet

Márvány

Döntően kalcitból és dolomitból felépülő metamorf kőzet

Meszes agyagkő

Világos színű sok kalcitot tartalmazó agyagkő

Mészkő

Élőlények mészvázából keletkező üledékes kőzet Kalcit a fő összetevője

Metakvarcit

Homokkő átalakulási terméke Kvarc 90% fölött Erősen savanyú

Migmatit

Közepes vagy nagy méretű részlegesen megolvadt, kevert eredetű metamorf kőzet Összetétele gránithoz hasonló

Milonit

Mechanikai hatásra átalakult igen finomszemcsés kőzet Szemcseméret csökkenéssel jellemezhető Összetétele nem tipikus, eredettől függ

Muszkovitpala

Muszkovitcsillám az uralkodó Kvarc földpát kevés biotit

Nefelinszienit

Átmeneti (semleges), nagymennyiségű nefelint tartalmazó magmás kőzet Kvarc nincs benne

Norit

Gabbróhoz hasonló mélységi bázisos magmás kőzet

Obszidián

Szinte csak kőzetüvegből álló kagylós törésű kiömlési kőzet

Ofikalcit

Szerpentinásványokat tartalmazó márvány

Olivingabbró

Bázisos magmás kőzet Plagioklász, piroxén olivin alkotja

Olivin márvány

Kalcit alapban barnás-zöldes üregeket tartalmaz Erősen bázisos

Opál

Si-oxidok SiO2*nH2O Kvarchoz hasonló de amorf szerkezetű színes anyag

Ortokvarcitok

Döntően kvarcból felépülő üledékes ásvány (95%)

Peridotit

Ultrabázisos magmás kőzet Olivin (több mint 40%) piroxének

Perlit

Lazai vulkáni kőzet hevítésével készülő semleges könnyű mesterséges anyag

Piroxén szarukő

Sötét metamorf kőzet Piroxén kvarc csillám alkotja

Piroxenit

Ultrabázisos magmás kőzet Piroxén (több mint 50%) olivin

Plintit

Laterit újabb elnevezése

Porfirit

Idősebb, semleges, kiömlési vulkanikus kőzet Dominálnak benne a plagioklászok piroxének és amfibolok

Predazzit

Periklász vagy brucit tartalmú márvány

Radiolarit

Üledékes kőzet Kvarccal cementált radiolaria szemcsék

Riolit

Fiatalabb, savanyú, kiömlési vulkáni kőzet Dominálnak a kvarc, ortoklász, plagioklászok, biotit, szanidin, tridimit

Rodingit

Alkáliákban és ált karbonátokban szegény mész-szilikát kőzet

Rombporfír

Átmeneti kiömlési vulkáni kőzet Alkáliföldpátok hornblende piroxén biotit

Spilit

Párnalávaként előforduló báziosos magmás kőzet Albit tartalmú

Szaruszirt

Kontakt metamorfózis során kialakult kőzetek összessége

Szerpentinit

Ultrabázisos Több mint 75%-ban szerpentinekből álló metamorf kőzet

Szerpentinek

Csillámkőzet csoport Jellemzően bázisosak Vas és magnézium-karbonátok elegye Mélységi metemorfit

Szienit

Semleges mélységi magmás kőzet Káliföldpátok, plagioklászok, amfibolok, piroxének

Szirt

Olyan metamorf kőzet melyben nincs ásványi irányítottság Nem gneiszes, palás

Szkarn

Mész-szilikát szaruszirt Sokféle ásvány Kémhatása változó

Szurokkő

Bármilyen kémhatásnál előforduló obszidiánt és kristályos anyagot tartalmazó, jellemzően sötét rostos kinézetű kőzet

Szürke márvány

Viszonylag kevés szennyezőt tartalmazó, csaknem tiszta kalcitból felépűlő márvány Bázisos

Trachit

Átmeneti vulkáni kőzet Alkáliföldpátokban gazdag

Troktolit

Gabbróváltozat Kalciumos plagioklászok és olivin alkotja

Tufa

Felgőzölt kiömlési vulkanikus kőzet, vulkáni hamu Laza szerkezetű, mállékony

Tufit

Más egyéb anyagokkal keveredett vulkáni hamu

Tűzkő

Szinte tiszta szilícium tartalmazó gumó vagy réteg

Turmalin pegmatit

Savanyú, gránitos összetételű vulkáni kőzet Nagyon durva szemcsés, turmalin kristályokat tartalmaz

Vaskő

Vastartalmú kovakőzet

Vermikulit

Agyagásvány Ugyanezen név alatt fut mesterséges perlithez hasonló hevített terméke is Jó víztartó bázisos

Vörös homokkő

Föleg kvarcból épül fel, de csillám és földpát is jelen lehet Savanyú

Zeolitok

Vulkáni üregekben képződő enyhén metamorf kőzetek Használják zeolitos kőzetekre is

Zöld homokkő

Szennyezőktől zöldes, döntően kvarcot tartalmazó homokkő

Zöldkő

Zöld nem palás, metamorf kőzet Ásványai: klorit aktinolit epidot ritkán pumpellyit

Zöld márvány

Fő alkotója a kalcit, de kevés dolomitot is tartalmazhat Színát kevés szennyező ásvány adja Bázisos

Zöldpala

Zöld színű ált finomszemcsés, palás, metamorf kőzet Ásványai: kvarc, földpát, csillám Színéta a klorit adja (aktinolit epidot ritkán pumpellyit)

Zsindelypala

Metamorf Nagyon finom, mikroszkóposan palás

 

És ímé a lényeg:

Miután kedves olvasó, átverekedted magad azon a rettenetes mennyiségű rizsán amit összehordtam, elérkeztél ahhoz a ponthoz, ahol már csak még több van hátra.

            Tréfát félretéve. Eljutottunk a konkrét talajkeverékekig.

 

Hogyan határozzuk meg az optimális talajt?

1 Lehetőleg minél pontosabban ismerjük a taxont.

2 Először is tudnunk kell milyen az adott élőhely. Keressünk leírásokat. A jó leírás nem csak a növényről szól, de ismerteti a lelőhely helyét, klímáját (csapadék, hőmérséklet), környezetét (tályolás, társnövények), illetve a talajt is. Ennek megfelelően a jó leírások sokszor igencsak ritkának mondhatók. Szerencsére a két nagy hazai szaklap és az általuk kiadott lefűző, ezen a téren is igyekszik színvonalat hozni.

Külföldiekből a monográfiák általában használhatóak, bár nagy elvárásaink ne legyenek. ha minden ötödik tartalmaz pontos, használható adatokat. Viszonylag jól leírtak a közép- és észak-amerikai kaktuszok és egyes kristályvirágfélék. Náluk az adatok viszonylag konkrétak. A dél-amerikai és afrikai növények többségénél, viszont jó, ha utalásokat találunk. Dél-Amerikában pl szinte mindenütt annyi áll, hogy vulkanikus eredetű talajon.

Ha nincs adat következtethetünk:

3. Nagy elterjedésű fajoknál ált. nincs speciális igény, a nagyobb földrajzi egység általános talaját használjuk, kerülve a szélsőségeket. (pl: Dél-Amerika: savanyú, észak bázikus) Pontszerű elterjedésnél már cifra lehet az ügy, itt érdemes még nézelődni.

4. Keressünk fotókat. Az élőhelyi képeket nagyjából látszik a környezet. Ha nem is tudjuk megmondani min lehet rajta, fénykép alapján igencsak profi geológusnak kellene lenni, de belőhetjük a szemcseméretet, a környező növényzetet.

5. Intenzíven növekvő fajok kevésbé durva talajt igényelnek. Lassan növők, törpe növények és hegyvidékiek durvábbat. Általános tapasztalatom, hogy a nagy méretű és a kommerszebb növényeknél érdemesebb humuszosabb, üdébb keverékeket használni. (Echinocactus grusonii, sok Ferocactus, nagy Mammillariak, Parodiak stb)

6. Kényesnek, rothadásra érzékenynek mondott taxonoknál szinte biztos a durvább törmeléktalaj.

7. Ha csak egy bizonyos taxont nem találunk nézzünk szét a rokonságban. A rokon fajok gyakran váltják egymást hasonló környezetben más területen. Ha a rokoni kör jobbára hasonló talajokon él jó eséllyel az ismeretlennél is megfelel. Pl: Mammillariák többsége=mészkő. Kerüljük a szélsőségeket. (Vigyázat itt durva eltérések lehetnek még populációs szinten is!)

8. Árnyéban élő (kevésbé tövises, zöld bőrszövetű, csupasz felszínű) növények vastagabb humuszosabb talajban élnek (többnyire). Ezeknél érdemesebb semlegeshez közeli tartományban maradni. Jó példa az Astrophytum asterias, mely nagy testű rokonaitól eltérően a kevésbé bázikus csak enyhén mészköves közeget kedveli.

9. Hagyjuk ki a homokot. A kaktuszosok többsége homokos talajkeverékeket használ. Sok taxonnál nem hagyható el a humusz használata, de a homoké igen. Keverjünk össze virágföldet és kemény, nagyobb szemcséket (apró folyami kavics/kvarc, bazalt), így egy általános földet kapunk. Ez viszonylag jó arányban tartalmazza a humuszos és ásványi talajok tulajdonságait. Legtöbb leveles, bokros pozsgásnál használható taktika.

10. Az élőhelyi talajt utánozzuk, ne másoljuk. Nincs szükség pontosan ugyanolyan közegre, csak struktúrálisan hasonlóra. Sok taxon nem azért él ott ahol, mert ott a legjobbak az életlehetőségei, hanem mert ott versenyképes. Sok esetben jobb minőségű talajokról az intenzívebben fejlődő növények, vagy éppen az ember (földművelés) kiszorítják. A növényeknek is van toleranciájok, viszonylag széles tartományban jól érezhetik magukat. Pl: A mészkövön élőknek nincs szükségük tiszta mészkőre, csak mészköves talajra.

 

Területek tulajdonságai.

Bár pontos tulajdonságok nagy területre nem adhatóak meg, de a főbb irányvonalak igen. Már ha a származási földrészt ismerjük, jó sejtésünk lehet az alkalmazandó talaj tulajdonságairól. Az egyes területek, jelenlegi alapkőzetei a múltban jöttek létre, így a földtörténeti múlt ismeretével, az adott terület jelenlegi tulajdonságait is megkaphatjuk. (Ismétlem: a leírtak áltralánosítások!)

            Észak-Amerika és Közép-Amerika: Több nagy zónára is elkülöníthető. Mindkettőre jellemző, hogy elsősorban meszes alapkőzetek az uralkodóak. Az észak amerikai részek nagy belső száraz területein főleg különböző üledékes eredetű kőzetekkel és ezeken kialakult talajokkal találkozhatunk. Ezek általában mészben telítettek, de nem kifejezetten bázikusak. Az itteni fajok többsége nagy területen elterjedt, többféle talajtípuson előfordul és nem talaj szempontjából ritkán specialista. Közép-Amerika nagy területeit borítják különböző tengeri eredetű üledékek, elsősorban korallmészkő. Ez annak köszönhető, hogy ezen országok java a földtörténeti közelmúltig tengerfenék volt és csak a nemrég bekövetkezett ütközésnek köszönhetően emelkedett fel. Így az itteni taxonok szinte valamennyien meszes, bázikus közegeken, vagy azokon is előfordulnak. A kijezetten savanyún élők viszonylag kevesen vannak. A harmadik nagy zónát anyugaton húzódó Sziklás-hegység és annak déli folytatása alkotja, mely leginkább mélysági magmás anyagokból épül fel. Ezen részek is részben mészkővel borítottak, de egyes jelentős élőhelyeken, így például a Kaliforniai-félszigeten a gránit az uralkodó.

Dél-Amerika: Az Andok miatt elsősorban a savanyú vulkáni kőzetek és szedimentek a jellemzőek. Meszes anyagok megjelenése ritka. Ez néhány esetben annyira igaz, hogy például az Amazonas medencében az esővíznek nagyobb a Ca tartalma, mint a talajnak (az esőcseppek az un. aeroszol, vagyis szálló por és folyadék részecskék felszínén válik ki, ezért szigorúan véve nem desztillált víz). Érdekességet képeznek a nagyon ősi mélységi magmás eredetű platók, röghegységek (Roraima stb). Az innen származó tradicionális növények többsége nem a kifejezzen száraz, hanem inkább üdébb, hegyi talajok lakója, így ezeknek kevésbé durva talajt keverjünk (pl. Gymnocalycium, Notocactus). Ezzel szemben az utóbbi évtizedben elterjedő, az Andok magasabb és a szárazabb főleg nyugati feléről hozott taxonok kifejezetten a durva, vizet egyáltalán nem tartó közegeket kedvelik. Az Andok nyugati, tenger felőli oldalán találhatunk olyan platókat, melyek a hegyek közé benyomult korábbi óceánfenék felemelkedései. A tenger felőli, extrémen száraz ködövezetek növényei sokszor speciális igényűek, de a magashegyi fajok viszonylag könnyen tarthatóak. Nagyobb menyiségben még északnyugaton találkozhetunk mészkővel, mintegy a közép-amerikai területek folytatásaként. Ezek, azonban inkább kivételek. Az egész földrészen a savanyú, kristályos, vulkanikus kőzetek erős dominanciája a jellemző.

Afrika: Sajnos szinte teljesen fehér folt. Az Afrikából származó leírások többsége még említés szintjén sem foglalkozik a talajjal. Az már jó, ha a környezetet nagy vonalakban leírják. Pozsgás élőhelyek egy jelentős részén valószínűsíthetőek a meszes közegek. Ez az Euphorbia élőhelyeknél szinte biztos. (Savanyú közegnél égést tapasztaltam és sokuk látható karsztokon.) Afrika nagy belső területeit, melyek ma a Szaharához tartoznak a múltban gyakran borították beltengerek. A kristályos, savanyú kőzeteket adó röghegységekkel elsősorban északon találkozhatunk, ahol a két kontinens ütközni kezdett egymással.

Dél-Afrika: Önálló flórabirodalom, ezért külön vettem. A déli részek jelentős részét egy ősi kontinenskezdemény borítja, melynek kvarctartalma magas, oldható anyagtartalma alacsony. Bázikus talajok csak a tengerparthoz viszonylag közel fordulnak elő, főleg délen és ott sem nagy kiterjedésben. Nagyon sok gyűjteményi növény származik innen, mely a fajfejlődést elősegítő erőteljes élőhely fragmentációnak köszönhető. Legismertebb területek az erősen pozsgás kristályvirágfélék (Conophytum, Lithops, Titanopsis, Faucaria) és ablakos Haworthiák, Gasteriák élőhelyei. Ezek főleg lepusztult, erősen savanyú, kvarc domináns talajokon élnek. A kavicsmezők, erodált gránitos oldalak, gyakran egészen nagy területeket borítanak. Az ilyen területek növényei legbiztosabban apró folyami kavicson, kvarcosabb tufákon nevelhetőek, legfeljebb kevés adalék zeolittal. Törpe Crassulákat eredményesen nevel Tóth Laci bazalttufán. Nálam zeoliton viszont szinte minden esetben kiégtek. Hasonlóan jártam a legtöbb selyemkóró-félével is. Az erősen tagolt fajokat nálam megviselte a zeolit. A pozsgásabb Hoodiat nem, ami valószínőleg annak köszönhető, hogy ezek kevésbé kilúgzott, gyakran mélyebb talajú területek lakói.

Madagaszkár: A meszes közegek dominálnak, de akad jó pár erősen savanyú is, elsősorban grániton. Az innen származó növények többsége különlegesség, így mindenképp érdemes utána nézni az élőhelyi adatoknak.

Eurázsia: A földtörténeti múltban Európa többnyire szigetek csoportja volt, így itt egyértelműen a tengeri eredetű üledékek, a mészkő, dolomit a domináns. Sok pozsgás él az Alpok, Kárpátok vonulataiban, melyek viszont inkább savanyúak. Általánosságban az alacsonyabb elő és középhegységek közt kifejezetten az üledékes és többnyire bázikus kőzetek, míg a magasabb hegyeknél a kristályos, mélységi magmás kőzetek a dominánsak. Nálam az Aeoniumoknál vált be a tiszta zeolitra- zeolit homok keverékre történő ráültetés. Látványos a hatása A. tabuliforme esetében. Mivel az itteni növények nem erősen szukkulensek, így általában nem érdemes durva talajokkal bíbelődni. Használjunk általános pozsgáskeveréket.

 

Összefoglalás:

A régi retorika abból indul ki, hogy   mivel a tápelemek felvehetősége enyhén savanyú kémhatáson, humuszos talajon a legjobb, ezért mindennek erre van szüksége. Bár valóban ez jelentené az optimumot, de a valóság nem ennyire egyszerű. Az egyes taxonok alkalmazkodtak a különböző talajtípusok hiányosságaihoz és többleteihez. Az alkalmazkodás minél erőteljesebb és minél kisebb ökológiai teret érint, minél szűktűrésűbb taxon, annál rosszabbul fejlődik, vagy akár el is pusztul eltérő közegeken. Avagy aki hozzászokott a sötéthez, csak hunyorog a napon. Ugyanez van itt is csak genetikai szinten. A lápi növények szélsőségesen savanyú, nedves talajon érzik jól magukat. Az epifiták, fán lakók, savanyú, levegős, sókban szegény, szerves közegben. A szikesek fajai viszont kifejezetten igénylik a sók jelenlétét. Ha nem is feltétlen szélsőségekben kell gondolkodni, de már kerti növényeink közt is markáns különbségek vannak a szerint, hogy épp kötött, vagy laza, meszes, vagy mészmentes, száraz vagy üde talajokat igényelnek-e. Egy jelentős tévhit, hogy ezek közt a talajok, közegek közt, a tápanyag tartalom az elérés. Pozsgásoknál rendszeresen hallom vissza, hogy az ásványi talajokra a magas ásványi anyag tartalom miatt van szükség. Ez nem igaz. Ha pusztán erről lenne szó, megtehetnénk, hogy egyszerűen fahamuval pótoljuk a mikrotápelemeket, hiszen a nitrogénen kívül, szinte minden benne van. Valójában az egyes talajok tápanyag szolgáltató képessége a különböző. Ha több típust teszek egymást mellé és mindegyikbe ugyanannyi, ugyanolyan arányú tápanyag koktélt juttatok, azok teljesen eltérő mennyiségben lesznek felvehetőek a növények számára. Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy egy adott taxon számára optimális talaj mintegy beállítja, optimalizálja a taxon számára a felvehető tápanyagok egymáshoz viszonyított arányát. Persze a fordítottja is igaz, mi szerint, ha a közeg kapacitásán felül biztosítunk folyamatosan mindent, akkor lényegileg mindegy min neveljük a növényt. Ezen elven alapszanak a vízkultúrás galdálkodási formák. Itt a felvétel gyakorlatilag nem a közeghez kötött, hanem a szabadon áramló, folyamatosan, vagy rendszeresen pótolt szabad vízből történik. Erre azonban csak korlátozott lehetőségeink vannak házi körülmények közt.

 

 

2. A gyakorlat

 

Belevágjak-e? Kinek ajánlom.

            Általánosságban elmondható, hogy mindenkinek, aki a növényei nevével, származási helyével, legalább nagyjából tisztában van. Ha a nevekkel még csak nagyjából sem vagyuk képben, akkor biztosan nem. Ha a növények száma nagyon csekély, általában akkor sem. Intenzíven növő, bokros, leveles pozsgások, kommersz és síksági növények esetén az optimum többnyire annyira közel van a hagyományos homok-virágföld keverékhez, hogy szintén nem feltétlen érdemes belevágni.

A gyakran elhangzó, sokba kerül, nincs rá időm, nagyon komplikált ellenérvek viszont nem állják meg a helyüket. Szinte mindennek megvan a maga olcsó alternavíja. Bimsnek a szilikát. Mészkőnek a beton. Az időhiány sem érv, hiszen ha már be van tárazva a közeg akkor konkrétan egy mozdulattal tart tovább az ültetés, mintha egyentalajt használnék. A bonyolultság az elején jogos, azonben kis gyakorlattal ezen is át lehet lendülni. Mivel nagy területek növényeinél használhatóak ugyanazok a kombinációk, így gyakran már a nemzetségről, vagy a növény származásából, kinézetéből rutinszerűen következtethető, hogy mit igényel. Ha pedig mégsem jön össze elsőre, akkor egy átültetéssel korrigálható a dolog. A bonyolultság sokkal inkább a rendelkezésre álló anyag nagy száma, a mindenki mást használ és mást ajánl problémája körül van. Valójában viszont sok különböző anyag főbb tulajdonságai a növények szempontjából megegyeznek, így számos eltérő használata vezet ugyanazon eredményre, ami jelentősen egyszerűsíti a problémát. Tehát ha vagy pénzed, vagy energiád, vagy időd van rá, akkor megoldható a dolog. Ha viszont egyik sincs, akkor a terítőre hímzett virágok a neked valóak, mert egy hobbira valamelyiket rá kell szánni.

Nem szabad elfelejteni, hogy az ásványi közeg nem csodaszer, nem misztikum, nem varázslat. A talaj ugyanolyan környezeti tényező, mint a csapadék, a fény, vagy a hőmérséklet. Nem több és nem kevesebb. Ha új közeget kezdek használni, akkor a növény egészségében, kinézetében, fejlődében beállott javulás annál nagyobb, minél távolabb állt az eredeti és közelebb az új közeg az optimumhoz. Mint lentebb látni fogjuk, számos taxonnál ez nincs nagyon messze a hagyományos homok-humusz keveréknél, így ezeknél egy nem megfelelő ásványi közeggel könnyen akár ronthatunk is a körülményeken.

 

Ezer féle talaj, ezer féle közeg?

Igen is meg nem is. A növények általában nem egy bizonyos talajhoz ragaszkodnak, hanem talajtípushoz. Egy grániton élő, gránithoz alkalmazkodott növény a gyakorlatban nem feltétlenül a gránithoz ragaszkodik, hanem a gránit által létrehozott ökológiai környezethez. Magyarul egy gránit tömbbön élő növény, valószínűleg egy levegős, savanyú kémhatású ásványi domináns közegben fogja jól érezni magát. Az, hogy ezt riolittal, osztályozott folyami kaviccsal, durva savanyú homokkal, gránittal, vagy kvarccal érem el, az gyakorlatban mindegy. Ugyanis nem az a lényeg, hogy hajszálra leutánozzuk a környezetet, hanem hogy alaptulajdonságaiban feleljünk meg a növény környezeti igényeinek. Nem nehéz belátni, hogy mondjuk ez egy karsztos mészkőfelszínen, tehát bázikus ásványi talajon élő fajnál, valószínűleg nem a savanyú, szerves tőzeg. Pozsgások esetén szinte mindent kikeverhetünk a savanyú-lúgos és szerves-ásványi ellentétpárok mentén. Egyszerűbben: egy savanyú talajról származó növényt savanyúra ültetek, bázikusrólt bázikusra, egy ásványirólt ásványira, egy szervesrőlt szervesre. A gyakorlatban ez nálam úgy néz ki, hogy van előttem három bödön: egy savanyú ásványi szemcsés, egy lúgos ásványi szemcsés és egy finom homokos (kaktuszoknál és sok pozsgásnál a hideg teleltesi módszerem miatt homokkal helyettesítem a humuszt, de ez virágfölddel ugyanúgy kivitelezhető). Annál akinél homogénebb a gyűjtemény egy előre kevert savanyú és egy bázikus alap is elég lehet. Én ezt a hármat szoktam ültetésnél kutyulgatni, illetve mióta áttértem a rétegzett talajokra még azt sem. Ezt persze lehet bonyolítani. Nekem erősen vegyes a gyűjtemény, így a fentieken kívül használok tőzeget a rovaremésztőkhöz, fahulladékot az epifitákhoz, saját komposztom a télálló leveles pozsgásokhoz (kövirózsák, varjúhájak stb.) és apró szemű kemény drént (jelenleg szitált folyami kavicsot) a télállóakhoz.

Általános tévhit, hogy az ásványi közegek azért jók mert sok bennük az ásványi anyag. Ez így ebben a formában nem egészen igaz. Az egyes talajok tápanyag szolgáltató képessége eltérő. Ha több különféle talajba ugyanazt a mennyiségű tápanygot juttatom be vízzel, akkor a fizikokémiai környezetnek megfelelően azok felvehetősége az egyes közegeken különböző lesz. Tehát hiába adom ugyanazt, mégsem jutnak hozzá ugyanúgy, ugyanakkora mennyiségben. Ebből a szempontból a szerves és szervetlen, savanyú és bázikus anyagok jelentős különbségeket mutatnak, melyhez a növény minél erősebben alkalmazkodott, ezt a különbséget termesztésben is igényli.

 

Milyen módszerrel ültessek?

Humuszos: Az ásványi ás szerves anyagok közti legfontosabb különbség, hogy nitrogén szolgáltató képességük fényévekben különbözik egymástól, amennyiben a szerves anyagoké jobb. Mivel a vízből felvehető anyagok közül éppen a nitrogén az, mely legnagyobb mennyiségben szükséges, így használatuk előnye nyílvánvaló: jobb növekedést biztosítanak. Persze hátrányaik is vannak. Idővel bomlanak, így fizikai és kémiai tulajdonságaik is romlanak. A tápanyag tartalmuk fokozatosan csökken. Soha ne feledjük el, hogy a természetben több köbméter anyag elérhető egy növény számára. Egy néhány decis cserép sose fogja ugyanazt biztosítani. Pont a nitrogén az, mely leghamarabb el szokott tűnni. Vagy elfogy, vagy kimosódik. Éppen ezért néhány évente átültetés szükséges, ami viszont mindig rizikós a növény számára, hiszen a sérülésekből fakadó fertőzések miatt ilyenkor a legnagyobb a pusztulás. Hideg, nedves időben, ami hideg teleltetéskor főleg ősszel lép fel, a szerves részek hajlamosak megszívni magukat, mely a télen vezet gombásodási problémákhoz. Ezek ellenére, minél gyosabb fejlődésű, intenzívebb növekedésű az adott faj, vagyis minél magasabb a nitrogén igénye, annál erősebben ajánlott a szerves anyagok használata. A szerves és ásványi közeg keverési arányával igazítjuk őket a taxonhoz.

Humuszmentes: Mellettük szól, hogy általában gyorsabban kiszáradnak, nem nedvszívóak, a kártevők kevésbé érzik otthon magukat bennük, nem gombásodnak és bomló részt nem tartalmaznak. Ezen okokból a fagytűrést, télállóságot is nagyban növelhetik. Legnagyobb előnyük, hogy ha jó az összeállítás akkor úgynevezett örök talajok, vagyis a cserép kinövéséig átültetésre, így a növény bolygatására általában nincs szükség. Ez persze azt is jelenti, hogy mivel egy tisztán ásványi közeg eleve nagyon kevés vagy semmi nitrogént nem tartalmaz, így leggyakrabban ezt, de időnként a többi tápanyagot is pótolnunk kell. Magyarul tápoldatozni szükséges. Az ásványi talajokhoz alkalmazkodott növényeknél, sziklalakóknál, már a legtöbb kút vagy tóvíz alapból magasabb tápanyag tartalma is elégséges szokott lenni. A többinél kompenzálhatunk, ha növeljük a közeg fajlagos felületét, így tárolókapacitását. Ezt homok, por hozzáadásával, minél porózusabb közeg használatával, nagyobb mennyiséggel (nagyobb cseréppel) érhetjük el. Ezek azonban nem növelhetők a végteleségig. A bokros, gyorsan növő, leveles pozsgások már csak nagy méretű dézsában, alacsony szemcsenagyság mellett, vagy pontos és erős tápanyg bevitel mellett tarthatóak humuszmentes közegen. Talán mondanom sem kell, hogy a finom és durva szemcsék arányainak változtatásával igazítjuk a taxonhoz.

Rétegzett: Tulajdonképp az ásványi és a hagyományos módszer ötvözete. Véletlenül fedeztem fel, hogy a kettő egyszerűen kombinálható a közeg rétegzésével, és mégis megtartja mindkét módszer előnyeit. A hagyományos közegek legnagyobb hátránya, hogy az arra hajlamos növényeknél az elhúzódó többletvízhatás stresszfaktorként üzemel. Az ásványiaké viszont sok fajnál tapasztalható visszafogottabb növekedési ráta. Ezzel szemben ez erős, kompakt, robosztus növényeket eredményez, de viszonylag magasabb víz és tápanyag biztosítása miatt gyorsabb növekedés mellett. Egyszerűen annyi a lényege, hogy a cserépben alulra hagyományos, vagy finom közeg, nálam homok kerül, míg felülre tiszta ásványi szemcse. Nálam a homok arány 5-50% között változik, fajtól függően. Ez viszonylag lassan szárad ki, így a növénynek van ideje felvenni a tápanyagokat, ugyanakkor öntözési hiba, váratlan időjárás esetén a növény körül nincs állandóan nedves, problémás közeg. Legrosszabb esetben az alsó hajszálgyökerek elvesztésével kell számolni, ez azonban a főgyökerekkel ellentétben viszonylag könnyen kiheverhető. Nagyon látványos a hatás télálló kaktuszok esetén. A fügekaktuszok és társaik elég gyors növekedésűek, így igénylik a sok tápanyagot, amit egy tisztán ásványi közeg gyengén biztosít. A téli nedvességet viszont nem szeretik, ami viszont nedvszívó közegeknél problémás. Már a tiszta homokok is tartalmaznak annyi vizet, hogy fagyás hatására megduzzadjanak. Mivel a mi klímánkon a fagyás – olvadás akár napi ritmusban, heteken keresztül ismétlődhet, nem nehéz kitalálni, hogy milyen fizikai próbának van kitéve a növény, az állandóan zsugorodó, duzzadó talaj őrlésének hatására. Ha a felső tíz centit apró szemű, nem nedvszívó drénre cseréljük már jelentős változást tapasztalhatunk. Ezen könnyen áthatolnak a gyökerek, így elérhetik a nedves réteget, de soha nem tartalmaznak annyi vizet, hogy az gondot okozzon. Praktikussági előnye is van, hiszen nem kell ültetés közben kevergetni, hanem az egyik bödönből töltöm az alját, a másikból pakolom rá a tetejét. Ráadásul pontosan látom, hogy az adott taxonnak milyen arányban adtam, így rétegek egymáshoz viszonyított arányával könnyedén személyre, példányra szabható.

 

Tápoldatozás:

Akármit használunk, az ültetés után néhány évvel biztosan számíthatunk a talaj kimerülésére. Amennyiben a közeg szerkezete nem romlott le, akkor a növények bolygatása helyett egyszerűbb a táppal való újrafeltöltés. Az egyes szemcsék kémiai tulajdonságai adják, hogy a körülöttük kialakuló hidrátburokban, oldott ionos formában jelen lévő tápelemeket eltérő módon, szelektív erősséggel vonzzák. A nem vagy gyengén kötődőek javarészt eltávoznak a fölös vízzel, közepesen kötöttek a növény számára felvehetőek, míg az erősen kötöttek teljesen fölvehetetlenek. Ebből fakad eltérő tápanyag szolgáltató képességük is. Ugyanakkor ez azt is jelent, hogy a vízzel bevitt anyagokat mintegy automata rendszerként szelektálják. Így megfelelő talaj mellett nem kell félnünk attól, hogy a tápoldatozás torz, csökött növényeket eredményez, hiszen azt sokkal inkább az egymáshoz viszonyított nem megfelelő arányuk, pozsgások esetén többnyire nitrogén többlet, mintsem az abszolút mennyiség túlzása okozza.

Mit? Majd minden gazdabolt, barkácsáruház, virágbolt árul tápoldatokat, műtrágyákat. Ezek egyszerűen és praktikusan használhatóak, bár nagy töménységük miatt könnyű őket túladagolni. Nem mindegyikük optimális, de vannak kifejezetten kaktuszokra szabott csökkentett nitrogén tartalmú, mikroelemeket is tartalmazó komplex szerek. Vannak sajnos kakukktojások is. Egy bizonyos gazdaságos termékcsaládnál például azt láttam, hogy a címke eltér, az összetétel viszont minden flakonban ugyanaz. Sokan idegenkednek ezektől, mint vegyi anyagoktól. Valójában igaz ugyan, hogy mesterségesen vannak előállítva, de lényegileg természetazonos anyagok. Lehet káros hatásuk: többnyire savasan vagy lúgosan hidrolizálnak, így képesek a kémhatás erős befolyásolására, sóként hozzájárulhatnak a szikesedéshez, szántóföldi termesztésben, egyoldalú adagolás esetén, hosszú távon hozzájárulnak a talajélet elszegényedéséhez illetve szerves anyag pótlás hiányában a szerkezet romlásához.

Ugyanakkor nem szabad elhallgatni, hogy saját magunk is állíthatunk elő tápokat. Mivel a talaj úgyis belepofázik abba, hogy végül is mi jut el a növényig, így nem érdekes, ha nem pipettával vannak kimérve az anyagok. Úgy mondják az otthoni tápozás legegyszerűbb módja, ha belehugyozunk a hordóba. Ez is igaz, hiszen steril és mezőgazdaságban is használnak karbamidot nitrogéntrágyázáshoz, azonban mielőtt felszisszentenénk egy sört a megfelelő mennyiség biztosításához, inkább nézzük meg a többi lehetőséget. Akinek van otthon komposzt, az készíthet komposztteát. Ez gyakorlatilag áztatott komposzt. Töltsünk meg félig egy edényt, öntsük tele vízzel, majd egy nap állás után szűrjük meg és a levet öntük a locsolóvízhez. Erjeszthetünk növényeket is. Ezt leggyakrabban csalánnal szokás művelni. Tegyük vízbe a zöld növényt, hagyjuk néhány napig állni, majd szűrjük le. Mindkét módszer viszonylag lassú, körülményes, az erjesztés pedig rettenetesen büdös is. Használhatunk számos háztartási mellékterméket, mint tojás, zöldségek, krumpli főzőleve. A tea, kávé is lefőzhető másodjára. A különböző húsok, állati termékek, mint tej, túró leve is megfelelő, de nagy töménységük, rothadásra, penészedésre való hajlamuk miatt inkább kerülendőnek tartom őket. Szintén növényi eredetű például a sör, bor is. Ha van egy kis állott maradék az üveg alján, azt szintán beönthetjük a hordóba (nagyobb mennyiségben alkoholsejtméreg!). Zöld növények is kiváló alapanyagok. Turmixolás után, szűrjük, majd adjuk a locsolóvízhez. Ezektől jóval egyszerűbb eset, melyet én is használok a száraz növények forrázása, magyarul teafőzés. A szárított növények egyszerűen és hosszú ideig tárolhatóak, tíz perc alatt elkészíthető egy főzet és nem igényelnek speciális felszerelést, hiszen nem mérgező fajok esetén a családi teafőzővel is dolgozhatunk. Én leggyakrabban keményfa fűrészpor, nitrogén műtrágya kombóját használom. (A faanyag alapvezően nitrogénszegény. Más anyagok, mint csalán, kávézacc stb viszont nitrogénben dúsak, tehát ezekhez nem kell plusz pótlás.) Az epifitáknak, orchideáknak, tillandsiáknak, csak a falé megy magában. Szoktam egy kis fahamut is bekeverni, mely lúgos voltánál fogva csökkenti a főzet savasságát. Nagyon elvetemültek száraz, rostos állati trágyát is használhatnak, bár ennél már nem árt, ha rendszeresítünk a célra egy külön főzőt, márcsak az asszony irányából érkező tökönrúgás elkerülése végett sem. Természetesen maga  a virágföld, vagy komposzt is lefőzhető, illetve majdnem kihagytam a legfontosabbat: használhatunk eleve magas tápanyag tartalmú vizeket is. Ilyenek a teknősök, halak akváriumának, tavának vize, egyes felszíni vizek, halastavak, kerti tavak. A zöld növényekkel, vagy fonalas algákkal tele lévő vizek többnyire tápanyagszegények. Az enyhén sárgás, barnás, kicsit zavaros, érezhetű illatú, de nem fekete, nem gázos és nem büdös típusok az ideálisak.

 

Hogyan válasszam ki az alapanyagot?

            Gyakorlati szempontból az anyagok drénekre, ültetőközegekre, adalékanyagokra és szervesekre, illetve kémhatásuk szerint savanyú, semleges és lúgosokra bonthatóak.

Drének a tömör, nehezen oldódó, jellemzőek kristályos kőzetek közül kerülnek ki. Alacsonyabb fajlagos felületük miatt kisebb hatással vannak a kémhatásra, olyannyira hogy ha egy durva kristályos anyagot keverünk porózussal vagy humusszal, többnyire nem is szükséges annak tulajdonságait figyelembe venni. A felület növekedésével, tehát ugyanezek homokjainál viszont már igen. Nagy stabilitásuk, fagynak való ellenállásuk és alacsony nedvszívó képességük miatt elsősorban mint drénként (vízvetőként) való alkalmazásuk az ajánlott, bár sokan használják őket ültetőközegnek is. Súlyuk többnyire igen nagy, így nagy mennyiségben inkább csak nem vagy keveset mozgatott növényekhez, önmagában leginkább télálló kaktuszokhoz alkalmazzák. (A karbonátok  a kémhatásra gyakorolt nagy hatásuk miatt tömör voltuk ellenére is a másik csoportba sorolandók.)

Ültetőközegek, nagy fajlagos felületük miatt jóval nagyobb kémiai befolyással rendelkeznek a növények felett. Ez néhány esetben lehet hátrány, hisz nem megfelelő kombináció esetén használatuk mérgezéshez, vagy hiánytünetekhez is vezethet, de sok növény igényli az általuk gyakorolt hatást. Víz és tápanyag szolgáltató képességük jelentősen nagyobb, mint a dréneké, súlyuk rendszerint kisebb. Jelentősebb problémájuk a vízszívásukból fakad, részint mert nehezebben száradnak ki, részint mert hajlamosak szétfagyni, így télálló kaktuszokhoz csak korlátozottan alkalmasak, részint mert kedveznek a sók kiválásának, így nem megfelelő öntözővíz esetén, főleg vetésnél problémát okozva, felületükön összefüggő sóréteg alakulhat ki.

Adalékanyagoknak azokat nevezzük, melyek kis mennyiségben jótékony hatással bírnak, de valamely kedvezőtlen, vagy hiányzó tulajdonságuk miatt nagy mértékben nem használhatóak. Sokuk praktikusabb öntözővízbe juttatva, mint talajban. Kémhatásuk mennyiségük miatt sokszor figyelmen kívül hagyható, sokszor azonban igen jelentős is lehet.

Szerves anyagokat jelentését azt hiszem nem kell magyarázni.

Kémhatás egy fontos szempont a választásnál. Legáltalánosabban a semleges anyagok használhatóak, hiszen azokon csaknem minden megmarad. Azonben számos növény igényli vagy a savanyú, vagy a bázikus oldalra való eltolódást. Ezért alapnak általában egy savanyú és egy bázikus anyagot, vagy ha mindhárom rendelkezésre áll savanyú+semleges és bázikus+semleges keveréket érdemes beállítani.

 

A lenti táblázatban, gyakorlati szempontból legalábbis, nagyjából hasonló ökológiai környezet kialakítására képesek szerepelnek egy oszlopban. A természetben ezek persze erősen különböznek, hiszen már a mállás mértéke is komolyan szelektálhat, de termesztésben a jobb körülményeknek köszönhetően ez sokkal tompább, így kezelhetjük őket ugyanolyannak.

(Hazánkban gyakrabban használt, fontosabb anyagok kiemelve félkövérrel)

Drének

Bázikus

Semleges

Savanyú

Amfibolit

Anortit

Bazalt

Bojit

Dolerit

Dunit

Eklogit

Diabáz

Gabbró

Gránátperidotit

Hornblendit

Kimberlit

Larvikit

Leukogabbró

Norit

Olivingabbró

Peridotit

Pikrit

Piroxenit

Troktolit

 

Andezit

Diorit

Porfirit

Szienit

Adamellit

Arkóza

Biotitpala

Csillámpegmatit

Dácit

Földpát pegmatit

Folyami kavics (jellemzően savanyú, de nem minden esetben, magas ellenállóképességük miatt főleg magas kvarctartalmú kőzetek alkotják)

Gneisz

Gránit

Granodiorit

Ignimbrit

Kova, kovakő

Kvarc (kvarchomok, kvarckavics)

Kvarcit

Kvarcporfír

Metakvarcit

Migmatit

Obszidián

Opál

Üveg

Turmalin pegmatit

 

Ültetőközegek

Bázikus

Semleges

Savanyú

Bazalttufa

Beton

Cipolino

Dolomit

Építkezési törmelék

Erlán

Konkréció

Löszbaba

Márvány

Mészkő

Műkő

Pórusbeton

Sitt

Szerpentinek

Szerpentinit

Vermikulit/puffasztott mesterséges anyag

Andezittufa

Cserép

Lignitsalak (mosott)

Perlit

Tégla

Bims

Homokkő

Horzsakő

Riolit

Riolittufa

Szilikát/építőanyag

Zeolit/sétánykavics

Adalékanyagok

Bázikus

Semleges

Savanyú

Alginit

Fahamu

Fapernye

Kréta

Lignithamu (salak+pernye)

Lignitpernye

Lösz

Márga

Vermikulit/agyagásvány

Faszén

Bentonit/agyagásvány

Gipsz

Zeolit/agyagásvány

Zeolit/hajtika

Zeolit/macskaalom

 

 

 

 

A jó, az olcsó és a munkamentes.

Általában ami jó és olcsó, azzal sokat kell dolgozni, amivel nem kell vele dolgozni és jó, az többnyire nem olcsó, amivel nem kell dolgozni és olcsó az pedig ritkán jó. Nagyon nagy szerencse kell mindhárom kritérium teljesüléhez. Kertészetekben és barkácsáruházakban majdnem minden beszerezhető, de nagy mennyiségekben horror árral számolva. Nagyon sok mindenhez hozzá lehet jutni dömping áron, de ezeket válogatni, tárolni szükséges. Az alapanyagok egy része, mint az építkezési hulladék, sóderek, lignithamu, téglaőrlemény, nagy mennyiségben általában ingyen vagy olcsón beszerezhetőek, azonban utólagos szitálást, tisztítást igényelnek. Konkrét példával élve vehetünk faszenet, melyet magunk darálunk, őrlünk le, vehetünk kertészeti faszenet, melyet ledaráltak nekünk, vagy leszitálhatjuk a kályhából kikerülő fahamuból. Köztes állapot, ha faszén brikettet veszünk, mely egyszerűen kézzel összemorzsolható.

Nagy mennyiségű növénynél szinte mindenki eljut a olcsó kell, hogy legyen állapotig. Mivel a spórolás leggyakoribb módszere a hulladékok és ömlesztett anyagok használata, így készüljünk fel rá, hogy veszett sokat fogunk szitálni. Egyszerű kézi szitákhoz a porszáraz anyagok a legjobbak. Anyagtól függően egy nap alatt 0,5-5 köbméter közötti, tehát egyszerre általában több évre elegendő mennyiség dolgozható fel. A boltban kapható sziták többsége többnyire rettenetesen rosszul használható, így legjobban akkor járunk, ha magunk barkácsoljuk össze. Az ideális méret kb. 30*40cm és minimum 10 cm mély. Az ettől nagyobb ormótlanul nehezen kezelhető, a kisebb szaporátlan. Ezek kialakítására az eldobható, kis méretű, műanyag, zöldséges rekeszek tökéletesek. Köztük vannak olyanok, melyek lyukátmérője egyben átalakítás nélkül meg is felel nekünk.

0,5mm használható pormentes ásványi vetőközeg előállítására. Ez leginkább a liszt szitának felel meg. 1mm használható a ültetőközegek pormentesítésére, amennyiben azok olyan mennyiségű port tartalmáznak, hogy az szükséges. Ennek felel meg a legtöbb szúnyogháló. Az 5mm-es az ültetőközegek durva részének kiszedéséhez, az ásványi talajoknál általánosan használt 1-4, 1-5mm szemcseméret és finom komposzt előállításához. Kertészeti műanyagrácsként és dryvitt hálóként kaphatunk ilyet. ~1cm körüli a legtöbb rekesz lyukátmérője, de kertészeti rácsokként is hozzájuthatunk. Leginkább általános komposzt és durva drén kiszitálására használható.

Leírás: Leírás: Leírás: D:\Fényképek\2015-11-29\004resize.jpg

6. ábra Sziták. Jobbra lent 1cm, balra 4mm, jobbra fenn 1mm.

 

 

Mire ültetek?

Bizony sokszor nehéz megmondani, hogy egyes taxonok végül is mire kerüljenek. Erre szolgál a legalsó táblázat, mely egy kis gyűjtemény, hogy mely fajt milyen élőhelyi körülmények közül írták le. Hogyan értelmezzük ezeket az adatokat? Fogas kérdés, hiszen sok esetben nem ez az optimuma a növénynek, hiszen a versenytársak a kedvezőbb körülmények közül gyakran kiszorítják őket, azt viszont legalábbis megmutatják, hogy mi az amit biztosan elvisel az adott taxon. Általában elmondható, hogy a természeteshez némileg hasonló, de attól jobb minőségű, jobb tápanyag és vízszolgáltató képességű közegek vezetnek jó eredményre.

Nézzünk néhány konkrét példát. Astrophytum asteriast többféle, jellemzően meszes alapkőzeten létrejött talajról, többnyire növények tövéből írták le. A szántóföldi növénytermesztés veszélyezteti. A myriostigma szintén meszes alapkőzeten, sekély törmelékes és humuszosabb talajokon, nagy területen előfordul. Az ornatum hasonló, azzal a kitétellel, hogy mélyebb talajú völgyekből hiányzik. Az a leírásból látszik, hogy valószínűsíthetően mindhárom igényli a mész jelenlétét a talajban, de drasztikusan eltérő módon. Az ornatum akár puszta kövön is jól érezheti magát, de mindenképp jót tesz neki ha valamely lazább, alacsonyabb humusztartalmú vagy durvább, bázikus vagy legfeljebb semleges közegre kerül. A myriostigma köztes állapot. Nagy elterjedéséből mindjárt látszik, hogy aligha lehet nagyon specialista. Egy közepesen durva, közepesen humuszos, bázikus vagy legfeljebb semleges keverék lehet célravazető. Az asterias legárulkodóbb megjegyzése, hogy szántóföldi növénytermesztés veszélyezteti, vagyis szántóföldi növénytermesztésre is alkalmas talajokon fordul elő és termesztésben is hasonlóak az igényei. Vagyis olyannak kell lenni, hogy ne csak a kukorica teremjen meg a kaktusz mellett, de őszre kinőjön hozzá két mexikói vendégmunkás is, aki betakarítja. Ha ferdén áll rajtuk a sombrero, vagy hamisan éneklik a csótányt, akkor tudhatjuk, hogy kevés volt a nafta a talajban. Tulajdonképp erre a típusra lett a hagyományos homok-humusz keverék kitalálva. Hazai talajaink közül leginkább a mészelepedékes löszön és homokos löszön kialakultak felelnek meg ennek. Nála is jót tehet, ha meszes anyagot rakunk a talajba, főleg ha valamely savanyú szerves anyagot használjuk, de csak kis mennyiségben, hisz ha normál virágföldet használunk, abban van elég csigaház a savanyodás megakadályozására, másrészt mivel csökkenti a vason keresztül a nitrogén felvehetőségét, ez a faj éhezni fog egy lúgosabb talajon.

Hasonló módon lehet visszafejteni az összes leírást. Például számos esetben olvashatunk olyat, hogy a növény valamely dúsabb vegetációban, magas füvű terület, vagy erdő kopárabb tisztásain él. Többek közt sok Echinocereusnál olvashatunk hasonlót, sokszor azzal a toldalékkal, hogy vályogtalajról van szó (leginkább Blum-nál). A vályoggal kapcsolatban van egy kis fogalmi zavar hazánkban, ugyanis legtöbben azt hiszik ez agyag, pedig leginkább por frakcióba tartozó szemcsék alkotják, melyek jelentősen szárazabb, levegősebb környezetet biztosítanak. Magában a leírásban is van egy csavar, hiszen valamely oknál fogva a fák, cserjék, vagy magasabb füvek nem képesek benőni azt a területet, ahol a növényeink találhatóak. Az ok egyszerű: ezek a tisztások szinte minden esetben edafikus okból jöbben létre, az alapkőzet felszín közeli, vagy felszínre való kibukkanása következtében. Magyarul annyira sziklás a talaj, hogy a vízigényesebb növények nem képesek megmaradni. Amiből következik, hogy valóban vályog a talaj a környéken, de konkrétan a növényeknél kővel, sziklával keverve. Ezt nem csak északon tapasztalhatjuk, ugyanez vonatkozik csaknem az összes kis termetű pampalakó fajra is. Ezen taxonok többsége szintén viszonylagos könnyedséggel nevelhetők a hagyományos talajon, azonban tartási körülményeinktől függően náluk már sokszor jót tesz a lazább, durvább szerves-homokos-ásványi keverékközeg használata. A nagy bokros, vagy magas fajok kicsit más káposzta, hiszen ők maguk tulajdonképp pozsgás cserjéknek, fáknak felelnek meg, így víz és tápanyagigényük sokszor jelentősen magasabb, annyire, hogy sokuk sima virágföldbe ültetve is jól nevelhető. A középmezőnyt a sziklás területek kiritkuló cserjéseinek, sziklagyepjeinek növényei jelentik, melyek többnyire sziklák közti, más növények alatti humuszosabb, védettebb zugokban fejlődnek. Ezeknél a fele-fele, ásványi-humuszos arány környékén járunk általában a legjobban. Számos esetben találkozunk, főleg hegyi fajok esetén, a gyér növényzetű, kitett, kopár, vagy növényzetmentes jelzőkkel. Közülök kerülnek ki az igazi ásványi talajon lakó fajok. Termesztésben náluk az alacsony humusztartalmú, vagy humuszmentes közegek vezetnek többnyire célra. Különösen érzékenyek lehetnek a meredek sziklafelszínekhez alkalmazkodott fajok, ahol a cserép felső részében igen durva, levegős közeg az ajánlott.

Szintés fontos információt hordoz a kémhatás is. Sok taxon ragaszkodik adott pH-hoz. Ha azt olvassuk, hogy leginkább mészkövön kialakult talajokon fordul elő, többnyire nekünk is ezt érdemes alapul venni. Ha nagy területről van leírva, különösen többféle, sokszor ellentétes közeg is fel van sorolva, akkor sejthető, hogy nem specialistáról van szó, így érdemes nekünk is a szélsőségeket kerülni és az adott tályegységre jellemző keverék közeget alkalmazni. Ha a aleírás nem tér ki a kémhatásra, vagy az adott taxonról nincs leírás akkor szintén a környéket veszem figyelembe. Mondjuk dél-amerikai fajnál enyhén, vagy erősebben savanyú, de mindenképp mészmentes közegben, míg egy közép-amerikainál, enyhén meszesben, lúgos, vagy lúgos-semleges keverékben érdemes gondolkodni.

Gondolom feltűnt, hogy gyakran használok olyan szavakat, mint valószínű, érdemes, vagy ajánlott. Nagyon nehéz pontosan megmondani melyik növénynek mi kell, hiszen egyrészt az élőhelyi adatok is hiányosak, nem is biztos, hogy a neki optimális helyen él, sőt nagyon valószínű, hogy nem, ráadásul minden gyűjtő tartási körülményei eltérnek és ez erősen módosíthatja azt, hogy mi válik be. Egy intenzív tápoldat és gyakori öntözés mellett hatalmas medvetalpakat és agavéket nevelhetünk tisztán ásványi talajon is, míg havi locsolás mellett a notórius sziklalakók is jól érezhetik magukat homokon. Azt meg tudom mondani, hogy nálam mi működött jó, de hogy nálad mi fog azt legfeljebb találgathatom. Két aranyszabály van. Egyik, amit már emlegettem, hogy az élőhelyivel ha nem is megegyező, de ellentétes soha ne legyen. Egy hegyi sziklalakó szinte biztosan halálra ítélt agyagos közegen, egy grániton élő sanyarog mészkövön, mészkőről származó megég a bimsen stb. A másik, hogy ne szarjunk be. A növények optimuma és tűrőképessége nem egy szűk pont az ökológiai térben, hanem egy nagyobb sávot, foltot fed le. Vannak tagtűrésűek, melyeknek sokminden megfelel és szűktűrésűknek, melyeknek csak néhány, de nagyon ritka mikor valami csak egy bizonyos közegen nevelhető. A fentieket figyelembe véve, még erős tippelések mellett is nehéz olyan hibát véteni, mely végzetes következményekkel jár. Ha pedig rosszul becsültük meg az igényeket az látszani szokott már a következő évben és egy átültetéssel orvosolható a dolog. Kis rutinnal szinte minden esetben jól fogunk dönteni.

x

Epifiták

Bokros, gyors növésű fajok, mérsékelt övi leveles pozsgások.

Sík nedvesebb területek kisebb lassabban növő fajai.

Nedvesebb területek edafikusan száraz pontjainak „tisztásainak” lakói.

Füves cserjés sziklás területek mélyedéseiben élő növények

Gyér növényzetű felszakadozó sziklás területek növényei

Csaknem növényzetmentes kopár területek lakói

Puszta sziklafelszínek lakói

 

Valószínűsített optimális közeg

Kéreg-ágdarabos-faforgácsos-mohás közegek, igénytelenebbeknék lazább virágföldek.

Mindig savanyú, vagy semleges, erősen szerves dominálta, ásványi anyagokból csak rosszul oldódó, drénnek használható anyagok. 

Virágföld/humusz

 

Humusz+homok 3:1-1:2

Homok

 

Humusz+homok

1:1-1:3

 

Ásványi szemcse+humusz

1:1-1:10

 

Ásványi szemcse+homok

1:5-1:10

Homok

 

Durva homok

 

Humusz+homok

1:1-1:5

 

Ásványi szemcse+ humusz

1:3-3:1

 

Ásványi szemcse+homok

1:3-3:1

Durva homok

 

Humusz+homok

1:2-1:10

 

Ásványi szemcse+humusz

1:1-4:1

 

Ásványi szemcse+homok

1:1-4:1

 

Humusz+homok

1:5-

 

Ásványi szemcse+humusz

3:1-5:1

 

Ásványi szemcse+homok

3:1-5:1

 

Ásványi szemcse+humusz

5:1-10:1

 

Ásványi szemcse+homok

5:1-10:1

Ásványi szemcse+humusz

5:1-20:1

 

Ásványi szemcse+homok

5:1-20:1

 

Általam használt

Favágás után, amit összesöprök

Saját komposzt

Ásványi szemcse+homok

1:3

Ásványi szemcse+homok

1:1

Ásványi szemcse+homok

3:1

Ásványi szemcse+homok

5:1

Ásványi szemcse+homok

10:1

Ásványi szemcse+homok

10:1

 

A feltüntetett arányok erősen tájékoztató jellegűek! Ültetés közben csak nagyjából, szemmel becsülve tartom őket! Az egyes mennyiségek tartási körülményektől függően változhatnak!

 

 

 Elszúrtam! Mindent úgy csináltam, ahogy elvileg kellett, valami mégsem jó?! Avagy honnét tudom, hogy jól sikerült?

Akármennyire igyekszünk, időről-időre előfordul, hogy nem tökéletes a dolog, rossz a leírás vagy csak rosszul tippeltünk. A problémák általában már az első év növekedési eredményeiben meglátszanak. A tünetekre odafigyelve általában azonnal látszik, hogy mi a hiba.

Ezt látom

Ok

Megoldás

A növény átültetés után fejére állított körte formát vesz fel, felső része kiszélesedik, megvastagszik, tövisei sűrűbbek, hosszabbak, erősebbek lesznek.

Plantáris orgazmus

Fasza vagy! Jól csináltad! J

Átültetés után nincs változás a növekedésben

Nincs jelentős minőségi eltérés a két közeg közt

Ha egészséges a növény így maradhat, de ha sejthető, hogy lehet jobb érdemes lehet próbálgatásra

Átültetés után talpára állított körte alakot vesz fel: felső, növekvő része elkeskenyedik, elvékonyodik.

Elégtelen víz és tápanyagellátás

Finomabb, humuszosabb közeg, nagyobb cserép használata, vagy erősebb tápozás

Átültetés után gyenge növekmény, kevés vagy semmi gyökérzet, gyakran kártevők masszív jelenléte

Túl levegőtlen talaj, túlzott nedvesség okozta stressz hatása

Durvább, nagyobb szemcséjű, kevésbé humuszos közeg használata legalább a közeg felső harmadában

Átültetés után a felső rész csökött, keskeny, alig tövises külsejűvé vált. Gyakran kártevők szaporodásával kombinálva

Túl savanyú pH okozta mérgezés, gyakran erőteljes sókiválással kombinálva

Meszes közeg, semlegeshez közelibb közeg, esetleg több humusz használatával kombinálva. Egyes sók főleg savanyú, porózus anyagoknál jelentkeznek durván. Felülről való locsolással megelőzhető, de eluralkodása után csak talajcserével orvosolható. A locsolóvízhez adott szerves savak (pl tápoldatnál leírt teák, faanyag áztatása) szintén segít.

Átültetés után gyenge növekmény, bordák széleinél, szemölcsök végeinél a növény színe halványabb, világosabb zöldet vesz fel. Idült állapotban kissé aszott, halvány növények

Túlzott bázikusság okozta vashiányos klorózis, illetve hosszú távon karbonát okozta vízfelvételi problémák

Mindenképp savanyúbb talaj, esetleg több szerves anyaggal kombinálva

Döglés

Többnyire túlzott víz okozta rothadás

Jézus.

Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Resize%20of%2059

Túl savanyú pH Mammilláriaknál és Echidnopsis cereiformisnál

 

Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Leírás: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Description: Resize%20of%20Kép%200h61

Leírás: Leírás: Leírás: D:\Fényképek\2015-01-21\022resize.jpg

Több éves meszes közeg okozta erőteljes klorózis és növekedési defektus. A slusszpoén, hogy a növény mészkőről van leírva. A bal oldali képen átültetés előtt, jobbra egy évvel később látható. Jól látszik, hogy elkezdett kitelni és az új részek mennyivel sötétebbek. Mivel több éven keresztül lusta voltam átültetni, így a helyrehozatal is sokáig fog tartani. (Mindkettő téli kép, nyugalmi állapotban)

Leírás: Leírás: Leírás: D:\Fényképek\2016-02-06\001resize.jpg

Leírás: Leírás: Leírás: D:\Fényképek\2015-01-21\017resize.jpg

A fenti növénnyel ellentétben ezek jól érzik magukat meszes, ásványi közegen, bár a jobb oldalin tápanyag változástól elszenvedett időszakos torz növekedés látható. (Téli képek.)

Leírás: Leírás: Leírás: D:\Fényképek\2015-01-21\018resize.jpg

Leírás: Leírás: Leírás: D:\Fényképek\2016-02-06\007resize.jpg

Ugyanazon a vegyes mészköves közegen tartott Ferocactusok. A jobb oldali teljesen egészséges, jól növekedő példány. A bal oldali bordáin gyönyörűen látható a klorózis (a kép közvetlen talajcsere után készült, de eredetileg a jobb oldalt látható közeg volt mindkettőnél) (Téli képek).

Leírás: Leírás: Leírás: D:\Fényképek\2016-02-06\006resize.jpg

Leírás: Leírás: Leírás: D:\Fényképek\2015-10-06\064resize.jpg

Télálló kaktusz apró szemű gyöngykavicsban. Sajnos korai képet nem találtem, de ez a fragilis jelentős változást szenvedett el átültetés után. A tövisek vastagsága, színe, hossza, hajtások száma, mérete mésfélszeresére, duplájára nőtt.

Leírás: Leírás: Leírás: D:\Fényképek\2015-10-06\062resize.jpg

Leírás: Leírás: Leírás: D:\Fényképek\2015-06-08\352resize.jpg

Átültetés hatása. A növénytest közepénél jól látszik a tápanyagtöbblet okozta hirtelen vastagodás. A sarjadás a pH változás egyik nem gyakori mellékhatása. Mészköves, tiszta ásványi talajon. Nagyjából négy hónap különbséggel készült képek.

Leírás: Leírás: Leírás: D:\Fényképek\2015-10-06\125resize.jpg

Leírás: Leírás: Leírás: D:\Fényképek\2015-06-08\575resize.jpg

Teteje felé vastagodó bunkószerű növekedés jó ellátottságra utal. Mészköves, tisztán ásványi talajon.

 

 


 

 

 

3. Adatok